A tantermi színház a magyar kulturális élet egyik fórumává vált, ahol biztonságos környezetben, a színjátszás eszközeinek segítségével társadalmi kérdésekről gondolkodhatnak elsősorban az iskolások, másodsorban a felnőttek. Az idei szemlére beválogatott darabok az apátia elleni ellenállásra, a mások iránti empátiára, a saját magunk és társaink számára szükséges reflexió fontosságára összpontosítottak. Ezek kapcsán értékes kérdéseket és gondolatokat fogalmaztak meg a különböző színházi előadásokon és az azokat feldolgozó foglalkozásokon keresztül.
A második nap versenyprogramja a Freeszfe közösségi színházi osztályának A valóság főpróbája című előadásával vette kezdetét. Az előadásban a nézők Zsuzsát követhetik nyomon, aki frissen érettségizett, pályája elején álló lányként különböző elnyomási helyzetekkel szembesül. A jelenetek után a drámainstrukturok segítségével a diákok közösen azonosítják az elnyomó helyzetet és az elnyomót. Ez követi az újrajátszás, amikor egy-egy diák, a neki tetszőleges időpontban, átveheti a főszereplő szerepét, hogy kipróbálhassa magát az aktuális helyzetben. Az előadás témája különösen közel áll a középiskolásokhoz, mivel a főszereplő személyiségének formálódása az őt érő különböző hatalmi viszonyokkal való szembesülésen keresztül történik.
A fiatal alkotócsapat (Bácsics Regina, Fazekas Ella, Gábri Nikolett, Hegedüs Kata, Korsós Noémi, Kovács Boróka, Tóth Dorka Berta, Varga Péter, Vass Viola) célja, hogy testi tapasztalaton keresztül mutassa be az ellenállás összetettségét. Azt is megmutatja az előadás, hogy az ellenállás és a viszonyrendszerek, struktúrák megváltozása nem lineárisan történik, hogy minden engedetlenségi aktus, minden ellenszegülés hozzájárulhat egy nagyobb változás kiváltásához. Az előadás tanulási élményt kínál, ahol a diákok a színészekkel és a facilitátorokkal közösen dolgoznak ki ellenállási stratégiákat. Ennek érdekében az alkotók szándékosan nem hoznak kész stratégiákat, ám lehet, hogy egy-két példa mégis hasznos lenne.
Nézőművészeti Kft.: 7 nap
A hatalom és az ellenállás egy másik aspektusát dolgozza fel a Nézőművészeti Kft. 7 nap című előadása. Eve Ainsworth azonos című, a mai Angliában játszódó regényéből Gyulay Eszter dramaturg és Scherer Péter rendező olyan színpadi adaptációt készített, amelyben az angol és a magyar iskolai abúzus folyamatai között nem érezhető távolság. Petra (Kőszegi Mária) valamiért zaklatja Emmát (Bajor Lili), aki tehetetlen ellene. Az agresszor és az áldozat szerepei komplex módon, folyamatukban kerülnek bemutatásra, mindkét perspektívából érzékenyítve, miközben az előadás felhívja a figyelmet az iskolai és otthoni közösség felelősségére is. Ez különösen nagy kihívást jelent a két színész számára, mivel rendkívül finom érzelmi változásokat kell gyorsan megjeleníteniük. Az előadást Takács Hajnal tapasztalati erőszak szakértő által vezetett beszélgetés követi.
A szülő-gyerek és a boldogság is jelen volt témaként a szemlén. A SPOT Csoport Siflis Anna rendezte és O. Horváth Sári által írt Anyám Suzukija című előadásában egy súlyos titokra épülő anya-fia kapcsolatot látunk kibontakozni. Dani (Pálóczi Bence) és édesanyja (Tankó Erika) között feszült a viszony, Dani nem ismeri az apját, nagyszüleivel nincs kapcsolata, csak a kókler haverja családján keresztül tudja értelmezni a kötődéseket anyjával. A feszültségre okot adó titkot a címben szereplő Suzuki hozza felszínre, amit egy este Dani, vakmerően és jogosítvány nélkül, elköt. A titok megismerése után Dani számonkéri anyját, kérdései között olyan áldozathibáztató kérdések is szerepelnek, amik a jelenlegi politikai környezet miatt, ha akaratlanul is, de bennünk is felmerülhetnek. Tankó Erika játékában, O. Horváth Sári és Oláh-Bebesi Bori szövegében az anya érzékenyen, kielégítően válaszol. A történet oda érkezik vissza, ahonnan elindult: a Suzukiba, amivel Dani és anyja közösen indul el egy rögös úton. Mintha innentől kezdene igazán izgalmassá válni a történet és itt helyezi a fiatal közönség kezébe a történetet folytatását Nyári Pál, a foglalkozás tervezője és vezetője.
