A színház örök ellentmondása, hogy míg a premierek szinte garantáltan teltházat vonzanak, addig a kapcsolódó drámai művek csak ritkán tartoznak a kedvelt olvasmányok közé. A Rivalda újra az előző év színházi bemutatóinak szövegeiből válogat. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A Hallásgyakorlatok című előző kötete után meglepő fordulat tapasztalható Varga Mátyás költészetében. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
György Péter könyvének egyik fő állítása, hogy a kollektív emlékezet nem tudhat megfelelően működésbe lépni a személyes emlékezetmunka nélkül, s hogy ez különösen így van egy olyan országban, ahol az emlékezetpolitika csődje mutatkozik immár húsz éve. BÁN ZSÓFIA ESSZÉJE.
A Rengeteg tenger lassú, nyugodt, finoman hullámzó szövegében biztonságosan merülhetünk el, ám tévedés volna azt hinni, hogy vize sohasem háborog. Viharossága visszafogottságában van, s a felszínen való könnyed lebegés arra hív, hogy a mélységeit is felkutassuk. BENCSIK ORSOLYA ÍRÁSA.
Az írás műfaját tekintve monológ, Csehov művére utal (A dohányzás ártalmasságáról), de nyugodtan mondhatjuk monodrámának is, hiszen a láthatatlan, de megszólított személyek révén némileg tágul a horizont. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Carver ismét szót kér, hogy józanságra intő éberségével újra az amerikai álom cukorszirupos mítoszának lerombolásán fáradozzon. Az udvariasságával együtt is határozott kötetcím viszont a recepciót hallgattatná el, hiszen az a novellákról tereli el a figyelmet. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
A magyar könyvpiac meglehetősen rapszodikus módon kínálja föl nekünk a jelentős külföldi kortársak műveit. Annál örömtelibb, hogy a Magvető rászánta magát egy fontos amerikai kortárs életműkiadására. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
A francia kortárs irodalom dekadens sztárjának negyedik könyvét korábbi vezérmotívumai, a túlfűtött szexualitás, a maró gúny és spiritualitástagadás után rezignáltabb hangnem és éles társadalomkritika jellemzi. BATTA BARNABÁS KRITIKÁJA.
A kritikusok nagy elvárásokkal fordultak Térey János új műve felé. Téreyt tisztelet övezi a magyar irodalmi életben, komolyság sugárzik alkotói személyiségéből. A Protokoll című „regény versekben” azonban vegyes, ellentmondásos kritikai fogadtatásban részesült. RADICS VIKTÓRIA KRITIKÁJA.
Az igazi könyves rókák már az április 14-i hivatalos megnyitó előtti, megnyitóval felérő pódiumbeszélgetést is leelőzve, mérlegelő tekintetükkel „megnyitották” a rangos eseményt. Bizakodás és aggodalom egyszerre érződött a levegőben. TARJÁN TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Kertésztől tudjuk, ha az ember elég sokáig ír regényt, annak előbb-utóbb regény lesz a vége; nos, ha elég sok recenziót ír, előbb-utóbb remekműről kell írnia. SZOLCSÁNYI ÁKOS KRITIKÁJA.
A vaskos kötetbe Kína minden ellentmondása belefér: az óriási vagyont felhalmozó, aranyozott vécén elmélkedő milliomos, a munkába belerokkanó, garzonlakó melós, a kulturális forradalom emberséget nélkülöző eseményei és a széles áruválasztékból csencselés kacagtató történetei. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Míg előző regényében az ördöggel, mostani művének első mondatában csak a testével köt szerződést az elbeszélő-főhős. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Ha nem ismernénk az írót (megbocsájtható, de pótolandó hiányosság), vagy a regényt a magyar olvasóközönség számára is elérhetővé tevő kiadót (kevésbé megbocsájtható, és mindenképp pótolandó hiányosság), könnyen zsákutcába vihet minket a cím. BENCSIK ORSOLYA ÍRÁSA.
Lehet-e részben komolyan elemezni egy verseskönyvet, amelyet egészben eleinte nyugtalanul, majd hitetlenkedve, végül elégedetlenül teszünk le a kezünkből? BÁTHORI CSABA KRITIKÁJA.