A válogatott és újabb versek (1976–2009) szűkmarkú gyűjteménye lebontja a korábbi kötetek szerkezetét, de őrzi a főhangsúlyokat. A mélyen intellektualizált, kesernyés hétköznapiság, a lacafacázás nélküli, mégis emelt költői beszéd célt ér – ha ugyan a célérés a célja. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
A nagysikerű regény afféle világvégi road movie: apa és fia vándorol a katasztrófa sújtotta világban, élelmet guberálva a romok között, rejtőzködve a többi túlélő elől, akik egymásra vadásznak. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
Két éven belül a harmadik közel ezeroldalas regénnyel jelentkezik a Magvető, s ezek mintha mind Németország történetének irodalmi feldolgozására tennének kísérletet a XX. század második felében. DUNAJCSIK MÁTYÁS KRITIKÁJA.
A magyar származású jeles amerikai irodalmár különös feladatra vállalkozik, amikor a mai magyar irodalom három prominens személyiségét egy jeruzsálemi könyvvásáron tett látogatásuk ürügyén Izraelről, az ott ért benyomásaikról és a ma újra éledő antiszemitizmusról faggatja. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Olvasunk a gyomorrákról, az apját ájultra ivással sirató, pincében badizó hűtlen férj bélmosásáról, és azon kapjuk magunkat, hogy nyerítve röhögünk, bár voltaképp sírnunk kellene. Fehér nem prédikál, az írásokból mégis kiolvasható a nem túl biztató diagnózis. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
A Budaörsi útnál találkozó M1/M7-es autópályákról, a körgyűrű alakú felhajtó alatt elsikló nyolcsávosról nevezte el Szálinger Balázs harmadik verseskötetét, mely amúgy a hatodik megjelent műve. HÁSZ-FEHÉR KATALIN ÍRÁSA.
Egy lecsúszott német filozófiaprofesszor a berlini törökök lakta környék Sparschwein nevezetű kocsmájában hosszú monológban számol be a magyar csaposnak hirtelen-váratlan ajándékba kapott dél-spanyolországi meghívásáról. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Mirko Kovač legújabb regénye egyben a legrégebbi is, amennyiben a kézirat évtizedeken át tartó íróasztalbeli savanyítását is beleszámítjuk. De megérte rá várni. A Város a tükörben igazi, jóféle balkáni regény lett, amely szerencsére magyarul is kiválóan szól. ZANIN ÉVA ÍRÁSA.
A bennünk élő évszázados mesetoposzokkal feleselő történetek, a fantasztikum, az abszurd érintését magukon hordó állatkarakterek, fordulatos meseszövés és finom humor ragadja magával Ljudmila Ulickaja új könyvének gyerek és felnőtt olvasóit. SZILÁGYI ZSUZSA CIKKE.
Csernovic negyvenhat hajdani zsinagógájából egyet nemrég újra megnyitottak. A többiből mozi, lakóház, áruház lett, vagy egyszerűen csak leégett. Továbbélő múlt, változó jelen? A könyvbeli utazó a számok, reklámok, bedekkerek mögötti valóságba próbál belát(ogat)ni. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Párizs költők és művészek rajongásának tárgya volt sokáig a modern magyar irodalomban, kiválasztottak valódi vagy képzelt mű-hona, a szellemi (és nem csak a szellemi) fényűzés festői városa… RADICS VIKTÓRIA KRITIKÁJA.
„A könyvolvasás nem szakma” – mondja az egyik elbeszélő apja, és mondja majd ez az elbeszélő is az ő gyerekeinek. Kehlmannt olvasni azonban nem hétköznapi tevékenység. Profi olvasót kíván – vagy abszolút amatőrt. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Tipikus rossz álom, hogy az ember lekési a vonatot, nem tud elindulni. A Rakovszky-történetek visszatérő rémálma ennek a fordítottja: az, hogy valaki a vonaton egyszercsak bedöcög egy régen látott pályaudvarra. De közben mégse tud megérkezni. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA.
Milyen a próza hétköznapi ruhája? Könnyen olvasható és hordható. Ideális viselet metró- és villamosutakhoz, bevásárláshoz, balatoni kiruccanáshoz. Szolidan elegáns, ízlés szerint egy csipetnyi humorral vagy csillogással. DUNAJCSIK MÁTYÁS KRITIKÁJA.
Mit jelenthet ennek a világsikerű – vagy inkább minden olvasóját feldúló, megzavaró – regénynek a címe? A rettenetes, megtorló, haragvó ősi istennőket, az Erinnüszeket nevezték Eumeniszeknek, jóakaratúaknak – talán, hogy meglágyítsák őket. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.