„Egyáltalán mikor és mivel kezdődik el a történet” – kérdezhetnénk mi is Németh Gábor elbeszélőjével: hogyan adhatunk számot az idegenséggel, s azon belül is a megvetett vagy a félelmet keltő idegenséggel szembeni nyugati diszpozícióink, elvárásaink és reakcióink eredetéről, elsajátításuk folyamatáról, s az esetenkénti zavaruk okairól? CSUKA BOTOND RECENZIÓJA.
Csuka Botond
DEMARKÁCIÓS ÖVEZETEK
A KÖNYVEMBER ÉS A HŰTŐTÁSKÁK Bartók Imre: Láttam a ködnek országát
Nagy ívű trilógiájának posztapokaliptikus harcmezői után Bartók Imre új regénye egy ismerősebb, otthonosabb világ keretei között bontakozik ki, hogy aztán ennek zugaiban mutassa fel az ismeretlent, ezt fordítsa kísérteties otthontalanságba. CSUKA BOTOND RECENZIÓJA.
TAKARÉKLÁNG Kemény Zsófi: Nyílt láng használata
Izgalmas látni, hogyan lépnek az irodalom határvidékéről érkezők a jól ismert, hagyományosabb belső tájak felé. Hogy sikerül az első verseskötet azoknak, akik a költészetet színpadra vitt, felfokozott jelenlétként művelték: vajon sikerül-e ide is magukkal hozni azt az erőt, frissességet, amit ott fel-felkavartak? CSUKA BOTOND KRITIKÁJA.
KOZMIKUS TÉRSÉGEK Sirokai Mátyás: A káprázatbeliekhez
Az emberi léptékekből csúfot űző, a szemléleti egybefogást a köszöbéig hajtó (sub limen) térségek, amelyek gyögyörteli rettegéssel töltötték el az újkor emberét, számunkra elsősorban már a bolygók, csillagok és galaxisok között húzódnak. Sirokai Mátyás prózaversei e kozmikus térségekhez közelítenek, vagy azok hallgatag sötétjéből szólnak, az általuk kiváltott elemelő határtapasztalat, és az immár nem-emberi perspektívák vízióiként. CSUKA BOTOND RECENZIÓJA.