JÁSZAY TAMÁS JÚNIUSI KULTURÁLIS AJÁNLÓJA
A kultúra biztosan nem pihen a nyáron sem, így aztán a kultúrafogyasztó állampolgárnak sem lesz nyugta: júniusban feszt olvasunk, nézünk, hallgatunk, figyelünk. Szigorúan korosztály- és országhatárfüggetlen ajánló a nyár első igazi hónapjára lapunk főszerkesztőjétől.
IRÁN: BELÁTHATATLAN IDEIG ZÁRVA Mohammad Rassoulof: A vadfüge magjai / 77. Cannes-i Filmfesztivál
A családi otthon levegőjét is fojtogatóvá teszi a rendszer bűze az üldözött iráni rendező nagy léptékűnek szánt, a végén szinte Kubrickba váltó opuszában, a cannes-i versenyprogram egyik leginkább várt darabjában. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
SAIGONI ROBOGÓK ŰRBÉLI KERINGŐJE Miguel Gomes: Grand Tour / 77. Cannes-i Filmfesztivál
Egy nagy ázsiai körutazásról szól a versenyprogram első remekműve, egy olyan komplexitású narratív és audiovizuális varázslat, ami egyszerre bódítja el nézőinek érzéseit, gondolatait és érzékeit. Nincs idén olyan film, ahol jobb helyen lenne az Arany Pálma. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
„HOZTAM NEKED ALGAMASZKOT” Kincses Réka: Karácsonyozzatok velünk vagy ússzatok haza / Örkény Színház
Ropog és pattog ez a darab, mint a gépfegyver vagy a vadászfegyver, amit annyiszor emlegetnek benne. Lőnek is, igen, ráadásul egymásra; családi lövöldözés a színházban, na jó, nem golyókkal, hanem szavakkal, de ezek a szavak nem vaktöltények, hanem nagyon is élesek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
ROKONOK RELOAD Móricz Zsigmond-TÁP Színház: Rókonok / Trafó
Kevés aktuálisabb szöveg van a magyar irodalomban Móricz Zsigmond Rokonok című regényénél. A magyar polip természetrajzát írja le, mely az eltelt időben sem változott sokat. DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA.
A LÉNYEGET NEM ÉRINTŐ PÉNISZNAGYOBBÍTÁS Peer Krisztián–Hegymegi Máté: K – mint kontroll / Stúdió K
A művészetről, az alkotásról, és főképp a független színházról az esetek többségében a szabadság terepeként gondolkodunk. De mi van, ha nincs teljesen igazunk? – teszi fel a kérdést a K – mint Kontroll című előadás a Stúdió K Színházban, Hegymegi Máté rendezésében. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Hirdetés
PACEKBA Dömötör András – Laboda Kornél – Benedek Albert: Mefisztóland / Katona József Színház
Navégre! Nincsen kód és dekód, rejtett utalás, áttételes célozgatás. A Katona József Színház nagyszínpadán a játszók nem kacsintanak össze a közönséggel. Hanem elmondják és megmutatják, mi történik, ha a hatalom mocskos és jobbára tehetségtelen keze lenyúlja a színházat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
ROMOKBÓL ÉPÜLŐ TUDÁSTÁR Wim Wenders: Anselm
A film végén Anselm Kiefer második világháborús romok fölött, kezében egy napraforgóval kötéltáncosként egyensúlyoz, majd a folyóparton találkozik gyermek-önmagával, hogy Szent Kristófként segítse át a nehézségeken; a vizet nézve együtt mondják, hogy „a gyermekkor üres tér, akár a világ kezdete”. A képsor egyszerre álomszerű és reális. GYÖRE GABRIELLA KRITIKÁJA.
INDOKOL A KURATÓRIUM A minősítéssel nem rendelkező Budapest fővárosi színházi- és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek Emtv. szerinti, 2024. évi szakmai program megvalósítási és működési támogatása
Az alábbiakban a budapesti székhelyű szervezetek pályázatát bíráló szakmai kuratórium – Imely Zoltán, Jászay Tamás, Kricsfalusi Beatrix, Lukács Levente és Herboly Domonkos – részletes értékelése olvasható.
