A magyar színházi szakma rendszeresen visszatérő vádja, hogy megjelennek bizonyos, politikailag beágyazott csoportok vagy személyek, akik maguknak vindikálják a legfőbb kapuőr szerepét. Cikksorozatunk harmadik, befejező részében ezeknek járunk utána. Megvizsgáljuk Vidnyánszky Attila szerepét és a „kaposvári nemzedéket” övező mítoszokat, valamint megnézzük, kik is határozzák meg egy fiatal tehetség lehetőségeit a színházi térben. A végén kitérünk az állam szerepére is, végkövetkeztetésünk pedig az, hogy a színházi életet végső nem a szakma egyes nagyhatalmú szereplői, hanem a nagypolitika „kapuőrzi”. MERKER IVÁN ÍRÁSA 3. RÉSZ.