Úgy tartják, hogy a perzsaszőnyegek egyik legfontosabb értékmérője a csomószám. Minél sűrűbb, annál értékesebb. Ezért aztán a sűrű és gyönyörű motívumokban gazdag Nők férfiak nélkül című film perzsaszőnyegként is megállná a helyét. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
Több mint húsz év és egy gazdasági világválság kellett ahhoz, hogy a filmtörténet sztárbrókere, Gordon Gekko visszatérjen a vászonra, avagy: ha a cápa szája tátva, benne sok fog, villogó. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Nehéz sors a társszerzőé, pláne ha irodalomtörténeti óriástól leárnyékolt, alárendelt társszerző az emberfia. Ez a felismerés egyszerre kiinduló- és végpontja is Safy Nebbou kedvvel fogyasztható kosztümös filmjének. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Ha szeretnénk egyszerre átélni olyan ambivalens érzéseket, mint az undor és a gyöngédség, az iszony és a vágy, netán a frász és az empátia, a Hibrid című mozit nekünk találták ki. Éljen és virágozzék a biohorror! HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A tehetségét már a Sötétkékmajdnemfekete című első nagyjátékfilmjével bizonyító Daniel Sanchez Arévalo ezúttal sem tesz mást, mint azt vizsgálja, hogyan birkóznak meg az élet apró kihívásaival a hétköznapi emberek. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
Kevés olyan elkötelezett humanistája van a kortárs mozinak, mint Lukas Moodysson, ám az emberiség sorsa fölötti gond ritkán elégséges művészi erény. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Apa és fiú találkozása áll Mundruczó Kornél Cannes-ban bemutatott, legújabb nagyjátékfilmjének középpontjában. Meddig felelős az ember a gyerekéért? Tehetünk-e valamit a sors ellenében? Honnan nézve bűn a bűn? Teremtő és teremtett viszonyában kinél a megbocsátás? MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE.
Számítógépes játékból mozifilmet csinálni nem a legjobb ötlet. Eddig talán egyetlen nézhetőt sem sikerült összehozni, elég ha a Street Fighterre, az Alone in the darkra vagy a Super Mario Bros-ra gondolunk. Ha ugyan emlékszünk még rájuk. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.
A nyolcvanas évekre tekintő nosztalgiahullám legújabb áldozata egy szép emlékű ifjúsági sportfilm, a Karate kölyök. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Világháborúk, fasizmus, kommunizmus – a XX. századot meghatározó események hívószavait Guiseppe Tornatore precízen mondja fel új filmjében. Jó példát mutatva arra, hogy ’a történelmi viharok bemutatása egy kis közösségben élő családon keresztül’–recept önmagában kevés. VIZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
A nem túl távoli jövőben a világ kaotikus hely. Mindennaposak a bombatámadások, az utcán félkatonai csapatok masíroznak. Egy férfi elvállalja két nőnek, egy fiatal lánynak és kísérőjének a megmenekítését. Kiderül, hogy a lány az emberiség sorsát befolyásoló adománnyal bír. RUPRECH DÁNIEL ÍRÁSA.
Lassan és finoman ejti rabul nézőjét Omri Givon első filmje, a Hét perc a mennyországban. Szinte észrevétlenül merülünk el benne, a végén pedig az élet nagy titkával szembesít, hogy a moziból kijőve, felidézve a látottakat, még sokáig keressük rá a magyarázato(ka)t. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
Vadregényes skót táj, római katonák, kelta hordák, vér és verejték. A kilencedik légió ókori akciómozi, túlélő show, ahol a lét a tét. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A gall művészfilm egykori botrányrendezője legújabb művében újfent elfuserált érzelmi viszonyokról szól. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
You are an ugly motherfucker! – több mint két évtized telt el azóta, hogy Schwarzenegger így fejezte ki őszinte elképedését a Predator-szériát útnak indító klasszikus darab fináléjában, a dupla állkapcsú, rasztás hajú, ufófejű szörny láttán. VIZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.