Hirdetés
Ha a csomagolás csokis kekszet ígér, viszont csokival legfeljebb csak az összetevők felsorolásában találkozom, csalódott leszek. Pedig lehet, hogy a keksz amúgy nem rossz. Valami ilyesmit éreztem a PR-Evolution Héjanász című előadását nézve is. MAUL ÁGNES ÍRÁSA.
Zambrzycki Ádám a Merlin Színház november eleji Tánckeddjén két koreográfiát tett publikussá a színpadon. A Profil az arcunkat veszi célba, a Solº egyenesen a Napot. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
A KET új Shakespeare-előadása olyan, mintha az alkotók Shakespeare drámáiból a legnagyobb szerelmeket, a legkegyetlenebb gyilkosságokat, a legemlékezetesebb karaktereket, a legjellemzőbb jelképeket bedobálták volna egy turmixgépbe, hogy aztán bekapcsolják a masinát. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Hirdetés
Egymás fullasztó közelségében sem érti a szót az apa és a leány, a férfi és a nő. A lepedőnél alig nagyobb fehér táncszőnyegen univerzumnyi távolság teremtődik köztük, amelyet feketével vegyített komikummal igyekeznek áthidalni. Bábel tornya magasodik egy nappali közepén. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
Számomra az elmúlt évad egyik legfontosabb táncbemutatója volt Gergye Krisztián hét női testre komponált T.E.S.T. című koreográfiája. És bár a barokkosan túlburjánzó női panoptikum önmagában is kerek műegész volt, szükségszerűen született meg a férfitestekre írt folytatás. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Szabó Réka új bemutatóján dugig tömve a Trafó: igen nagy szó, hogy a Tünet Együttes ugyanúgy behozta a maga közönségét, ahogy például a Krétakör szokta. Csak tán az álmaik túl szelídek. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Ugyanaz a pince és ugyanaz a társulat. Fehér Ferenc is jelen van, de a nézőtéren. O. Caruso ugyanakkor nem mond le arról az alapelvéről, hogy produkciója középpontjába egy emblematikus személyiséget állítson. PAP GÁBOR KRITIKÁJA.
A „fölnőttek” grundjáról eltűnt a mászóka, a hinta, a libikóka, nincsenek hajasbabák, felhúzós autók, ólomkatonák. Juronics Tamás 1996-os koreográfiája, a Homo Ludens szellemes, ironikus és ötletes. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
A Közép-Európa Táncszínház egykori vezető koreográfusa, Horváth Csaba és „új csapata”, a Fortedanse tavalyi, kísérletező darabja január végén ismét látható volt a Trafóban. Jó hír, hogy mostanra teljesen kész a gigaprodukció: megérett, megrövidült, és a humora még mindig megkapó. SISSO KRITIKÁJA.
Ladjánszki Márta a Kéretlen kérőim testre tapadó, virágmintás kezeslábas-jelmezében, ciklámen színű zokniban és piros magas sarkúban némi életet lehel ugyan az idei, kissé rezignált Inspirációba, de az azért mégiscsak túlzás, hogy a konferanszié lejátssza a fellépőket. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Zene-Bona, Szana-Szét hosszú utat jár be a csúfolódóktól a mai gyerekversekig, a néptánctól a stilizált vonatozásig, a gyerekszerelmektől az álbajuszig. Nyüzsgő, virgonc és huncut előadás, amely elárulja, hogy alkotóiba bőven szorult humorérzék. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Intim és szeretetteli bemutató Ladjánszki Mártáé, multifunkciós szereplőkkel, zenélő táncosokkal és táncoló zenészekkel. A Kéretlen kérőim a bizalomról szól, szelíd, de meglepően elszánt módon. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Hirdetés
„Júlia felébred a kriptában, s a bontakozó őrület fátylán keresztül végignézi saját történetét.” A sejtelmes mondat a műsorfüzet tartalomismertetőjéből való – s noha a kezdő jelenet be is váltja a fenti ígéretet, tomboló őrületre, kriptahangulatra nem kell számítani. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Az idei Alternatív Thália Projekt nyitónapján Mándy Ildikó két korábbi koreográfiája vendégeskedett a Thália Új Stúdiójában: az Öőt és az Időtolvajok. Kínai számmisztika és időlabirintus egy estén. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Csirkefej, gázálarc, kényszerzubbony, piros festék: az Apokalipszis kelléktára Frenák-módra. Az Apokalipszis-Frisson lenyűgöző, kegyetlen előadás, erős és emlékezetes. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Fehér Ferenc, a Finita la Commedia társulat ex-szólistája a MU Színházban mutatta be Sirzamanze című darabját új partnerével, Simon Judittal, a Másodállás Nevű társulat mozgásszínészével, pszichológussal. SISSO KRITIKÁJA.
Van olyan, hogy az ember ufónak érzi magát a színházban, és egyszerűen nem érti, mi okozza a körülötte lévők eufóriáját. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Három lány, három szóló, egy bemutató a Triplex Esten: Jónás Zsuzsa Fáradt rózsaszín című premierjét két régebbi darab vezeti be, Pataky Klári Pillangó balladája, melyet Nagy Csilla táncol, és Réti Anna sokszorosan díjnyertes Lélek pulóver nélkül című koreográfiája. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Bozsik Yvette már több mint húsz éve megkerülhetetlen figurája a kortárs táncnak. Társulata (bár 1993-ban alakult) független együttesként most tíz éves, és ezt ünnepli az Egy faun délutánja, Bozsik Yvette korszakhatárt jelző koreográfiája is. 1997-ben Bozsik – amellett, hogy pimasz tiszteletkört kanyarított az eredeti Nizsinszkij-koreográfia mellé -, előre jelezte a nemi szerepek radikális megváltozását és az intimitás határainak elvékonyodását is. A Nemzeti Táncszínházban színre került, felújított előadás mintha visszafogottabb lenne, pedig csak annyi történt, hogy ami akkor radikálisnak hatott, ma már fel sem tűnik, annyira a mindennapok részévé vált. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Lepusztult gyárcsarnok, érzékeny, rebbenékeny táncosnők, maguk ellen forduló szavak, gyászfolyamat táncban elmesélve. Pillangóröptetés tépett szárnyacskákkal, több szólamban. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Félhomály, csend, kimért helyzetváltoztatások és lassan pergő percek indítják útnak Hámor József Karavánját a Bethlen téren. A Közép-Európa Táncszínházban látható koreográfia egy közösségen belüli vonzásokról és választásokról mesél. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.