A rendszerváltás és a kultúra kapcsolatát vizsgáló sorozatunkban ezúttal az irodalmi intézményrendszerekről beszélget Mészáros Sándor, a Kalligram igazgatója, és Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, egyetemi tanár, tanszékvezető (SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar)
A moderátor Merényi Ágnes.
A videó az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségének támogatásával jött létre.
Károlyi Csaba irodalomkritikus,az Élet és Irodalom könyvkritika rovatának szerkesztője, az ÉS-kvartettek szervezője és állandó szereplője olvas. Legfőképpen kortárs magyar irodalmat. Olvasmányairól születő véleményét pedig megosztja a közönséggel. A Pompás hely a hetedik kötete. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
„Grafit hallgatott, a csempének vetett háttal, leforrázva ült, gondolkodott. Idén ősszel lesz harmincöt. Még vele is történhet valami. Tartózkodási hely, ennyi jutott eszébe. Egész felnőtt életében egyszer sem volt ott a lakcíme, ahol éppen lakott, neki legföljebb tartózkodási hely volt az irataiban.” VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA.
A cím világos módon utal a derűs diktatúra [sic!] kettősségére: jóllehet a távolból egészen bájosnak tűnik, ám nem feledhetjük egy másodpercig sem, a panda egy vadállat, amely kénye-kedve szerint cincálhat szét bennünket. ZÁMBÓ KRISTÓF ISMERTETŐJE.
Senkinek kétsége se legyen afelől, hogy az alcímben feltüntetett Kelet-Közép-Európa Magyarországot jelenti-e. És hogy mi újság a cinizmus sorsával? Éli világát, úgy is mondhatnánk: virágzik. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A költészet kiüresített nagy szavai ma újra közkeletűek. Hiteles használatukért azonban meg kell szenvedni. Balla Zsófia Más ünnepek című kötetében a „haza” sosem frázis, de a vágyott „nagylelkűbb haza” helyett be kell érnünk egy „túlsúlyos, vajúdó”, esetleg egy „összecsukható, kis tábori hazá”-val. Az utóbbi előnye, hogy magunkkal cipelhetjük bárhová. DOMJÁN EDIT RECENZIÓJA.
A létrehozása pillanatában is erősen utópisztikus, így születésekor pusztulásra ítélt jugoszláv álom szétfoszlásának ábrázolásai lehetőségei közül Orcsik Roland első regénye a disztópikus, apokaliptikus irodalmi tér kulisszái között találja meg azt a hangot, amelyen megszólalva a háborúban élhető élet kellő objektivitásásal megragadható. KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA.
A Holmi és a Revizor irodalomkritikusának első kisregényében egy periférikus kisváros periférikus lakásában egy önmagát elemző férfi hallgatja félig bolond húga szűnni nem akaró énekét. MODOR BÁLINT KRITIKÁJA.
Márton László új könyvét időnként kedvem lett volna a földre dobni és jól megtaposni, vagy ahogy a híres kritikus, Marcel Reich-Ranicki tette a Spiegel címlapján Günther Grass könyvével, szétszakítani. Annyi benne az idétlen, infantilis vicc. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A 2009-es kötetből (Ez az egész) már ismerős mű, költőverseny termése és alkalmibb darab rendezi el magát az újakkal együtt öt „rímelő” ciklusba. Az 1970 szilveszterén született Kőrizs Imre takarékos poéta: ez csupán a második gyűjteménye. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
„Egyáltalán mikor és mivel kezdődik el a történet” – kérdezhetnénk mi is Németh Gábor elbeszélőjével: hogyan adhatunk számot az idegenséggel, s azon belül is a megvetett vagy a félelmet keltő idegenséggel szembeni nyugati diszpozícióink, elvárásaink és reakcióink eredetéről, elsajátításuk folyamatáról, s az esetenkénti zavaruk okairól? CSUKA BOTOND RECENZIÓJA.
Erősebb címet, amely élesebben foglalná össze regénye szemléletmódját és vízióját, nem adhatott volna művének Zoltán Gábor. SZŰCS TERI RECENZIÓJA ÉS INTERJÚJA.
Sűrű és érzéki regény Schein Gábor Svéd című könyve, terjedelméhez képest meglepően gazdag szövésű mű: nemcsak az elbeszélt történetek fordulatai és a szereplők közötti viszonyrendszer pszichológiájának árnyaltsága, de a középpontba helyezett erkölcsi-esztétikai kérdések miatt is fajsúlyos alkotás. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA.
A szellemidézés és a történelem ismétlődésének jegyében telt Márton László január 25-i estje, a Literárium című irodalmi beszélgetéssorozat legutóbbi állomásán a Müpában. SZARKA KÁROLY ÍRÁSA.
Kortársi kritikagyűjteményének valamennyi fejezetét 19. századi idézettel nyitja, könyve egészét 1838-ban megfogalmazódott gondolatokkal zárja a szerző, hogy két nagy szakterületét, a romantika/reformkor irodalmát és a modernitás-kutatást összekapcsolja. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.