Kertész Imre regényéből tantermi előadást készíteni érthető döntés, ugyanis számos ponton tudja megtámogatni a középiskolában tanultakat. Lehet adalék a történelemórához, de érettségi tétel is készíthető belőle. Lehet-e azonban több, mint „hasznos” egy ilyen vállalás? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Katona József Színház
TÖBB MINT HASZNOS
HOGYAN TARTHAT EGYBE AZ, AMI SZÉTTART? Boris Vian – Laboda Kornél: Pekingi ősz / Katona József Színház, Kamra
Van, hogy a színház valóban kiszakít a hétköznapok valóságából és idegen tájakra, misztikus történetekbe kalauzol sivatagi szörnyek, teszetosza megváltók és csiliszták közé. A Boris Vian regénye alapján készült Pekingi ősz pontosan ezt teszi a nézővel, de nem úgy, ahogyan azt előzetesen elképzelnénk. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
KÍVÜL-BELÜL BULI Tarnóczi Jakab – Varga Zsófia: Extázis / Katona József Színház
Civil a pályán – vagy legalábbis a színpadon. A nézőket már az előadás kezdete előtt a színpadra invitálják az alkotók, hogy bejárhassák a teret, amelyet majd némiképp más szemszögből láthatnak a következő órákban. Tarnóczi Jakab új rendezésének egyes fejezetei között nemcsak járkálni, hanem táncolni is lehet a színen, a levezető jellegű epilógus során pedig még az időközben készülő levesből is kaphatnak azok, akiket az illata nem riasztott el. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
LÉTEZIK-E SZÍNHÁZI DIKTATÚRA? Kapuőrök a kultúrában 3.
A magyar színházi szakma rendszeresen visszatérő vádja, hogy megjelennek bizonyos, politikailag beágyazott csoportok vagy személyek, akik maguknak vindikálják a legfőbb kapuőr szerepét. Cikksorozatunk harmadik, befejező részében ezeknek járunk utána. Megvizsgáljuk Vidnyánszky Attila szerepét és a „kaposvári nemzedéket” övező mítoszokat, valamint megnézzük, kik is határozzák meg egy fiatal tehetség lehetőségeit a színházi térben. A végén kitérünk az állam szerepére is, végkövetkeztetésünk pedig az, hogy a színházi életet végső nem a szakma egyes nagyhatalmú szereplői, hanem a nagypolitika „kapuőrzi”. MERKER IVÁN ÍRÁSA 3. RÉSZ.
EGY LÁMPÁTÓL A FORRADALOMIG Stanisław Ignacy Witkiewicz: Vízityúk / Katona József Színház, Kamra
Rendezőink nem túl gyakran nyúlnak lengyel darabokhoz, többek között ezért is örvendetes a Katona József Színház vállalkozása. Meg azért is, mert Stanisław Ignacy Witkiewicz, Zsótér Sándor és a társulat találkozásából remek „formista”, „katasztrofikus” „szürkabaré” született. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
HÁNYAT ÍRUNK? HOL ÉLÜNK? A kőszínházak bemutatói a 2023/24-es évadban
Francba a részletekkel! Melyik évszázad? Melyik ország? Mióta gyerekelőadás a Tóték? Van-e Móricz Zsigmondnak Szerelem című drámája? Megnéztük, mit kínálnak a színházak az elkövetkező évadban. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
ÚJRA KELL KEZDENI? 33. THEALTER, 1-3. nap
A Régi Zsinagóga kertjébe lépve szemet szúrnak a bejárat fölé aggatott színes nyakkendők. Milyen ünnep készülődik itt? Megnyitó, búcsúztató, esetleg megemlékezés? A kérdésre nem kapunk választ Balog József performanszba hajló beszéde után sem, aminek a végén ő is felköt egy fekete nyakkendőt. Háta mögött a 33. THEALTER plakátja: egy kézpár, tele fehér körökkel. Vagy nézői szemekkel. Vagy nullákkal. BÁLINT ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.
„ITT MINDENKI SPORTOLÓ” – AVAGY POLITIKUSNAK LENNI MIT JELENT? Wolfram Lotz: A politikusok / Katona József Színház, Sufni
Mintha valamiféle színházi kényszermechanizmus nyomulna be az önmagában teljes és tartalmas nyelvi-dramaturgiai térbe. Kár. Annyira jó előadás lett volna. De még így, ebben a formában is kifejezetten jó előadás lett, messze a legjobb a Sufni-projekt mentorprogram idén bemutatott három előadása közül. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
HŐSÖK NÉLKÜL MARADTUNK Gerhart Hauptmann: Magányos emberek / Katona József Színház, Kamra
Már az előtérben egyértelmű, hogy nem hagyományos előadásra érkeztünk. A kezünkbe nyomott papír tájékoztat, hogy a különböző hosszúságú részeket „partyk” fogják megszakítani. A nézőtérre hátulról, az öltözői folyosón terelnek be minket, mintha csak az IKEA kiállítóterében sétálnánk, a díszletbe érkezünk meg. Majd U alakban üljük körbe az OSB lapokkal határolt lakásbelsőt. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
TRÓFEA ÉS BOSSZÚHÍM Ibsen: Hedda Gabler / Katona József Színház
Azon gondolkodom – immár hetek óta, amióta egyre csak készülök megírni ezt a kritikát, de már a klaviatúra láttán is találok valami más, halaszthatatlan csinálnivalót –, hogy miért unatkoztam én ezen az előadáson. A Hedda Gableren, a Katonában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A HIDEGET NEM LEHET MEGSZOKNI?! Jevgenyij Griskovec: Tél / Katona József Színház
Dankó István rendezése a téli orosz pusztaságba vetett embert, a létezés minimumán való lebegés reménytelenségét mutatja be. Ez az elvont kép azonban különös módon ismerőssé válhat egy 2023-ban Magyarországon élő nézőnek. Véletlen? Aligha. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
BAJUSZ, CSIZMA, SZEMÜVEG Tadeusz Słobodzianek: A zseni / Katona József Színház, Budapest, Kamra
Legyünk hálásak azért, amit kapunk: a nem túl bonyolult szemléleti és szerkezeti keretek közé helyezett kiváló színészi alakításokért, a huszadik századi tanmese sommásságáért, és persze a szükségszerű közéleti áthallásokért. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
re:VÍZIÓ Katona József Színház
A Katona József Színház negyvenéves története során töretlenül őrizte a magyar színházi életben betöltött pozícióját. A társulat munkája mértékadó, a közönség szeretetét és a szakma figyelmét egyaránt élvezi. De mit jelentett a Katona-jelenség a kezdetekkor, mit az elmúlt évtizedekben, és mit jelent ma? Mennyire őrzi saját hagyományait, és mennyi teret ad a változásnak? A témáról ezúttal a kritikus szakma három elismert képviselője, Csáki Judit, Stuber Andrea és Urbán Balázs beszélget; aki őket kérdezi: Puskás Panni.
FÜL, FAROK Kárpáti Péter: Moszkva-Peking Transzszimfónia / Katona József Színház
Nem muszáj, hogy legyen követhető sztori, főhős, akivel azonosulni lehet – ezek hiányában még lehet pompás egy előadás. Legutóbb például a Melancholy Rooms volt ilyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.