A legjobb rendezésért járó Ezüst medve-díjat idén Berlinben Ursula Meier nyerte el. A Nővér című filmje a svájci Alpokban játszódik, ahol a látottak alapján egyértelmű, hogy nincsenek lila tehenek. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Újabb társadalomtudatos bűntörténet északról: a Jo Nesbø nálunk is kiadott regényéből készült Fejvadászok veretes thriller, csekély szimpátiára érdemes hősét kerék alá teszik és onnan is kiveszik, ám eközben nem csak öltönye, de az irodalmi szöveg szatírája is lefoszlik róla. SEPSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Nem újdonság, hogy sokak szerint Mel Gibsonnak befellegzett. Botrányai miatt az egykori halálos fegyver a kispadon csücsül, a visszatérés az utóbbi időkben döcögősen megy neki. Ám kurrens akcióparádéjával már jó úton jár, hogy visszazökkenjen a régi kerékvágásba. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Miután megtanultuk, hogy a nyolcadik utas nem más, mint maga a Halál, majd azt is látnunk kellett, hogy a bolygó neve is Halál, végül pedig a végső megoldás maradt csak hátra, ami szintén nem más volt, mint a Halál. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.
A Michael című osztrák film remek színészi alakításokkal teli kamaradráma egy pedofilról, aki egy kis melegségre vágyott. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hollófekete hajú, rubinvörös ajkú lány, egy gonosz mostoha, hét törpe (esetünkben: nyolc), meg egy vadász. A Hófehér és a vadász című filmnek itt a vége, fuss el véle. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Mi történik, ha a Blues fivérek leselejtezett öltönyeit és napszemüvegeit ráadjuk a Halálos fegyver zsarujaira és elküldjük őket nyomozni X-akták után a Szellemirtók III. forgatókönyvének soha el nem sütött poénjaival? A válasz két szó: Sötét zsaruk! TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
A holló nem a legendás Brandon Lee film remake-je, hanem egy fura Edgar Allan Poe biopic. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Sacha Baron Cohen új filmjét nem a politikai korrektség ihlette. Ám pont emiatt röhögjük betegre magunkat rajta. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Tim Burton meglovagolta a tinivámpíros filmek divatját és elkészítette a hatvanas-hetvenes évek gótikus szappanoperájának mai változatát: nem is lehetett e mű más, mint vérbő szatíra. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Joachim Trier filmjének hőse egy drogos, de nem ám egy szutykos junkie, hanem egy ironikus humorú, szellemes és művelt fiatal, aki nemrég még a Morning Postban publikált és Adornót olvasott. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
A Csatahajó határozottan olyan film, melyhez csak a Transformers vagy a G.I. Joe – A kobra árnyéka fogható. És ez a kijelentés most csak részben ironikus. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Vannak filmek, amelyeket a történet megbicsaklása, a rendezői koncepció apró inkoherenciái ellenére a benne látható alakításokért szeretünk. Az Együtt az ég alatt ilyen, s az már csak hab a tortán, hogy többek között egy plagizált disszertáció is fontos szerepet kap benne. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A franciák Oscar-jelölt filmje tragikus ugyan, de az Amerikai Filmakadémiának nem volt eléggé az. Pedig a Szemünk fénye tabudöntögető és hiteles mozi egy beteg gyerekről és a rákról, méghozzá a hozzátartozók szemszögéből. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Hogy a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó rendőrségi osztályok élete nem tejfel, megtapasztalhattuk a Mariska Hargitay főszereplésével bemutatott Különleges ügyosztály című amerikai sorozatból. A Polisse-ból kiderül, a franciáknál sem jobb, ha nem éppen rosszabb a helyzet. HUNGLER TÍMEA ÍRÁSA.