Judith Schalansky Különféle veszteségek jegyzéke azzal foglalkozik, hogy miképpen parancsolhatunk megálljt a feledésnek, s mi az a médium, amely ebbéli törekvéseink számára a legmegbízhatóbbnak, legtartósabbnak tűnik – s ez nem más, mint a könyv. BÁN ZSÓFIA RECENZIÓJA.
Bán Zsófia
„A SÁRKÁNYOKAT NEM MEGÖLNI KELL, HANEM FELBONCOLNI.” EMLÉKEZETGYAKORLATOK
ÚSZIK A PLACC Theatertreffen / Stolpersteine Staatstheater, Badisches Staatstheater, Karlsruhe
A kilencvenes évek eleje óta, Gunter Demnig német művész holokauszt-emlékmű-találmánya, a Stolpersteine (botlatókövek) egy transznacionális, egész Európát beborító projektté vált, s mostanra már több mint ötvenezer kockakövet raktak le. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
E LÉLEGZŐ VILÁG Shakespeare: III. Richárd – Berlin, Schaubühne
A berlini Schaubühne idén februárban bemutatott előadását 2015 őszén, az idei – félek, szó szerint – embert próbáló nyár után megnézni különösen megrázó élmény. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
A JÉG, AMINT VASTAGSZIK György Péter: Apám helyett
György Péter könyvének egyik fő állítása, hogy a kollektív emlékezet nem tudhat megfelelően működésbe lépni a személyes emlékezetmunka nélkül, s hogy ez különösen így van egy olyan országban, ahol az emlékezetpolitika csődje mutatkozik immár húsz éve. BÁN ZSÓFIA ESSZÉJE.
HATÁR-ESET Elfriede Jelinek: Rechnitz – Az öldöklő angyal / Münchner Kammerspiele, Thália Színház, BŐF 2009
A müncheni Kammerspiele vendégjátéka nem hagyott kétséget afelől, hogy a nyelv a szó legszorosabb értelmében is tud fegyverként működni: az előadás – mint egy szűnni nem akaró ágyúzás – két órás, kíméletlen és megszakítatlan nyelvzuhatagban részesítette a közönséget. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
NE INGERELD AZ ALVÓ OROSZLÁNT! William Burroughs – Tom Waits – Robert Wilson: The Black Rider / Nemzeti Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
William Burroughs, a notórius alkoholista és drog junkie 1951-ben, egy részeg éjszakán, Mexico Cityben véletlenül agyonlőtte feleségét, Jean Vollmert, akinek – Tell Vilmos után szabadon – egy alma volt a feje búbján. Ám Burroughst nem ezért szeretjük. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
A LEAR ÉS A SEMMI Shakespeare: Lear király – Malij Tyeatr, Szentpétervár / Nemzeti Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
„Ki kellett irtanunk belőle a poézist, hogy eljussunk a poézishez”, nyilatkozta a nagyszerű Gaudeamus megalkotója, Lev Dogyin 2006-ban, a Lear király szentpétervári bemutatója alkalmából. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
CSEHOV BRUT, AVAGY A PESSZIMIZMUS ESZTÉTIKÁJA Gorkij: Barbárok / Katona József Színház, POSZT 2009
A Barbárok című előadást nézve – megengedem, kissé történelmietlenül -, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy ha Gorkij nem drámaíró lett volna Csehov idejében, hanem filmrendező a hetvenes években, alighanem Fassbindernek hívták volna. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
KONYHAVÉCÉ BLUES Spiró György – Másik János: Ahogy tesszük 2007 / Bárka Színház
Bejövünk, elfoglaljuk helyünket a hangsúlyosan (lásd: szimbolikusan) kétfelé osztott, lelátó-szerű nézőtéren, farkasszemet nézünk a szemben ülőkkel (az örök azokkal?), és en garde!, máris kezdődhet a mérkőzés, stílusosan, a Bárka Vívótermében. Kérdés, ki mérkőzik itt kivel? BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.