Látva a Magic Boys-t, nagyjából következtethetünk a rendezői szándékra: Koltai Róbert valószínűleg valami Guy Ritchie-szerű, enyhén tarantinós újgengszterfilmet szeretett volna tető alá hozni, amihez passzítani akarta két szegedi munkanélküli chippendale karriertörténetét is. PÉCSI DEBÓRA KRITIKÁJA.
A Barbara nem forradalmi, nem politikai és nem történelmi film. Azonban olyan időszakban játszódik, amikor az ember legbelsőbb döntései is politikai töltetet kaptak. A németek mintha folyamatosan dolgoznák fel múltjukat. Ám ezt nem a nosztalgia irányítja, hanem a megismerés. KŐHEGYI ILONA ÍRÁSA.
Oliver Stone legújabb filmje, a Vadállatok a termelő és a terjesztő szempontjából mutatja be a könnyű drogok világát. El nem fogunk szállni tőle. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Vérfagyasztó sikolyok, szétloccsanó fejek, tűzforró piszkavastól sercegő vaginák – de nem a vásznon, csak a hangszórókban. Enyhén túlkomplikált, kissé pretenciózus, de azért az év egyik leginnovatívabb filmje a Berberian Sound Studio. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Decens, szolid és csupa jó szándék: ezek a tulajdonságok egyként kitüntetik az Oscar-díjra jelölt Lazhar tanár úr pedagógus-hősét és magát a művet is. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Állítólag már nálunk is meghonosodott az amerikai filmekből ismert jelenség, a „yard sale”, vagy „garage sale”, melyet magyarra az utóbbiból garázsvásárként ültettünk át. A megunt, felesleges holmikat az eladók kertjükben árulják, közben sütit, limonádét kínálgatnak. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
Mert sok arrafelé a keményöklű, brutális szeszcsempész, különösen az alkoholtilalom idején. John Hillcoat és Nick Cave immár negyedszer alkotott közösen: Fékezhetetlen című mozijuk atmoszférikus és roppant erőszakos, ám kevésbé korszakos, mint Az ajánlat volt. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Ha három éven át zaklatsz valakit az üzeneteiddel, úgy ne lepődj meg azon, hogy más komoly mentális problémádra is fény derül. Röviden talán csak ennyi Ferzan Özpetek legújabb filmjének tanulsága. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Hét prominens filmrendező összeállt, hogy bő lére eresztett szkeccsfilmben róják le tiszteletüket a kubai főváros és lakói előtt: vállalkozásuk egyetlen szépséghibája, hogy nem sok minden jutott eszükbe a dologról. SEPSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Kedvenc New York-i neurotikusunk – aki már nem vörös hajú, de még mindig szemüveges – európai körútja során útba ejtette már Londont, Párizst és Barcelonát, most pedig Rómában időzött egy kicsit. A Rómának szeretettel című legújabb szösszenete nem lesz a kedvencünk, valami miatt mégis jól szórakoztunk rajta. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A hárommellű mutáns ismét feltűnik, lesz kőkemény csajbunyó, agybuhera, rengeteg akciószcéna és üldözés, ennek ellenére azt mondom, ezt Az emlékmást elmismásolták az alkotók. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Talán a történelmi igazságérzetünk miatt, talán egyéb okokból, akárhogy is: azt látni, hogy Abraham Lincoln rabszolgatartó vámpírokat gyilkol egy baltával, nem minden élvezet nélkül való. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
A Csipkerózsika-történet legfrissebb átdolgozása egy frusztrálóan homályos, zsibbasztóan lassú és pezsdítően egyedi ausztrál művészfilm, amely maradandó élménnyel szolgál és felettébb bizsergető kérdésekkel szembesít. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Az első szerbiai melegfelvonulást 2001-ben tartották – a szélsőséges ellentüntetők a résztvevőket összeverték. Tíz évre rá ugyanitt a legtöbb nézővel egy melegekről szóló mozi büszkélkedhetett – a Pride-ot mintegy félmillióan látták a Balkánon. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A Bikanyak alkotói az Oscar-ceremónián Nader és Simin ellenében kaptak ki, a belga jelöltet mégsem kellene a feledés homályának borítania. Húsba vágó emberi katasztrófa, csapongó bűnfilm: röviden így foglalható össze az eddig rövidfilmeken ügyködő Michael R. Roskam debütmozija. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.