Tar Sándor világlátásának illúziótlansága, keménysége találkozik a játékban Gothár Péter szatirikus szemléletének élességével, radikalizmusával. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Nehéz dolog lehetett az ötvenes években élni, erre az Állami Áruház című szocialista operett igazán jó példa. Most se könnyű – ezt pedig Fábián Péter és Benkó Bence kecskeméti rendezése bizonyítja. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
„Ez különben énnálam, és nem tudom, másnál hogyan működik, elég megbízható érzés. Ha nem jut az eszembe reggel – és még csíkos pizsamás kiszerelésben – a tegnapi film, a tegnapi színpadi produkció, akkor talán baj van. Akkor az a művészeti esemény nem csinálta a legkisebb kavarodást sem énbennem.” SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
„És most lefényképezkedünk/ hogy mindörökre meglegyünk.” – szól az És most című kétsoros, ami nemcsak azért ötlik fel, mert Tandori Dezső nemrég hagyott itt bennünket, hanem mert erre az életünkkel teli, örökítő erejű, nagy előadásra is érvényes mondás. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Nézzétek meg A Platonovot a Kamrában, ha nem féltek a tükörtől. Mert meg fogjátok látni magatokat benne. Igen, te is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Jó lenne tudni, miért. Mármint miért került színre Szuhovo-Kobilin Az ügy című darabja a Katonában; mit látott benne Ascher Tamás, aki megrendezte, és miért nem látom én, amit ő látott. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Aligha van az értelmiségi létnek földközelibb változata, s az anyagban való munkálkodásnak olyan bizarr és kemény formája, mint amikor és ahogyan egy írni is tudó színész a saját testét-lelkét gondozza és dokumentálja. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Van az angol uralkodói család életében egy olyan történet, ami – a Windsor család életében nem szokatlan módon – a bulvárban köthetett volna ki. Hogy nem így történt, annak köszönhető, hogy a történelmi válaszút a privát gyengeség/betegség legyőzését hőstetté emelte. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Én megértem, hogy évad végén lazulni kell. Azt már kevésbé, ha egy színház – ráadásul épp a Katona – nagyjából az egész évadban lazul. Mintha nem lenne miről beszélni a színházban manapság, marad a szelíd és szolid perfekcionizmus. Már amikor. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Székely Kriszta vagányul gondolta újra az Odüsszeiát. Nem afféle gyorstalpaló zanzát készített belőle, hanem szuverén színpadi olvasatot. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Berlin, a húszas évek vége, a harmincasok eleje. Weimarizálódás, szokás rá mondani finoman; fasizálódás, így durvábban. Christopher Isherwood és Alfred Döblin műveiből két, egymástól formailag élesen elütő, tartalmilag azonban egy irányba húzó mű készült: a Kabaré és a Berlin, Alexanderplatz. Miskolcon és a Katonában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Egy végtelenül ostoba és dilettáns újságírói meglöttyenésre Pintér Béla a Katona József Színházban egy egész előadással válaszol. Csak hát adódik a kérdés: érdemes-e egy vacakságból dobbantani? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Megcsináltam. Na jó, nem futva, hanem ülve, de azért ez sem semmi: délután kettőtől este tízig néztem és hallgattam, ahogy innen és onnan húzott képzeletbeli vonalakból Arany János sajátos arcképének kellene megjelenni előttem. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Megannyi szenvedő értelmiségi alak után most élvezi a neki adott szerepek sokféleségét. Fekete Ernővel a kesergés otthonosságáról, kétkedésről és rendezői módszerekről beszélgettem. No meg arról, mi van akkor, ha színész rendezi a kollégát. KÓNYA RITA VERONIKA INTERJÚJA.
„Székely Kriszta hidegfejű és forró szívű rendező. Érzékenyen, kíméletlenül az emberi minőségek igazságaira törekedve rendezte meg A kaukázusi krétakört.”- mondja a Színikritikusok Díja legjobb női főszereplő kategória egyik várományosa, a Grusét alakító Pálmai Anna. MARTON ÉVA INTERJÚJA.