Aligha tekinthető szerencsésnek, ha egy thriller legnagyobb hatású momentumát Kern András vizeletének láthatása jelenti. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Mit szépítsük, bukott híre jócskán megelőzte a Vén csontok hazai bemutatóját. Nos, legalább a várthoz képest nem is annyira katasztrofális a film, bár nyugodt szívvel így is legfeljebb Robin Williams vagy a Travolta klán tántoríthatatlan rajongóinak ajánlható. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Ha tehetném, sem hasonlítanám össze a Krétakör előadását s az annak alapján készült mozgóképet, a két Mundruczó Kornél-rendezést. Nem is tehetem: a több mint öt éve keletkezett előadást nem láttam. Így az elemi erejű tv- (és mozi-) filmet vetítem újra magamban. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
James Bond után egy másik brit műintézmény, Sherlock Holmes is előkerült a naftalinból. A molytalanítást egy harmadik angol műintézmény, Guy Ritchie vállalta magára, aki meghallván az idők szavát, komoly szálkásítást végzett a finom irodalmi szuperhősön. KÖVES GÁBOR ÍRÁSA.
A Michael Hanekére jellemző társadalomkritika az osztrák rendező legújabb filmjében történelmi perspektívát kap: az eleddig legnagyobb szabású munkáját jelentő A fehér szalag elsősorban a fasizmus eredetére kérdez rá. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Mi lenne, ha nem lennének többé működőképes monitorok? Káosz, az lenne! – feleli a kérdésre a Fekete kefe alkotója, Vranik Roland. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
A komor, dantei asszociációkat ébresztő cím sokat megéreztet Sopsits Árpád filmjének hangulatából. Az öngyilkosok (erőszaktevők) körének lakói Sopsitsnál gyerekek; míg a rendező korábbi filmjeiben így vagy úgy, de a világgal álltak szemben, most önmagukat pusztítják. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.