A Független Színház Magyarország Hét krajcár – Mi lehet a szegény ember gazdagsága? Nagy Henrik rendezte előadásában Nagy Viktória Éva adaptálta színpadra Móricz Zsigmond azonos című novelláját. A két színész, Nagy Henrik és Balogh Orsolya párosában szívszorító anya-fia kapcsolat jelenik meg. Nagy Henriket törékeny kisfiúnak látjuk, akinek szeme fénye az édesanyja. Balogh Orsolya még apróbbnak tűnik mellette, de játékával mégis annak az óriás mindennek látjuk az édesanyát, aminek fia elképzeli. Kettejük finom játékában jelenik meg az apa hiányából és az anya elvesztéséből fakadó gyermekkori idill és meghittség vége. Az előadást egyszerű, de hatásos bábos megoldások segítik, amik hol felerősítik az önfeledt játék hangulatát, hol ellenpontozzák azt.
Amikor Zsiga és édesanyja megtalál egy krajcárt, kigyullad egy falra ragasztott égőcske, mintha csillag lenne a sötétségben. Amikor meglesz az összes krajcár, a Kis Göncöl rajzolódik ki, ez pedig olyan nem-színházi térben is jól működik, mint amilyen egy osztályterem. A három részes feldolgozó foglalkozást Lakatos Lucia, a Független Színház Magyarország oktatási programvezetője a két színésszel közösen vezeti, amelynek során a résztvevők fokozatosan mélyednek el az előadás történetében és annak témáiban. A fizikailag is megmozgató foglalkozás során arra keresik a választ, hogy nekik mire van szükségük egy boldog élethez. Az összegyűjtött válaszokból a résztvevők kiválasztják és megszavazzák a közösség boldogságához szükséges feltételeket.
Rév Színház: Belém égsz. A képek forrása: Jurányi Ház
A boldogsághoz szükséges önismeretet és az azt megnehezítő manipulációt tematizálja a Rév Színház Belém égsz előadása. A Szivák-Tóth Viktor írta és rendezte előadásban Ádám (Szántó Dániel) egy távirányítós autót vezérel a nézők előtt, azt kérdezve tőlük, hogy mit gondolnak a manipulációról. A kérdés végén megállítja az autót egy-egy néző előtt, aki ettől úgy érzi, hogy őt szólították fel arra, hogy megossza gondolatait. Ez az aktus úgy keretezi a történetet, hogy a manipuláció fogalmán keresztül szemléljük a három szereplő kapcsolatát. Az előadásban a szereplők önismeretének kérdései is terítékre kerülnek: „Ki vagyok én?”, „Mit szeretnék?”, „Kiben bízhatok?” Az előadás egy térbe hoz három eltérő vérmérsékletű és szociális hátterű karaktert, jól kidolgozott pszichológiával és játékkal (Balla Richie, Kiss Tünde, Szántó Dániel), akikben leginkább az a közös, hogy nem tudják, mit akarnak. A nézőktől, mint legjobb barátaiktól kérnek segítséget, tanácsot az előadás alatt. De a végén sem oldódik fel a fájdalom és boldogság közötti feszültség, amit a címben érzékletesen megfogalmaztak. Ezt nekünk, nézőknek kell megoldani.
Az Örkényköz Tanítani?! – vitaszínház a közoktatásról eseményét az Örkény Színház két drámainstruktora, Kabdebon Dominik és Milovits Hanna rendezte. Az előadást egy tanárokkal, diákokkal és szülőkkel készült vitaszínházi workshop előzte meg. Az ott felmerült témákat olyan színházi jelenetekbe sűrítették, melyek nem közvetlenül az iskolában zajlanak, mégis lényegileg érintik a tanítás kérdéseit. Mindegyik színházi jelenet után egy-egy állítás következett, amiről a résztvevők, a két drámainstruktor moderálásával, vitázhattak. Az esemény nem maradt az ideák világában, hiszen a végén minden résztvevő megfogalmaz egy olyan konkrét cselekvést, amit az oktatás rendszerének javítása érdekében tud és akar tenni.
Nánay István a 2011-es első Tantermi Színházi Szemléről írt cikkét így zárja: „A Polgár Krisztina emlékalapnak köszönhetően tehát az elkövetkező évben 160-180 helyen lehet majd látni e pályázat által támogatott előadást. Ha ezt onnan nézzük, hogy mindez egy magánkezdeményezés jóvoltából történhet meg, nagyszerű és jelentős eredménynek tekinthetjük. Ha viszont onnan, hogy vajon miért nem tudatosul az oktatáspolitikában a színház komplex nevelő hatásának haszna (miért éppen ez tudatosulna – tehetnénk persze hozzá), elszomorodhatunk. De hála a pályázat kiötlőinek és finanszírozóinak, az akció folytatódhat, hiszen ők nemcsak egyszeri akciónak szánják a tantermi színházi projektet.” Ijesztő és lenyűgöző, hogy tizenhárom év után e sorok még mindig érvényesek.