Mindig bizsergető élmény, ha bőszen lehet háborogni s öklöt rázva átkozódni a vásznon látottakon – az Antikrisztus némely pillanata pedig bízvást szolgáltat erre apropót. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Ki gondolta volna, hogy a Facebook megálmodóinak ármányokban gazdag története alig különbözik bármilyen nagyvállalat sikersztorijától. A közösségi háló húsba vágóan aktuális témája ellenére voltaképpen egy régi vágású karriertörténetről mesél. NAGY V. GERGŐ ÍRÁSA.
A svéd gazdagok kívülről csillogó, belülről bomlásnak indult világát feltáró klasszikus krimi, A tetovált lány utáni folytatás az amerikai paranoia mozijait idézi meg. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA.
A Coen-testvérek pályájuk közepére elértek mindent: összetéveszthetetlen szerzői világuk négy cannes-i nagydíjat és négy Oscart ért eddig. A kezdés után negyedszázaddal, amikor már bármit leforgathatnak, először jelentkeztek „így jöttem” filmmel. VIZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA.
Gru csupán a világ legnagyobb tolvaja akar lenni, ebből kifolyólag elvetemültsége csak mérsékelten vízálló. Gonoszsága alig különbözik egy átlagos tinédzserétől, így van rá esélye, hogy kinövi. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Megnéztük, milyen a magyar közönségfilm, ha egyetlen fillér állami pénz sincs benne. A szándék üdvös, az eredmény azonban siralmas. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Néhány kurta hét leforgása alatt immár a második új filmet láttuk az intranzigens főpapról. Vajon Mindszenty-kurzusról lenne szó? Nos, esztétikai értelemben aligha. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Anton Corbijn második nagyjátékfilmjével (Az amerikai) megalkotta az art thriller fogalmát, avagy egy perfekcionista fegyverkovács egzisztencialista válságban. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Csoda történik Lourdesban, de ujjongás helyett irigy és frusztrált tekintetek fogadják. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Egy bandafőnök jó útra téved Ben Affleck Tolvajok városa című filmjében, avagy a „mi Gézánk” Clint Eastwood babérjaira tör. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Fatih Akin életművének sokszínűségére jellemzően Szerelem (Fallal szemben) és Halál (A másik oldalon) után ezúttal bánatot, gyönyört egybegyúrva könnyed és kellemes mozival szórakoztat. RUPRECH DÁNIEL ÍRÁSA.
A hír, hogy Sylvester Stallone, Dolph Lundgren, Jet Li, Arnold Schwarzenegger és Bruce Willis együtt fognak lőni és irtani a vásznon, bizonyos körökben Isten létére adott kézzelfogható bizonyítékot. A feláldozhatók elsősorban nekik, vagyis a rajongóknak szól. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Tegye fel a kezét, aki attól a rendezőtől, akinek debütálása egy klasszikus zombifilm remake-je volt, és olyan további popcorn-klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint a 300 vagy a Watchmen, beszélő baglyos filmet várt. TOROCZKAY ANDRÁS CIKKE.
Anna Linsel és Rainer Hoffmann nagyon finom, pontos és értő filmet készített. A szerzőpáros láthatóan értette Pina Bauscht, a munkáját, sőt még a táncot is. Hiába csak rövid időre tűnik fel a nagyszerű koreográfus, a film mégis róla és az ő módszeréről szól. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
Tojás, Tej, Méz – Semih Kaplanoglu trilógiájának befejező filmje egyben a történetek kezdete. Természet, gyermekkor, paradicsom és mindennek vége. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA.