Makszim Gorkij utolsó éveit, a sztálini diktatúra dühöngő évtizedét mutatja be az író mellett szolgáló Diavolina (Lipa), Gorkij utolsó szerelmének képzelt memoárja. Gorkij ellentmondásos személyéről és a hatalomról beszélgettünk Spiró Györggyel. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Most akkor ünnepélyesen megígérem, hogy – bár nagy a kísértés rá – egy szót sem fogok az időjárásról írni. PUSKÁS PANNI FESZTIVÁLBESZÁMOLÓJA.
Nemrégiben mutatták be az Örkény Színházban Csehov Meggyeskert című darabját Zsótér Sándor rendezésében. A beszélgetés még a bemutató előtt készült. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Spiró György és Parti Nagy Lajos szövegeit Dés László és Dés András hangszerszólóinak társaságában hallhattuk a Zsidó Nyári Fesztiválon. Avagy fordítva: Dés László és Dés András muzsikáját Spiró György és Parti Nagy Lajos textusai fűszerezték. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.
Spiró György drámáján láthatólag nem fogott az idő. A textusok alá új viszonyrendszer rajzolódik. Művészet és politika konfliktusai éles fényben szikráznak a sepsiszentgyörgyiek előadásában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Az irodalmi műfajként értett emlékkönyv – akár az élőt köszöntő Festschrift típusba tartozik, akár egy eltávozott írót idéz meg – szükségképp nem mentes a nagy szavaktól. Nincs ez másképp a 2010. augusztus 27-én elhunyt költő emlékére kiadott kötet esetében sem. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
„Mély meggyőződésem, hogy a nőnek közvetlenebb a kapcsolata az univerzummal, kozmikusabb lény, mint a férfi” – vallja a kilenc interjúalany egyike. Nekem pedig mély meggyőződésem: a férfi hajszálra ugyanolyan kozmikus lény, mint a nő. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Harpagon egy beteg társadalom démonikussá rajzolt, beteg képviselője, de a pénz életfontosságának megítélésében a többiek, a fiatalok sem sokkal különbek nála. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Kevés ilyen demokratikus társaságot ismerek, mint a fordítókollégák együttesét. A Műfordítók Egyesülete negyedik szakmai hétvégéje Dobogókőn – ezúttal is Nádori Lídia és Kriszt Magdolna szervezésében – talán a korábbiaknál is jobban sikerült: a gazdag szakmai programra a ráadás idén kórusimprovizáció volt Tóth Árpád vezetésével, és egy meglepetés: Soproni András és felesége, Meny Tatyjana bábszínháza. MESTERHÁZI MÓNIKA TUDÓSÍTÁSA.
A május közepén lezajlott ötnapos II. Zsolnay Fesztiválon minden kétséget kizáróan a zenéé volt a főszerep. Rögtön utána a vizualitásé. Nemcsak a képé: a látvány, az anyag sokféle formában volt jelen és alakult a gyönyörű terekben: a Kaleidoactban, az Óriás Ágy, a Zenélő Lépcsők megjelenésében. V. GILBERT EDIT ÍRÁSA.
Még tavasszal megjelent két jókora, blokk-téglányi kötet, Szőnyei Tamás nagyszabású munkája, amely a Kádár-kor irodalmi belügyeit a fennmaradt belügyi irodalomból, írókról jórészt szintén hivatásos írástudók által adott ügynök-jelentések sokaságából próbálja rekonstruálni. NÓVÉ BÉLA ELEMZÉSE.
Remek dolog Spiróval egyet nem érteni. Elég tudásgyarapító, vitát felszító cikkeiből, tanulmányaiból néhány bekezdés, s azon kapjuk magunkat: már fogalmazódik is állításaival szemben a tartalmas belső ellenszegülés. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha kortársként jelöli magát bármi, önkéntelenül végigfut bennünk: mi is, ki is a kortárs? Az oroszban (róluk még lesz szó) ráadásul a kortárs megegyezik a korszerűvel – nálunk ugyan nem, de aspektusa ott bujkál a mi kortárs szavunkban is. V. GILBERT EDIT BESZÁMOLÓJA.
„úgy találtam, hogy nincs novella-szemem” – indokolta éleslátóan a szerző 1974-ben, miért regény s nem elbeszélés lett a Kerengő. Az 1987-ben (bővítve 1999-ben) kiadott Álmodtam neked mégis a befelé néző rövidpróza fontos kötete. A Kémjelentés is az. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
2004 óta töretlen sikerrel játssza Spiró György komédiáját a Katona József Színház: az előadásra alig lehet jegyet kapni. Időközben Győrben is bemutatták a művet, Török Ferenc pedig filmet forgatott belőle. Nyíregyházán a színmű zenés betétekkel feltuningolt változata látható. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.