Kezdetben azt hihetnénk, hogy Pálcika ember, de később inkább egy, a pálcikafélék családjába tartozó lény, az író pedig abban leli kedvét, hogy a családi hasonlóság alapján fölkutatja rokonait. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A Lancia a 6-os úton tart Pécs felé; a Vidám Parkból jövet a Nagymező utcai fagylaltárusnál kötne békét nagymama és unoka; Postás Tóni a Göd utcában kerekezik. Az írói térképen mégis a Hajnóczy Péter utca és a Bólya Péter köz a legfontosabb tereppont. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Feltehetően senki sem várja vagy reméli, hogy egy 1936-ban született, azaz nem fiatal mester hirtelen megváltoztatja írói stratégiáját, stílusát, epikus világszemléletét. Különösen akkor nem, ha az eddig a szó minden értelmében sikeresnek bizonyult. Mégis úgy tűnik, Bodor Ádám most mintha kissé eltérne a kijárt útjától. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
Vajdának köszönhetjük a nevezetes történetet: egy diákelőadásra meghívja keresztanyját, Bajor Gizit, aki a produkció végén egy gátlásos, hadaró, majdhogynem beszédhibás mellékszereplő osztálytárshoz megy oda, s javasolja neki, hogy legyen színész. Latinovits Zoltánnak hívták. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
„A könyv útleírás. Ezért ha valaki a valósággal megegyező dolgokat találna benne, legyen nyugodt: azok egy másik valóság dolgai” – írja Kemény István kisregénye nyitányaként. És egyáltalán nem viccel… HERCSEL ADÉL ÍRÁSA.
Balla D. Károly legújabb regényének október 12-i könyvbemutatójára a Magvető Kiadó Facebook-oldalán került sor. A technikai fejlődéssel lépést tartani igyekvő gesztus tulajdonképpen digitális főhajtás nemcsak a Tejmozi, de a mindenkori papíralapú kiadások előtt is. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Bíró Yvette könyvének legnagyobb érdeme, hogy olyan teret képes teremteni, a lehetetlenné vált, de kiküzdött emlékezés terrénumát, melyben minden elhangzás egyszerre önmaga „eredetije” és emlékezetből/be visszaírt alakja. TÓTH ÁKOS KRITIKÁJA.
Rakovszky Zsuzsa hiánypótlónak szánt regénye mindent megtesz azért, hogy címével, borítójával, témájával már első látásra birtoklási vágyat ébresszen olvasójában, a VS azonban nem csak a felfokozott várakozáshoz és az epikus anyagban rejlő potenciálhoz képest lohasztó. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Ljudmila Ulickaja budapesti látogatását kihasználva még a könyvbemutató előtt igyekeztünk néhány kérdést föltenni az írónőnek legújabb, Imágó című regénye kapcsán. MOLNÁR ZSÓFI INTERJÚJA.
Különös dolog történt: az eddig a női nem szószólójaként nyilvántartott Ljudmila Ulickaja a férfibarátságról írt könyvet. És nem is akármilyet! MOLNÁR ZSÓFI ÍRÁSA.
Bár a kötet csupa játék, a fele sem tréfa. Nekivághatunk-e akkor az olvasásnak a régi vicc – „Mennyi?” „Mi mennyi?” – felől? A versek alig rejtett üzenetei arra biztatnak: igen. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Aki a költői termésből reprezentatív válogatást nyújtó Homokszökőkút című kötettel ismerkedik, nehezen döntheti el, hogy e szövegek a létpanasz örökös kiáradásának szó-dokumentumai inkább vagy elemi (ön)vigasztalások. TÓTH ÁKOS KRITIKÁJA.
Bíró Yvette esszéista, forgatókönyvíró, lapalapító, Mundruczó Kornél állandó író-munkatársa, a New York University tanára. Emellett elsőkötetes szépíró. Futó című könyve önéletrajz és fikció, múltidézés és jövőbe nézés, őt idézve: „negatív arabeszk”. HUNGLER TÍMEA INTERJÚJA.
„úgy találtam, hogy nincs novella-szemem” – indokolta éleslátóan a szerző 1974-ben, miért regény s nem elbeszélés lett a Kerengő. Az 1987-ben (bővítve 1999-ben) kiadott Álmodtam neked mégis a befelé néző rövidpróza fontos kötete. A Kémjelentés is az. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Harminc testrész történetét mondja el harminc egymással összeszőtt fejezetben Tóth Krisztina második novelláskötete: a kéz, a nyak, az ujjak, a láb, a fej vagy a vécén lehúzott tejfogak válnak jelképessé az emberi élet szerepektől szabadulni nem tudó történeteiben. GERE ZSOLT KRITIKÁJA.