Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
babszinhaz krabat kicsi revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MEDDŐHÁNYÓ

John Steinbeck: Édentől keletre / Új Színház
2010. márc. 30.
Elhallgatás, eltitkolás. Feltáratlan múlt, bevallatlan jelen. Hazugságok, téveszmék és tabuk. Az emberek nem szeretik kimondani vagy hallani az igazságot. Az Új Színház göcsörtös premierjének töredéktanulságai közül ez hallatja magát legerőteljesebben. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Petrik Andrea
Petrik Andrea

A társulat e nekirugaszkodása sem eredményezett többet halvány félsikernél. Spiró György regénydramatizálásának feszes kis jelenetei fotografikus beállítottsággal, barnásfekete felvételekként kattannak-montírozódnak egymásra (számos esetben négy gyülekezeti énekes dalai ékelődnek a lineáris-szaggatott képsorba, mely az I. világháborúig futtatja a családtörténetet).

Az írói és főként a rendezői kimunkálás ellentmondásos. Adam Trask, akinek merő kudarc többre szánt, jobbra érdemes élete (öccsével, Charles-szal kibékíthetetlenül összetűz, feleségével mindössze egyetlenegyszer szeretkezik, a kurvának és kuplerájos madámnak álló asszony elhagyja, fegyverrel meg is sebesíti, ikerfiaik valószínűleg nem is Adam, hanem Charles ágyékából eredtek. Mikor ifjúvá cseperednek, apjuk egyikükben sem ismerhet magára) – nos, a tisztes gazdálkodói nyereséget ugyan halmozó, mégis balsikerű Adam kijelenti: játékból hagyott veszni tizenötezer dollárt. Megrohadt a jégtáblák közé hűtött zöldségáruja, mielőtt a Salinas-völgyből New York-ba érkezhetett volna hasznot hozó primőrként (hogy a vállalkozást egy gazember siklatta ki, a termelő nemigen tudhatja). Egy vagon tönkrement saláta, a nagy „játék” – a kíváncsiság: sikerül-e véghezvinni a tervet – lehetne formátumos csődű s vicces epizódja a merész sorsnak.

Vass György és Petrik Andrea
Vass György és Petrik Andrea

Csakhogy Gáspár Sándor mint Adam egész este nevetés nélküli fájdalmas, zárkózott komorsággal jár-kel a színen, játékosságnak nyoma sincs szögletes egyéniségében. Pepecselő módon kénytelen jellemezni a férfit, aki ugyan kilábalva depressziójából, lebonyolítja életét, egyedül felneveli gyermekeit, de nem jut sehová. Az így is masszív figurát teremtő Gáspár leginkább a szemüvegével van elfoglalva. Keresgéli, felteszi, leveszi. Az okuláré fejezi ki (a második részben) a szerep-életkort, amelyben a színművész Gáspár Sándor maga minden maszk nélkül járna – de akkor a kendőzetlen korábbi orca nem lehetne az élete delelőjét még csupán közelítő fiatal férfié. Petrik Andrea m. v. (Kate, Adam felesége) több jelzést és festést használ a telő évek érzékeltetésére, lévén ő nagyon fiatal koraöregnek, de az egykor magukra hagyott, immár felnőtt fiaival történő szembesülés rideg közönségességében meg sem közelíti a hajdani gonosz leány zabolázhatatlanságának hitelességét, az alak démoni beállítódására pedig (verbális beszámolóján kívül) semmilyen közvetlen vagy közvetett jellemérvvel nem szolgál.

Gáspár Sándor, Petrik Andrea
Gáspár Sándor, Petrik Andrea, Derzsi János és Nagy Zoltán

Paradox módon dicsérete a Szikora János rendezte előadásnak, hogy a címben és a szereplők nevében is nyomatékos bibliai motivika nem fonódik rá fojtogatóan a cselekményre és értelmezésre. A Trask famíliában öröklődik a nagyjából Káin- és Ábel-típusnak nevezhető testvérek ellentéte (s az anya homlokán a seb is mintha Káin-bélyeg lenne). Az első testvérpár jellem-sztereotípiáit Gáspár mellett Baksa Imre m. v. (Charles) még nem nagyon kontrázza, Adam fiaiként azonban a vélt vagy valós szeretethiány kelepcéjéből kitörni akaró, sprőd Huszár Zsolt (Caleb) és a mártíriumra kiszemelt, álmodozó Száraz Dénes (Aron) részint igen: Káin/Caleb nem mindenestül gonosz, Ábel/Aron nem pusztán jámbor.

Szikora hatásos – és következetlen díszletet tervezett az Édentől keletre számára. Felhőgomolyos égbolt a magasban, megművelt hegyoldalak a távolban. Silány kőkapu és morzsalékos, sötét földhányás elöl. Jellegzetesen nyitott, külső terek. Jellegzetesen belső tereket (lakást, nyilvánosházat) is kellene exponálniuk. S a kettő között és által a lélek rejtett tereit. Már az első két funkció viszonylag egyszerűbb együtteséhez sincsenek meg az eszközök: a kellékek sokszor vannak útban, nem kapcsolják össze a valóságosat az elvonttal. A jelképes térkihasználás pedig esetleges, a lelki dimenzió szegényes. A meddőhányó például nem kínálja fel magát minden további nélkül kanapénak. Kate – öngyilkossága előtt – a zúzalékkal borított, fekete földhalomba kaparja bele végzetét. Evidenciaként működik a szimbólum (de a kőkemény perszóna váratlan ön-elemésztése nem logikus).

Tordai Teri. Fotó: Puskel zsolt (Forrás: PORT.hu)
Tordai Teri. Fotó: Puskel zsolt (Forrás: PORT.hu)

Érdektelen, repedezett a megjelenítés. A színészi rutin nem bűn; sőt. Ám a rutintömkeleg, amellyel a kínai szolga Lee időtlen bölcsességét a szerencsére nem „keletieskedő”, varkocsos Derzsi János hozza, ahogy Nagy Zoltán derék fickó Hamilton doktorként, s ahogy Szikszai Rémusz m. v. virulens hitvány gazember ifjabb Hamiltonként: sok. Mindez – Papp Zoltán (Tylson doktor), Vass György (Seriff), Galkó Balázs (Stanton; Másik seriff), Széll Attila (Kemp), Gosztonyi János (Orvos) kis sablonszerepeivel együtt már untató halmazat. Almási Sándor (Szerelő) kifészkelődi magát a karrierista ficsúr közhelyeiből, Nemes Wanda megpróbálja a követelőző testiség irányába indítani Aron menyasszonyát, Abrát, Tordai Teri pedig kvalitásos portrét nyújt a kiöregedett, magányosságában – vesztére – érzelgősködő kuplerosnéról.

Tresz Zsuzsa jelmezei a matt koloritba simulnak. Steinbeck nem simul sehová. A szerény színvonalú bemutató nem vonhatja kétségbe, hogy az Édentől keletre maradandó, fajsúlyos regény, a saját lelkét, létét elhallgattatni végül nem tudó ember kálváriája. Múlt és jelen képlete, melybe még a talán résnyire nyíló jövő is bele van írva.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek