„A DŰNE 2-T IGAZI MÉRFÖLDKŐNEK TARTOM A KARRIEREMBEN” Beszélgetés Janisch Verával
SZFE-s felvételijéhez Ed Harrist fotózta, a forgatókönyvíráshoz Matt Damon adott neki tanácsot, a magyarul rappelő Kate McKinnon név szerint említette az egyik legnagyobb amerikai late night show-ban. Janisch Verával a Magyarországon forgó nemzetközi filmes munkáiról, az elvarázsolt Nicolas Cage-ről, a vécére vakon, négykézláb mászó Jared Letóról, a legutolsó statisztára is
PACEKBA Dömötör András – Laboda Kornél – Benedek Albert: Mefisztóland / Katona József Színház
Navégre! Nincsen kód és dekód, rejtett utalás, áttételes célozgatás. A Katona József Színház nagyszínpadán a játszók nem kacsintanak össze a közönséggel. Hanem elmondják és megmutatják, mi történik, ha a hatalom mocskos és jobbára tehetségtelen keze lenyúlja a színházat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
ROMOKBÓL ÉPÜLŐ TUDÁSTÁR Wim Wenders: Anselm
A film végén Anselm Kiefer második világháborús romok fölött, kezében egy napraforgóval kötéltáncosként egyensúlyoz, majd a folyóparton találkozik gyermek-önmagával, hogy Szent Kristófként segítse át a nehézségeken; a vizet nézve együtt mondják, hogy „a gyermekkor üres tér, akár a világ kezdete”. A képsor egyszerre álomszerű és reális. GYÖRE GABRIELLA KRITIKÁJA.
Nincs találat
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
Hirdetés
Hirdetés
HÁRMASBAN Triplex Est – MU Színház
Három lány, három szóló, egy bemutató a Triplex Esten: Jónás Zsuzsa Fáradt rózsaszín című premierjét két régebbi darab vezeti be, Pataky Klári Pillangó balladája, melyet Nagy Csilla táncol, és Réti Anna sokszorosan díjnyertes Lélek pulóver nélkül című koreográfiája. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
FAUN – ÚJRATÖLTVE Bozsik Yvette Társulata: Egy faun délutánja – Nemzeti Táncszínház
Bozsik Yvette már több mint húsz éve megkerülhetetlen figurája a kortárs táncnak. Társulata (bár 1993-ban alakult) független együttesként most tíz éves, és ezt ünnepli az Egy faun délutánja, Bozsik Yvette korszakhatárt jelző koreográfiája is. 1997-ben Bozsik – amellett, hogy pimasz tiszteletkört kanyarított az eredeti Nizsinszkij-koreográfia mellé -, előre jelezte a nemi szerepek radikális megváltozását és az intimitás határainak elvékonyodását is. A Nemzeti Táncszínházban színre került, felújított előadás mintha visszafogottabb lenne, pedig csak annyi történt, hogy ami akkor radikálisnak hatott, ma már fel sem tűnik, annyira a mindennapok részévé vált. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
SZENTEK ÉS PÁSZTOROK Karácsony ünnepén, Magyar Nemzeti Múzeum
Meghitt karácsonyi kamaratárlatot szentelt a betlehem-állítás itáliai hagyományának a Nemzeti Múzeum. A “presepe” nápolyi mintadarabjait felvonultató kiállítás stílszerűen Vízkereszt napjáig látogatható. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A KIRÁLYNŐT MEGÖLNI… Pataky Klári: Nagyon jól vagyok, lszi ne keress!
Lepusztult gyárcsarnok, érzékeny, rebbenékeny táncosnők, maguk ellen forduló szavak, gyászfolyamat táncban elmesélve. Pillangóröptetés tépett szárnyacskákkal, több szólamban. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A KAKAÓMAT KÉREM! Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború – Stúdió K.
