SAIGONI ROBOGÓK ŰRBÉLI KERINGŐJE Miguel Gomes: Grand Tour / 77. Cannes-i Filmfesztivál
Egy nagy ázsiai körutazásról szól a versenyprogram első remekműve, egy olyan komplexitású narratív és audiovizuális varázslat, ami egyszerre bódítja el nézőinek érzéseit, gondolatait és érzékeit. Nincs idén olyan film, ahol jobb helyen lenne az Arany Pálma. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
KI TUD ENNYIT FIZETNI? ÉS MENNYIT? A színházjegy ára – a dinamikus árazástól a mecenatúráig
A színházjegyárakat nem a fizetőképesség, hanem az infláció és a kultúratámogatási anomáliák határozzák meg. Akkor tehát fizessenek a gazdagok? Tovább gondolkodunk a színház elérhetőségének lehetőségeiről ebben a nehéz helyzetben és piaci viszonyok között. ORBÁN KRISZTINA RIPORTJA, 2. RÉSZ.
A FILMKÉP VARÁZSLATA KÉT CANNES-I TÉTELBEN Alain Guiraudie: Miséricorde; Constance Tsang: Blue Sun Palace / 77. Cannes-i filmfesztivál
Vannak filmek, amelyek úgy varázsolnak el, hogy a varázslat maga szinte tettenérhetetlen: csak azt veszed észre, hogy egy fárasztó fesztivál sokadik vetítésén az utolsó pillanatig képesek fenntartani az intellektuális és érzelmi figyelmet, és nagyon ritkán tapasztalható intenzív képi jelenlétet hoznak létre. Az idei cannes-i fesztivál hatodik napjáig kellett várni, hogy
Nincs találat
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
Hirdetés
AZ ÉLET FÁRADT CSÁSZÁRA Szomory Dezső: Horeb tanár úr
Szomory közepesen elfeledett nagy alakja irodalmunknak. Horeb tanár úr című prózája 1934-ben jelent meg először, és eddig utoljára. A Múlt és Jövő Kiadó ezzel indította életműsorozatát. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
A VIDÁM PESSZIMISTA Wim Delvoye kiállítása az Ernst Múzeumban
Disznóbőrre tetoválja Jézust és Lenint, pedig vegetáriánus; röntgenképet készít nemi aktusokról üvegablakra, kicsipkézi a betonkeverőt, a főműve pedig metafora mindarról, amit létrehozunk. Wim Delvoye az Ernst Múzeumban. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
ANYANYELVEINK Klukon Edit és Ránki Dezső koncertje
Két Bartók-mű között Johann Sebastian Bach háromszólamú invenciói – már nem járhatunk rosszul. De Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraestje nemcsak ezért vált felejthetetlenné. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
FRAKKBAN, SLAFROKBAN Nyugat 2008-1908 / Örkény Színház, MűPa
Vajon több ez, mint papír nélküli felolvasószínház, kistafírozott irodalmi est? Mit számít! Ahol jó színészek okos és szép szövegekkel állnak a közönség elé, rosszul aligha járhatunk. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A BONCMESTER KÖZBEVÁG Gigor Attila: A nyomozó / 39. Magyar Filmszemle, Moveast Nemzetközi Filmfesztivál Pécs
Szerencsésnek mondhatja magát az a kóbor néző, aki a 39. Magyar Filmszemléből véletlenül pont A nyomozót látta. Kapott Gigor Attila rendezőtől egy jóféle mozit, fiatalosan ironikusra fazonírozott, szellemes krimit. Ráadásul megtudott belőle valamit a világról. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
MAKULÁTLAN ÍZLÉS Liszt Ferenc Kamarazenekar
A Liszt Ferenc Kamarazenekar fennállása 45. évfordulóját három koncerttel ünnepli idén. Az első est méltó volt az együttes régi nagy híréhez. Szólistaként a fiatal csellista, Várdai István lépett föl. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
MINTHA-KRIMI Dettre Gábor: Tabló
Megölnek valakit, folyik a nyomozás, mégsem egy bűnügyi történet bontakozik ki Dettre Gábor filmjében, amelyet Kertész Ákos kisregénye, A gyűlölet ára alapján készített. A Tabló inkább kor- és kórkép, amelyben az elfogadás, a szeretet és a szerelem lehetne a túlélés, a megváltás módja. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
TENGERNYI KALAND Kapecz Zsuzsa: Pillantás a tengerre
Kapecz Zsuzsa legújabb kötete desszert a filológusoknak, a szemiológusoknak, a szimbólum-kutatóknak, de mindenekelőtt csemege az egyszerű olvasónak. Az édességhez azonban hab is jár: főhőssé regényesedő lírai én, romantikus szerelmekkel tarkított prózai fordulatok. SZABÓ LEA KRITIKÁJA.