HÁROMKEZES FONÁK Luca Guadagnino: Challengers
Donaldson-Zweig döntőt rendeznek egy szerény összdíjazású challenger tornán. A mérkőzés azonban úgy lelki, mint testi síkon zajló, tinédzserkorig visszanyúló dominanciaharc manifesztációja, melyet a vágy titokzatos tárgya a lelátóról figyel. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
A KAKTUSZFEJŰ EMBER Ivanov / Miskolci Nemzeti Színház
Ivanovunk legvigasztalóbb pillanata az, amikor kienné a maradék savanyúságot egy nagy befőttesüvegből. Mivel a keze nem ér le az aljáig, ezért a pisztolyával halászik ki magának egy uborkát. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
MR. RIPLEY FEKETÉN-FEHÉREN Ripley / Netflix
Mr. Ripley történetét nem először viszik filmre: az őrületes dél-olasz tájakon játszódó sztoriból két korszakos nagyjátékfilm is született, míg a Netflix most egy nyolcrészes minisorozatot álmodott a témából, több-kevesebb sikerrel. SUGÁR BERTALAN KRITIKÁJA.
CSÁKI JUDIT MÁJUSI KULTURÁLIS AJÁNLÓJA
Először is van Budapesti Tavaszi Fesztivál; aztán van még sok minden más is – a május még a nyaralások előtti kulturális főszezon. A Revizor egyik fontos célja, hogy az ajánlóval a mennyiségileg túlhabzó, minőségileg vegyes kulturális kínálatban segítsen eligazodni. CSÁKI JUDIT AJÁNLÓJA.
ANYÁM SZERINT AZ IRODALOMRA SZÜKSÉG VAN Szűcs Teri: Visszatért hozzám az emlékezet. Demencia és Óperencia
Szűcs Teri a covid első hulláma alatt kezdte írni blogját édesanyja korábban diagnosztizált demenciájáról. A kötet formában most megjelent Visszatért hozzám az emlékezet nem egyszerű kórleírás: az emlékezet kihunyása nem lineáris folyamat, időről-időre visszatér, és éles fényt vet az élet elmúlt állomásaira, a gyerekkorra, a nyelvre, a fiatalságra és a családra. SCHILLER ERZSÉBET RECENZIÓJA.
VÉRESEN KOMOLY JÁTÉKOK Martin McDonagh: Hóhérok; Edward Albee: Nem félünk a farkastól / Jászai Mari Színház, Tatabánya
Valóság és fantázia találkozásánál bomlik ki a tragédia a tatabányai Jászai Mari Színház két előadásában is: a Szikszai Rémusz által rendezett Hóhérokban és a Guelmino Sándor által rendezett Nem félünk a farkastól című produkcióban. Mindkettő figyelemre méltó, átgondolt alkotás, amely remek ziccereket tartogat a társulat színészei számára. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Hirdetés
A MESÉKET VÉGIG KELL MESÉLNI Leo Vardiashvili: Sűrű erdő szélén
Sűrű erdő szélén című regényével – melyet az Athenaeum Kiadó idén jelentetett meg – Leo Vardiashvili berobbant az angolszász irodalomba: nem csupán felkerült az első tíz legfontosabb regény listájára, de a mértékadó lapok – így például a The Guardian, az Observer vagy a Financial Times – is dicséreteket zengenek róla. BORSOVSZKY ÉVA RECENZIÓJA.
ISKOLÁBA MEGY A SZÍNHÁZ 6. Tantermi Színházi Szemle / Jurányi Ház
Gáspár Máté a 2017-es Tantermi Színházi Szemléről írt cikkében az alábbi témákat és motívumokat emelte ki: zaklatás, hatalommal való visszaélés, lelki és fizikai erőszak, valamint az önérdekből történő másik lealacsonyításának jelenségét. Idén, a 6. Tantermi Színházi Szemlén hasonló problémák kerültek terítékre. BOGYA TÍMEA ÉVA ÍRÁSA.
