Nápolyt egy közkeletű, ám félreértett szállóige nyomán a halállal szokás fellengzősen együtt emlegetni, noha meglehet, San Gennaro istenfélő városát inkább a születéssel, méghozzá a Szent Születés misztériumával illene összekapcsolnunk. A nápolyi Via San Gregorio Armenón ugyanis mindmáig sorakoznak a műhelyek, amelyekben immár évszázadok óta gyártják a betlehemeket, a kis Jézus születését és imádását imitáló jászoljeleneteket, szentek, háromkirályok és egyszerű pásztorok bájos figuráit. Ezekből az aprólékos gonddal munkált, s a művésziséget sem nélkülöző kézművekből állította össze a Magyar Nemzeti Múzeum karácsonyi ünnepkörhöz csatolt kiállítását Ridovics Anna. A múzeum által 2001–ben megvásárolt kilenc nápolyi betlehemes figura mellé a Nemzeti Galéria, az Iparművészeti és a Néprajzi Múzeum kölcsönzött ki gyűjteményéből további szobrocskákat, a Szépművészeti pedig egyéb itáliai műalkotásokkal, elsősorban festményekkel gazdagította a tárlat motívumtörténeti áttekintését. További öt figurával Nápoly megye és az Olasz Kultúrintézet ajándékozta meg a gyűjteményt.
A kiállítás ilyeténképp egyszerre enged betekintést az olasz betlehem–állítás máig eleven tradíciójába, s a szokás elterjedésének, nápolyi meghonosodásának korszakokon átívelő történetébe. A betlehemi jászol itáliai tisztelete a római Santa Maria Maggiore templomból terjedt szét, miután a kora középkortól fogva e bazilikában őrizték a hagyomány szerint Jézus szülőhelyeként szolgáló jászol néhány ereklyeként tisztelt darabját. Ám ahhoz, hogy az ereklyék áhítatos tiszteletéből a betlehem–állítás karácsonyi tradíciója válhasson Nápolyban és szerte Olaszországban, a katolikus egyház több szentjének is komoly köze volt. Mindenekelőtt Assisi Szent Ferencnek, aki 1223–ban elsőként állított fel kisded jászoljelenetet a karácsony közeledtével, hogy utóbb követői, a ferences rendi szerzetesek is az új ünnepi gyakorlat meghonosítóiként tevékenykedjenek. Fölemlítendő továbbá a XVI. században élt Thienei Szent Kajetán, aki nápolyi száműzetésében oly sokat tett a hagyomány helyi meggyökereztetéséért.
Munkálkodásának eredményeképpen a betlehemek hamar rendkívüli népszerűségre tettek szert Nápolyban, majd a XVIII. századra kialakult a jászoljelenet ábrázolásának, a figurák elkészítésének máig kultivált tradíciója. Ezek az évszázados minták nyomán előállított, 30–40 centiméternyi, terrakotta fejű és üvegpaszta szemű bábúk gyönyörködtették, s gyönyörködtetik mindmáig karácsony táján (a Szeplőtelen Fogantatás napjától Vízkeresztig) a nápolyiakat, s ilyesformán a betlehemek ünnepi uralma tartósabbnak bizonyult, mint a Dél–Itália felett uraskodó megannyi politikai formáció.
A kiállítás felettébb informatív, s a falakon körbefutó szövegek változatossága vitán felül áll. Újtestamentumi idézetek, néprajzi adalékok és a katolikus egyház históriája, motívumtörténeti áttekintés és a nápolyi kézművesség fejlődésének, máig tartó becsületének dokumentumai igazítják el a látogatót. A terem közepén pedig ott áll a tárló a párarasznyi figurákkal, amelyek Nápoly önfeledt lakosai számára emberöltők óta egyet jelentenek a karácsonnyal, s amelyek a Nemzeti Múzeumban kiállítva is hiánytalanul megidézik az itáliai karácsonyok délszaki derűjét.