EGYKÉK Gyermek – Játék II. / Kecskeméti Szórakaténusz Múzeum
A kiállítás kettészelt címe is sejteti, hogy itt nemcsak játékszerekről van szó, a magyarázó kiegészítés pedig – „Nemzedékek egymás mellett a gyermekekért” – már-már össznépi összefogást sejtet a legkisebbek vizuális környezetének javításáért. IBOS ÉVA CIKKE.
Hirdetés
MŰFAJIDEGENEK Tünet Együttes: Alibi
Ilyen nincs, és mégis van: felszabadultan jövök ki egy kortárstánc-előadásról – gondoltam 2004-ben, miután Szabó Réka Karc című produkcióját láttam. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
TRENDI CUCC Török Ferenc: Overnight
Pont ilyennek képzelek egy brókert: elegáns az öltönye, tükörfényes a cipője, Mont Blanc a tolla, whisky az itala, steak az ebédje, teraszos a lakása. Ha részeg, olyan, mint a többi ember, és a frigóba teszi a telefont. De egyetlen brókert sem ismerek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
KÖPJÜNK A KÜBLIBE! Till Attila: Pánik
Till Attila sokat jár moziba. Ehhez a megállapításhoz nem kellett végigböngésznem bulvárlapok tucatjait, elég volt megnézni filmrendezői debütálását, a Pánikot. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
TISZACIPŐ Almási Tamás: Márió, a varázsló
Nincs szerencséje a magyar mozinak Franco Neróval. A szakmai hiperprofizmusáról nevezetes sztár mintha inkább társproducerként húzná össze a szemöldökét, semmint a kíméletlen kapitalista cipőgyáros képviseletében. A cím és a címszereplő is leválik a szerény közepes filmről. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
KIS MAGYAR BIEDERMEIER Varró Dániel: Szívdesszert
Mennyire örvendett, s joggal, a mai magyar költészet baráti köre pár évvel ezelőtt, mikor Varró Dániel első kötete (Bögre azúr) megjelent. MARGÓCSY ISTVÁN KRITIKÁJA.
SZABAD SZEMMEL LÁTHATÓ, ÉGI TESTEK Fortedanse – A testek felszínének esetleges állapotairól
A Közép-Európa Táncszínház egykori vezető koreográfusa, Horváth Csaba és „új csapata”, a Fortedanse tavalyi, kísérletező darabja január végén ismét látható volt a Trafóban. Jó hír, hogy mostanra teljesen kész a gigaprodukció: megérett, megrövidült, és a humora még mindig megkapó. SISSO KRITIKÁJA.
VAKVÁGÁNYOK Koltai Róbert: Megy a gőzös
Hamisítatlan szórakoztató film Koltai Róbert legutóbbi rendezése, s a színészek látható élvezettel vesznek részt a bohókás játékban. Kár, hogy a filmforgatás derűje csak elvétve ragad át a jámbor jegytulajdonosokra. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
SZÁRNYAK, SZÁJKOSARAK Ágens: Deus tardat
A debreceni MODEM Leonardo kiállításán debütáló Deus tardatról elmondható, hogy igazán elegánsan ível a „le kell menni kutyába”-állapottól az éteri magaslatokig, elszántan keresgélve ezen a széles skálán az emberi lények helyét. Az Alternatív Thália Projekten vendégeskedő előadást Ágens írta és rendezte, és egy kivételes zenei kaméleon, Philipp György viszi a hátán. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
FÖLDSZAGÚ BOHÓCBALLADA A nyugati világ bajnoka – Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
Szeszfőzés indítja és zárja az előadást, ám ez a momentum nem csupán egyszerű ismétlés. Az események abszolút értéke állandó, a szögletes zárójel eltávolításával az előjelek azonban ellenkezőjükre váltanak. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.