Téli vasárnapok bearanyozója a Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború a Stúdió K-ban: gyerekekkel és gyerekek nélkül, párban, barátokkal, vasárnapi szülőként – vagy magányosan, mintegy antidepresszánsként alkalmazva – egyaránt élményszámba megy. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
EGY ZSENI IFJÚKORA Bartók Új Sorozat
Három fontos korai művel folytatódik a Bartók Új Sorozat. Két régebben készült felvétel mellé egy vadonatúj kapcsolódik, melyen az „ifjúkori” Hegedűversenyt Kelemen Barnabás játssza, a Nemzeti Filharmonikusok élén Kocsis Zoltán áll. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
KÉT POSZTROMANTIKUS A Máv Szimfonikusok koncertje, 2007. dec. 19. – Zeneakadémia
A 150 éve született Edward Elgar tiszteletére adott hangversenyt a MÁV Szimfonikus Zenekar Takács-Nagy Gábor vezényletével, az angol kismester Gordonkaversenyét Perényi Miklós játszotta. A műsor második részében Antonín Dvořák 8. szimfóniája hangzott el. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
HELYI ÉS MESSZIRŐL JÖTT HULLÁMOK Interferenciák Fesztivál, Kolozsvár
Kolozsváron az első hivatásos színi előadást 1792. december 17-én tartották a Rhédei-ház egy évre ingyen átengedett színpadán. A 215. születésnap „előestéjén”, november 30. és december 10. között nemzetközi fesztivállal ünnepeltek a Szamos partján. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
KOZMIKUS TORNAÓRA A tavasz ébredése – Debreceni Csokonai Színház
A gyermeklélek mélyén kavargó vágyörvényt tornadresszbe szorítja a valóság. A gimnasztika a létért folyik. A tornatermi sterilitás és az izzadságos hajsza áthatja az előadást. Túlontúl magabiztos, mégis lenyűgöző vállalkozás Horváth Csaba költői tinédzsereposza. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
Hirdetés
JOGOS PÁNIK Spiró György: Prah – Pécsi Harmadik Színház
Spiró keserű komédiájának hősein, a lecsúszott, középkorú vidéki házaspáron semmi sem segít. A telitalálatos lottószelvény több problémát vet föl, mint amennyit megold: a szűkösségre berendezkedett lélek nem tud mit kezdeni a tágasság ígéretével. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
ORÁLHIGIÉNIA Barsuglia, Lazareff, Fontaine
Először láthatók Magyarországon, a Ráday Galériában a fiatal osztrák festő, Alfredo Barsuglia hiperrealista művei az orálhigiénia tárgyköréből. Alexandra de Lazareff és Jean Fontaine állatplasztikái ugyanott. Újratanuljuk az iróniát. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
ÖSSZESZOKNAK Oláh Tzumóék műhelykoncertje
Az évek során a Nyitott Műhely a jólértesültek találkahelyéből kiemelkedő „civil” kulturális központtá vált a fővárosban. Oláh Tzumó Árpád, az egyik legtehetségesebb magyar jazz zongorista is itt mutatta be kvintettjét december 14-én. ZIPERNOVSZKY KORNÉL KRITIKÁJA.
NA BUMM… Erdős Virág: Merénylet / Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház
Robbanás. Nem az ős, hanem az, amelyet a buszon követett el egy terrorista. Egy lány. Vagyis egy nyúl. Semmi esetre sem görény, hiszen az a szeretője. A felügyelő egyébként szereti a görényeket, hacsak nem az ő feleségével… De a nyomozás nehezen halad, mert mindenki halott. A merénylő is. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
TÖRTÉNELMI KÖRMAGYAR Spiró György: Árpádház – Budapesti Kamaraszínház / 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál
Bár Spiró György vitán felül a legtöbbet játszott, legsikeresebb kortárs drámaírónk, ez a darabja tizenkét évet várt, hogy színpadra kerüljön. A Budapesti Kamaraszínház vállalkozása így mindenképpen méltánylandó. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
KÖZÖSSÉGI ÉLMÉNY Karaván – Közép-Európa Táncszínház
Félhomály, csend, kimért helyzetváltoztatások és lassan pergő percek indítják útnak Hámor József Karavánját a Bethlen téren. A Közép-Európa Táncszínházban látható koreográfia egy közösségen belüli vonzásokról és választásokról mesél. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
MAGÁNMITOLÓGIA Oravecz Imre: Ondrok gödre (Az álom anyaga, első könyv)
Oravecz Imre évtizedek óta írja szülőfaluja, Szajla történetét. Egyik előző kötetében (Halászóember. Töredékek egy faluregényhez, 1987-1997) versben, most prózában próbálja megformálni ugyanazt az anyagot. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
A SEMMI TEVÉSE Zsúr – Hólyagcirkusz
Lepusztult művház, elhanyagolt iskolai díszterem, szociális otthon átrendezett tv-szobája, székraktár egy elfekvőben? Mindegy. A magasból bánatos lampionok fittyednek, az L alakú asztal terítéke lomos-romos, egy kalitkába zárt fehér galamb magokat csipeget. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
TEST-BESZÉD T.E.S.T. – GK Impersonators, Közép-Európa Táncszínház
A test beszél, a lélek némán üvölt, az arc maszkká válik. Hét női test – a GK Impersonators és a Közép-Európa Táncszínház táncosai – lényegül mitikus lénnyé a Mu Színház színpadán. Gergye Krisztián biztos testtudattal vezet a tudattalan bizonytalan világában. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.