A medencék esztétikájának tragikuma nem absztrahált tragédia többé, hanem kortársi dráma. Nem kalkulált, de nem is irányítható, legfeljebb aggódva lehet figyelni, ahogy a tét emelkedik. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
Sosem rendeztek még Magyarországon önálló kiállítást Paul Cézanne műveiből, és bizonyos értelemben a Szépművészeti Múzeum most sem arra vállalkozott, hogy főművek kölcsönzésével kielégítse a közönségigényt, illetve hogy ismételje a kanonikus narratívát, mely szerint Cézanne nélkül nincs modernizmus. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A Zsidó Múzeum kiállításának koncepciója egyszerre merész és bátortalan, így nem csoda, ha a két tényező kioltja egymást, és legfeljebb attól a hallatlan bátorságtól remegünk, hogy valakik le merték írni a „zsidó” szót művészeti vonatkozásban. Miért is? KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A kiállítás legkellemetlenebb tárgya egy térkép, amelyen a rendezők feltüntették a numerus clausus bevezetésének országonként eltérő időpontját. Magyarország nem az egyetlen hely volt, ahol a kirekesztést törvényre emelték, de nyilvánvalóan a legbuzgóbb. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A köztéri kiállítás első hallásra fából vaskarika, vagy kevésbé finoman: rejtett dilettantizmus. Legalábbis ha nem köztérre, hanem zárt intézményi közegbe vagy magánfalakra szánt művekről van szó. Amolyan súlytalan „legszebb nyári élmény”, egy kávézó szomszédságában. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
Kovásznai György életművének bemutatása és rekontextualizálása nem pusztán egy kevéssé ismert életmű leporolását és a kisszámú rajongótábor félhomályos emlékeinek felidézését jelenti, hanem a hatvanas-hetvenes évek képzőművészetének újragondolását is. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A művészettörténeti nyelv nincs igazán berendezkedve az ilyen kiállítások leírására. Nem is tudom, mi lehet itt a kritikus dolga, még sosem éreztem ennyire feladat nélkülinek magam. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
Ennek a kiállításnak nincs végleges állapota, mert ami a Trafóban látható, az csak része annak, ami az interneten zajlik. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A Műcsarnok az év végéig Köztes idő címmel öt kiállításból álló sorozatot rendez az 1957 óta kiállítóhelyként működő Dorottya Galériában, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a galéria múltjának a tudatosítása pozitívan befolyásolja a további sorsát. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A kérdést egyetlen szóval meg tudom válaszolni. Az indoklás kicsit bonyolultabb, mert túl azon a kézenfekvő érven, hogy van nekünk sajátunk, minek szaporítsuk, meg hogy a nacionalizmusok természete kínosan egyforma, Mucha-kiállítást mégsem látunk minden nap Budapesten. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A Trafó kiállítási programja kis túlzással önbeteljesítő jóslatként működik, mert évek óta állítanak ki társadalomkritikus művészetet, de ez a mostani történetesen egybeesik a sokak által vizionált gazdasági világválság realista jelenidejével, amitől különös hangsúlyt kap. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
Pauer Gyula 2005-ös műcsarnoki retrospektív kiállítására végül nem jelent meg a megígért katalógus. Helyette megjelent most Perneczky Géza könyve, amelyben a művészettörténeti objektivitás ilyenkor szokásos distanciáit lerövidítik az emlékezés személyes epizódjai. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
Szép, zöldvirágos kabátban perdült ki elém egy lány az Október 6-a utcában, innen gyanítottam, hogy közel lehet az iskola, a KREA, ahol ilyen kabátokat tanulnak tervezni, hogy kevesebb legyen az utcán a fekete, mint az enyém. Egyelőre mi, feketék vagyunk többen. KÜRTI EMESE ÍRÁSA.
Rogán Antal V. kerületi polgármester nem azzal szolgálhatná a magyar művészet ügyét, hogy még több „szerethető” zsánerszobrot állít föl (mint a legutóbbi csendőrszobrot a Zrínyi utca sarkán, mindig fényképezkedik vele valaki, persze). KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A budapesti és a genfi Néprajzi Múzeum kiállítása szándékosan didaktikus, de ha így mulattatják, borzongatják és lökdösik az embert a tolerancia felé, nem lett volna olyan rémes iskolába járni. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.