Csomán Sándor

MODERNIZÁLT FEUDALIZMUS
Boross Martin: Nyersanyag

Rokonszenves polgármester, virágzó uborkabiznisz, művészeti foglalkozásra nyitott gyerekek: elsőre ilyennek tűnik Pusztaszomaj, ahová budapesti filmesek érkeznek nyári szakkört tartani. Azonban pár nap alatt kiderül, hogy a meseszerű fejlődés mögött adósságspirálba kényszerített, megvezetett napszámosok, korrupciós ügyektől hemzsegő hivatal és omladozó vályogházak állnak. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

KALLÓDÓ LELKEK
Aki Kaurismäki: Hulló levelek

Bár 2017-ben utolsó filmjeként hivatkozott A remény másik oldalára, Aki Kaurismäki hat évvel később a tőle megszokott módon bővíti tetralógiává Proletariátus-trilógiáját, melyben két perifériára sodródott, napról napra élő lelket fúj össze a rideg helsinki szél. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

VONÁSOKBAN ŐRZÖTT BŰNÖK
Sopsits Árpád: Mellékszereplők

Sopsits Árpád a fotográfiát, mint a tanúságtétel eszközét hozza asszociatív viszonyba az emberi bűnökkel, legyen az egy pap féltve őrzött titka, a céges vezér gátlástalansága, egy keramikus aljassága, vagy az exmodell érzéketlensége. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Ezeket a cikkeket előfizetőink olvashatják. Már előfizetőnk vagy? Lépj be!
Belépek Előfizetek
Tovább a cikkhez

AMÍG VAN KIVEL
Reisz Gábor: Magyarázat mindenre / 19. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál

„Azt nem lehet bátorságnak nevezni, mikor az embernek nincs veszítenivalója.” Bár Reisz Gábor szerint nem bátor, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon díjazott filmje mégis szinte egyedülálló módon emeli be a magyar aktuálpolitikát a polarizálódó társadalmunkról szóló narratívájába. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

MÁSKÉPP LÁTLAK
Látom, amit látsz

Mindenki eljátszott már a gondolattal, hogy milyen lenne más emberek szemén keresztül fürkészni a valóságot. Szabó Mátyás első nagyjátékfilmje egy alternatív, nyolcvanas évekbeli Magyarország közegében formálódó, elvont szerelmi viszony apropóján képzeli el a jelenséget. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez