A klasszikus cirkusz önmagában is bámulatos, a Budapest Cirkuszfesztivál pedig évről évre ünnep a műfaj kedvelőinek. Idén, a modern cirkuszművészet megszületésének 250. jubileumaként hirdetett évben az FNC úgy döntött, szélesíti a porondot. MOLNÁR ZSÓFIA KRITIKÁJA.
Kívánhat-e magának jobb magyar kiadót a Magvetőnél „az egyik legnépszerűbb kortárs orosz író”? A külcsínnel nincs is baj, csakhogy az sem mindegy, mi rejlik a kemény táblás borító mögött. MOLNÁR ZSÓFI VALLOMÁSA.
„Négy olyan színésznő találkozik a színpadon, akik eddig még sosem játszottak együtt” – olvassuk az ajánlókban. Ez az állítás feltehetően igaz. De ennél több azon a színpadon sajnos nem történik. MOLNÁR ZSÓFI ÍRÁSA.
Budapesten nagyjából évente látni Presznyakov-bemutatót. A két fiatalember tagadhatatlanul termékeny és népszerű, szeretik őket fordítani, rendezni, játszani. Meglehetősen vegyes stílben. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
Ljudmila Ulickaja budapesti látogatását kihasználva még a könyvbemutató előtt igyekeztünk néhány kérdést föltenni az írónőnek legújabb, Imágó című regénye kapcsán. MOLNÁR ZSÓFI INTERJÚJA.
Különös dolog történt: az eddig a női nem szószólójaként nyilvántartott Ljudmila Ulickaja a férfibarátságról írt könyvet. És nem is akármilyet! MOLNÁR ZSÓFI ÍRÁSA.
Telihold közeli állapot, csillagos ég. Ki tömény alkohollal védekezik a hűvös éjszaka ellen, ki erős illatfelhővel riogatja a bogarakat, és… Nekünk így indul a színlapon beharangozott „szürreális horror-krimi”. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
A nézők fegyelmezetten terelődnek be a zárt színpad egész szélességében (azaz hosszában) ablakokon át látható két oldalára. Kopott fehérség, elöregedett bútorok, nagy belmagasságú ajtók. Józanság. Fegyelmezett állapotok odabent is. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
A Pokoli kamaradarabok harmadik epizódja – az alkohol és a tehetség(telenség) problematikája után – „a szenvedély szenvedéstörténeté”-ről, „az ágy titokzatos tárgyá”-ról regél színpadi keretek között. Wragby és Tevershall sincs sokkal messzebb, mint Petuski. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
Lars von Trier 2003-as filmje az elmúlt évtized egyik legerősebb színházi élménye volt. De mi van akkor, ha valóban színpadra kerül a Dogville nagyívű története? MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
Az idei könyvfesztivál díszvendége a ma talán világszerte legnépszerűbb orosz író, pontosabban írónő, Ljudmila Jevgenyjevna Ulickaja volt. Az ő nyomában loholtunk három napon át. MOLNÁR ZSÓFI BESZÁMOLÓJA.
Meglepően higgadt, fokozatos az ajtónyitás a szentpétervári Prijut Komedianta vendégjátéka előtt, amikor a Nem Hamletre „tódul be” a tolmácsgéppel felszerelkezett nép. Mindenre fel vagyunk készülve, durva kifejezésekre, punkzenére; Andrej Mogucsijnál sosem lehet tudni. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
Üdítően sok az ismeretlen arc a Thália Színházban, bár talán csak azért, mert harmadik este játssza a világot járó szentpétervári székhelyű társulat, a Teatr Licedei (Tyeatr Licegyej) a Szemianyuki (Szemjanyuki) című „pantomimes bohócszínházat”. MOLNÁR ZSÓFI ÍRÁSA.
Venedikt Jerofejev Moszkva–Petuski című kisregénye nem ivászati kézikönyv, bár annak is felfogható. A remek szöveg olvasása közben a könnyeivel küszködik az ember, kacagva sír vagy fordítva. De nagy kérdés, hogy kívánkozik-e mindez színpadra… Nagymonológ három hangra. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
Tíz évig sóvárgott a magyar közönség, hogy megnézhesse Andrej Mogucsij Szása Szokolov Bolondok iskolája című regényének alapján készült rendezését. Hosszú idő. Ezalatt nemcsak a rendező, de mintha maga az előadás is kissé megemberesedett volna. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.