Bajos volna megmondani, mennyire az Oscar-verseny legtúlértékeltebb játékosa John Crowley drámája, ám az biztos, hogy az egyik leginkább túlbecsült. Még akkor is, ha felesleges bármiféle eredetiséget várva leülni elé. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Daniel Barnz tavalyi drámája rövid időre azzal keltett figyelmet, hogy Oscarra jelölhetik érte Jennifer Anistont. És ezzel tulajdonképpen ki is merülnek a film erényei. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Kamaszkori ébredezés-toposzok és egy örökké más arcú Gonosz: a horror-összetevők ismerősek, de a végeredmény jóval több az átlagosnál. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Két évet késett, de érdemes volt várni rá: a kortárs lengyel szerzői mozi egyik legnagyobb tehetsége, Malgorzata Szumowska nem pusztán egy újabb vallási drámát rendezett. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Politikai természetű elnyomás helyett ezúttal a vallási opresszióra irányítja figyelmét a chilei szerző, Pablo Larraín. A The Club sötét humorban bővelkedő, intelligens, nem polarizált etikai kategóriák szerint építkező dráma, egyúttal a rendező legjobbja a 2008-as Tony Manero óta. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Újabb szokásos, Oscarra pozícionált dolgozat, melyből egyáltalán nem derül ki, mi teszi Stephen Hawkingot Stephen Hawkinggá. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Egy bűnfilm akkor működik jól, ha a gaztetteket hiteles drámaiság, emberközeliség támogatja. Julien Leclercq tavalyi krimije igyekszik egyéni balladaként, nagyszabású gengszterthrillerként is odasózni, ám egyikből sem jut elég. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Napjaink mexikói szerzői az átlagemberre fókuszálnak. Amat Escalante is ilyen rendező: sokkoló karakterdrámái közül az Heli a legoptimistább, de a reményhez vezető út most is fájdalommal van kikövezve. SZABÓ ÁDÁM ELEMZÉSE.
A Kleist-kisregény antihősének nem sikerült méltó emléket állítani. Noha a francia Palliéres indíttatásai értékelendőek, a végeredmény már egyáltalán nem ragadja magával a nézőt. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Elsőrangú szerelmi történet násza a suspense-ben dúskáló noirral – az idei Berlinalén a Legjobb Filmnek járó Arany Medvével jutalmazott kínai Black Coal, Thin Ice ugyan csak egy a tengernyi zseniális midcult közül, érzékeinket ostromló nagyszerűsége nem hagyható szó nélkül. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Az egyik leghíresebb mutáns-képregény lazán kezelt filmadaptációja egyszerre sodró lendületű sci-fi kalandthrillerként és epikus díszletek között bonyolódó karakterdrámaként sóz oda. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Fantasztikus lételméleti hipszterség és kiválóan értelmezett műfajrevízió – a Halhatatlan szeretők a hatvanas indie atya első zseniális mozija a Kávé és cigaretta óta, valamint a legjobb munkája a Halott ember óta. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Kifejezetten hangsúlyos szerzői vonulat vehető észre a kanadai gyerekszínésznőből lett fiatal direktor, Sarah Polley rendezői ténykedésében: előszeretettel teregeti ki fiatal vagy idős párok romantikus szennyesét. Első nagymozis rendezése, az Egyre távolabb után kamerája ismét a hajlott korúak felé fordul. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Steve McQueen harmadik nagyjátékfilmje leginkább debütálása, az Éhség perspektívájához áll közel: nem feledkezik meg a személyiségdrámáról, ám tematikája a historikus művek vonzáskörzetébe rendeli. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
A genti születésű Felix Van Groeningen a melodráma igen gazdag filmtörténelmét szeretné újabb tétellel bővíteni, ám párkapcsolati drámával elegyített zenés etűdje a jó érzésre fittyet hányva ingerli a néző könnycsatornáit. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.