MENNYI? MI MENNYI? MIÉRT ANNYI? A színház ára
Tizenkilencezerért az Átriumba, tízezerért a Vígbe, az Örkénybe, a Katonába és Pintér Béla-előadásra, kilencezerért Orlaira, ötezerért a Jurányiba, négyezerért a Miskolci Nemzeti Színházba. Mennyibe kerül ma Magyarországon színházba járni, és minek az árát fizeti meg a néző? ORBÁN KRISZTINA RIPORTJA.
BORULT A PAPÍRFORMA Elisabeth Leonskaja és a Concerto Budapest hangversenye / Zeneakadémia
Vajon a zenei előadóművészet világában, ahol van szerepe a pillanatnyi inspirációnak, kalkulálhat-e előre a koncertlátogató? Tudhatja-e már az esemény előtt, hogy mire számíthat? Kellő tapasztalat birtokában sokszor nagyon is. Ugyanakkor bárkit érhet meglepetés. Jó példa az utóbbira Elisabeth Leonskaja és a Keller András vezényelte Concerto Budapest legutóbbi hangversenye. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
A VÁGYAK DICSTELEN GYŐZELME AZ IGAZSÁG FÖLÖTT William Shakespeare: h.ml.t / Budaörsi Latinovits Színház
Mi van akkor, ha Hamlet apjának szelleme valójában nem jár vissza a sírjából? És akkor, ha Claudius nem is ölte meg őt? Alföldi Róbert Hamletjében erősen áthelyeződnek a hangsúlyok, és Shakespeare tragédiája, ha lehet ilyet mondani, még kegyetlenebb lesz. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
MEGNYÍLOTT A GLISSOTAR Sonus Foundation: Glissotar
Sonus Foundation és Glissotar – mindössze ez a három szó olvasható annak a CD-nek a címoldalán, amelyen egy vöröses fából készült, dísztelenül kialakított, de valamilyen különös mechanikával felszerelt – bizonyára fafúvós – hangszer tölcséres vége is látható. MALINA JÁNOS LEMEZKRITIKÁJA.
OIDIPUSZ ÉS A SEMMIVÉ FOSZLÓ VALÓSÁG Robert Icke: Oidipusz / Radnóti Színház
Szikszai Rémusz megrázó, emlékezetes, valószínűleg még hosszú időn át bennünk élő rendezést hozott létre a Radnóti Színházban. Az Oidipusz főhőse Robert Icke átiratában nem mitológiai alak, hanem korunk politikusa, aki a múlt titkait kutatja népszerűsége megerősítése céljából. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
TANMESE, BOHÓCSIPKÁBANMozart: Il re pastore (A pásztorkirály) / Müpa Budapest
Kedélyes kis előadásra sikerült ez A pásztorkirály: Christina Pluhar széles mosollyal sétál be a színpadra, az énekesek poénkodnak, a közönség derűsen röhögheti ki az abszurd sorsfordulatokat. Colloredo hercegérsek Ferenc Miksa főherceg tiszteletére valószínűleg illően szertartásos merevséggel adatta elő udvari koncertmestere, Wolfgang Amadeus Mozart szerzeményét anno Domini 1775, a 21. században, a Lajtán túl már egyébként sem vesszük olyan komolyan a dolgokat. GYÁRFÁS ORSOLYA KRITIKÁJA.
MESE AMYRŐL Sam Taylor-Johnson: Back to Black
Érthetetlen, hogyan lehet egy ennyire nyers, kirobbanó erejű, tragikus művészt ennyire finomkodva, mesterkélten megfesteni. De a kérdés inkább az, minek. Fájdalmas találkozni ezzel a középszerű, hamis mesével. Nézzünk inkább helyette koncertfelvételeket! MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.