Zord, sziklás táj női alakkal. „Magány” – tájékoztat egy felirat. Valakinek úgy hozta a sorsa, hogy mindent maga mögött hagyjon, és a világ újrafelfedezésére induljon. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA.
Nem szokványos kritikusi feladat: szigorú szemmel ítélni egy ovisoknak szóló, egészestés rajzfilmről, amelyet alkotói eredetileg huszonhat részes tévésorozatnak szántak, s amelyről a próbavetítések után derült ki, hogy füzérként is remekül működik a célközöségnél. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
Az oroszok már (megint) a spájzban vannak. Phillip Noyce kémfilmjében, a Salt ügynökben Angelina Jolie megállíthatatlanul halad tovább a lenini úton. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Júlia bronzba öntött szobrának mellét férfiak fogdossák – s kerül a kép a mosolyalbumba; egykori lakóháza fala modern siratófalként üzemel: szerelemtől bánatos leánykák celluxozzák rá Capulet Júliának címzett tanácskérő levelüket. Titkárnői pedig mindenre tudják a választ. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
„Imádom, ha egy terv működik” – szól Hannibál kapitány kedvenc mondata, amely fenntartásokkal ugyan, de a 2010-es Szupercsapattal kapcsolatban is megfogalmazható. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Egy apró, kopasz kiskamasz képes egyedül arra, hogy mind a négy elemet uralja a Földön – így nyakába szakad a hatalomra áhítozó Tűz népének rendszabályozása. M. Night Shyamalan legújabb filmje a gyerekközönségre bazíroz. NAGY V. GERGŐ CIKKE.
A 2010-es esztendő legjobban várt blockbustere bölcsészeknek és álbölcsészeknek szánt kommersz sci-fi. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A Szellemíró tökéletes példája annak, hogy a közepes alapanyag is megnemesedhet egy hozzáértő filmrendező kezei között, avagy mesterkurzus Roman Polanski vezetésével. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A tetovált lány nem thriller, ahogy a forgalmazó mondja, hanem klasszikus oknyomozó krimi, s mivel a kritikusnak nem dolga, hogy kifecsegje a megoldást, a nézőnek azzal teszek jót, ha termékeny tudatlanságban hagyom a cselekményt illetően. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
A nagy zöld mogorva ogréról csak az nem hallott, aki az elmúlt évtizedet átaludta egy barlangban. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.
„Apa, én szűz vagyok”- imígy vall a bájos Bella, de félő, hogy már nem teheti sokáig, hiszen egy tüzes vérfarkas és egy márványhideg vámpír felváltva küzd a kegyeiért. NAGY V. GERGŐ ÍRÁSA.
Egy lakótelep panelrengetegében egyetlen nap alatt minden bűnre és eltitkolt szerelemre fény derül. A szerelem és egyéb bűnök című mozi tragikomikus hangvételben mesél arról, hogy milyen a lét elviselhetetlen könnyűsége a délszláv háború utáni Szerbiában. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Joaquín Oristrell könnyed vígjáték nyelvén árulja el a termékeny élethez szükséges csipetnyi titkát: érzelmeket pezsdítő ízeket kever ínyencségeket ihlető szenvedélyekkel. A kevés alapanyagból kellemes, ám nem elég zamatos filmet alkotott. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA.
Az első teljes egészében számítógéppel megalkotott animációs film, a Toy Story tizenöt évvel a méltán hatalmas sikerű első darab után trilógiává bővült. Tudják-e tartani a szintet a Pixar zsenijei? – a kérdés merőben költői. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.
A nyolcvanas évtized egyik legkarizmatikusabb mozi-szörnyetegét új divatokhoz fazonírozták a Rémálom az Elm utcában remake-jében. Ám Freddie Krueger ezúttal inkább jellegtelennek tűnik. NAGY V. GERGŐ CIKKE.