A hegy és Mohamed is eszünkbe juthat a Katona új vállalkozása kapcsán: az év végéig megjelenő, tíz színházi előadást tartalmazó DVD-sorozat a nézők színházba (vissza)szoktatásában is jó szolgálatot tehet. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A következőt tudom jelenteni: amióta először – vagy egy éve – láttam a Katona József Színház Dzsesztetés című produkcióját az A38 hajón, jelentős előrehaladás történt. Kivált Pelsőczy Réka és Nagy Ervin jutott előre több hanggal is saját hangszerének megszólaltatásában. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A Claudio Monteverdi és Eötvös Péter Madrigálkomédiák elnevezésű műveiből összeállított műsor dramaturgiája egyszerűnek mondható: a mantovai mester fájdalmas, tragikus hangú drámái után a 20. századi utód két parodisztikus kompozíciója mintegy szatírjátékként működött. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
A Katona Macbeth-előadásában a legrövidebb Shakespeare-tragédia nem kapkod levegő után a ráerőltetett koncepció szorításában. Zsámbéki Gábor „csupán” elemezte a drámát, majd visszafogottan, mégis határozott olvasattal a birtokában színpadra állította. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha az Ascher Tamás Ivanovjáról szóló hazai elemzéseket szemlézzük, úgy tűnik, a külföldi kritikusok egyöntetű, olykor viharos lelkesedése nálunk az előadás nagyszámú erényeinek elismerésévé, s egynémely hibáinak felrovásává szelídült. Így láttuk mi. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE, 2. RÉSZ.
„A hely pusztító volta rémisztően összevág a be nem teljesített ígéretektől szenvedő, csalódott értelmiségi mélységes levertségével. Hogy meneküljön az ember egy ilyen világból?” JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE, 1. RÉSZ.
Ödön von Horváth 1929-ből keltezett, s manapság kevéssé kultivált fanyar darabját állította színpadra a Katona József Színház Ascher Tamás rendezésében. A virtigli válságtermék nett előadásban került a közönség elé, csak épp eredeti műfaját cserélte el: bohózatként elbeszélt szatírából könnyed burleszkké alakult. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.