Komoly fegyvertény a kecskeméti Katona számára: az Örkény és a Thália együttműködésével létrejött nőNYUGAT újrafogalmazását a vidéki társulat házon belül, saját színészeivel is meggyőzően állította színpadra. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A kutya esete az éjszakában azért különös, mert az előadás nemcsak, hogy minden előzetes várakozást felülmúl, de annál is nagyságrendekkel jobb, mint amilyennek első ránézésre, a friss élmény hatása alatt tűnik. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Abszurd hangvétele és a megannyi geg, áthallás, önreflexió ellenére az előadás természetesen akkor a legmeggyőzőbb, amikor egy-egy jelenet erejéig a színpadi jelenlétre és a jellemábrázolásra hagyatkozik – arra a realista játékmódra, amit máskülönben látványosan elkerül. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Az Emmuskában – az öniróniától a társadalomkritikáig, a habkönnyű párbeszédektől a fajsúlyos belső monológokig, a mesés kalandoktól a rémtörténetek valóságáig – minden megvan, ami egy regényt a remekművek sorába emelhet. Csak éppen nem a legszerencsésebb arányban. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Sok lehetőséget és még több veszélyt rejt magában, amikor egy rendező a saját szerzeményét állítja színpadra. Ha másért nem is, már önmagában ezért a felismerésért megérte bemutatni a Szabadság kórust. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Nem is időzíthetett volna jobban a Libri Kiadó. A Londonban aratott legendás, 6:3 arányú győzelem évfordulója és az Amszterdamban elszenvedett 8:1-es, történelmi vereség előtt nem sokkal megjelent regénynek a focihoz nem sok köze van. A focinak minden máshoz már annál több. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Középiskolás, tehát igazán kritikus közönség előtt vizsgázott jelesre az Eötvös József Gimnáziumban bemutatott Üvegfal mögött. Az 1968-as párizsi diáklázadásokat megidéző előadás nekik készült, s mint ilyen, nagyon is róluk szól. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Az iglic nem titkolt célja, hogy a nagykorú nézők érdeklődését is felkeltse a bábszínház iránt, de a felnőtteknek szóló előadás képtelen kinőni a darab gyermekbetegségeit, ráadásul a legtöbb kívánnivalót éppen a bábjáték hagyja maga után. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Letehetetlen regény a Magyarország=anyád, pontosabban letenni nagyon nehéz: előbb-utóbb a legjámborabb, legtürelmesebb olvasó is eljut arra a pontra, hogy legszívesebben a sarokba hajítaná. Az értelmi szerző Barta András. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Két néni, két előadás és két homlokegyenest eltérő, egyaránt hiteles arculat. Pierre Notte darabja ennyire biztosan nem jó, de az Örkény Színház magyarországi ősbemutatója után Verebes István kecskeméti rendezése is kihozza belőle a maximumot. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A Caligula helytartója és a Bánk bán biztos kezű és biztos ízlésű rendezései után Bagó Bertalan harmadszor dolgozott a kecskeméti Katona összeszokott társulatával. Egy sikersorozat legfőbb ismérve azonban éppen az, hogy előbb-utóbb megszakad. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Tragikomédiát ígér a temesvári Parasztopera színlapja, s ezt az előadás a maga sajátos módján be is tartja. Meg ugyan nem ríkat, de a nevetés mégiscsak könnyeket, bánattal átitatott örömkönnyeket csalogat elő a néző szeméből. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A kecskeméti Katona társulatának olyannyira jól sikerült a Chioggiai csetepaté kipofozása, hogy a szórakoztató jelenetek még a darab alapvető hiányosságait is képesek feledtetni. Más kérdés, hogy az előadás komolyabb, érdemi törekvései ugyancsak az önfeledt játék hevében szorulnak háttérbe. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A Tóték már a színpadra állítás mikéntjével is a hazai közgondolkodást tükrözi. Vádol, de saját számonkérhetőségét mintha eleve elutasítaná: végtére is annyira úgysem lehet összecsapott a díszlet, ízléstelen a jelmezterv vagy erőltetett a szerepformálás, hogy elüssön az előadás groteszk hangvételétől. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A történelmi kontextusba ágyazott társadalomkritika, a görög tragédiákat idéző vérfertőzés és a „színház a színházban” következetesen végigvitt koncepciója ellenére a Képmutatók cselszövése a fegyelmezett alakítások és a mértéktartó rendezés miatt érdemel elismerést. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.