Hirdetés
A Budapest Tánciskola bemutatói mindig felüdülést jelentenek, frissesség, lendület és szűnni nem akaró kíváncsiság jellemzi őket. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A St. Pölteni-i „Művészetek Palotája” közismerten naprakész és igényes modern tánckínálatának Sylvie Guillem, napjaink rajongott táncművésze volt az egyik, ha nem a legnagyobb sztárvendége ebben a szezonban. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Anne Teresa de Keersmaeker koreográfusi életműve még ma sem sorolható egyetlen jól körvonalazható irányzathoz sem, holott művei három évtizede jelen vannak az európai kortárs tánc élvonalában. FUCHS LÍVIA KRITIKÁJA.
Hirdetés
A Magyar Balettszínház Gödöllő színeiben Egerházi Attila egy klisékből kalapált, egzotikusra és élvetegre vett Boleróval, egy nem éppen eredeti, de kifejezetten élvezhető Carmennel, Petr Zuska pedig egy nosztalgikus kettőssel jelentkezett a Táncfórumon. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A kétszemélyes koreográfia címében szereplő ismeretlen lehet egy másik ember; lehet maga a sötét és kozmikus közeg, amiben a két lény mozog, ám lehet, hogy valójában csak egy embert látunk, s a másik alak a megtestesült ismeretlen mint fogalom. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Nem férfi, nem nő, nem élő, nem holt. Leginkább két zombira hasonlít a (Lady) Macbeth-ek előadásban a Mándy Ildikó és Fenyves Márk által életre keltett két figura. Hol sírból kikelt halottaknak tűnnek, hol pedig a pokol tornácán egyensúlyozó élőknek. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Grandiózus lovagterem acélszürke falakkal, belőlük kinövő páncélos lovag- és barokk angyalszobrok, körben a falhoz támasztott elegáns bőrfotelek és egy óriási franciaágy uralja a teret Fodor Zoltán Dido című előadásában. TRIFONOV DÓRA KRITIKÁJA.
Emberekkel és hófehér, hatalmas fatuskókkal berendezett, tiszta tér tárul elénk Horváth Csaba Fortedanse Társulatának új bemutatóján. A Kalevala magával ragadó, izgalmas kísérlet: soknézetű, sokszínű, eredeti és egységes munka. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Megszállottan szónokló, magukkal vitázó férfiak és egy nő, aki csak táncol, és rájuk sem hederít. A Kicsi Salomében Nina Umniakov megmutatja, mihez vezet, ha a bal és jobb agyfélteke összecsap. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Anti-attrakciósorozat, akrobatikus Pilobolus-paródia, komikus bukástörténet a svájci compagnie drift Peter Schelling ötletéből készült Tönkretehetetlen című előadása. Velejéig önironikus, mozgásszínházi burleszk – felsőfokon. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Az ExperiDance üzleti vállalkozás, s vállaltan a széles tömegek számára szóló produkció. Az Ezeregyév című darab pedig a magyar történelem „feljegyzésre érdemes pillanatait” tárja elénk. MESTYÁN ÁDÁM ÍRÁSA.
Wim Vandekeybus belga koreográfus erőszakos és virtuóz darabja, a Tükör, húsz év best of-válogatására épül: másfél órányi extrém, pazar mozgásötlet, ömlesztve, szinte szerkesztetlenül. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Érthető várakozás előzte meg a Szegedi Kortárs Balett huszadik születésnapjára készülő koreográfiát. A társulatvezető Juronics Tamástól a dicső múlt összegzését és a folytatás előlegezését várta mindenki. Meg titkon persze Juronics nagy visszatérését. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
Harmadik alkalommal látogatott Magyarországra a Limón Táncegyüttes. A Műpában két-két ízben adták elő mindkét, muzeális értékűnek és szemléletűnek bízvást nevezhető műsorukat. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A férfi táncosok hat koffert tesznek le a színpadon. A bőröndöt ők hozzák, de minket invitálnak egy felejthetetlen utazásra. A Ballet Flamenco de Andalucia nemcsak egy táncprodukciót, hanem egy varázslatos kultúrát, életérzést is magával hozott a Tavaszi Fesztiválra. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Hogy itt sírva lesz, afelől nem volt kétségünk a Millenáris Teátrumba, Bozsik Yvette új koreográfiájának bemutatójára érkezve. Az emberi akaraterőnél, állhatatosságnál kevés megrendítőbb dolgot ismerek. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Fosszília. Más néven ősmaradvány. Lenyomat, üledék. Konzerválódott múlt. Pesszimista alapgondolat szülte a Fosszíliák című előadást: a nőiség eredendő értékei kihalófélben vannak. Az utolsó szilánkokat egy férfi és négy nő igyekszik megmenteni: a Duna Táncműhely táncosai. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Virág Melinda első koreográfiája – az Altera Pars című kettős Téri Gáspárral – olykor mintha két, párhuzamosan futó szóló lenne. Eredeti testmonológok tétova találkozási pontokkal: egy kezdő koreográfus szelíden gunyoros, sajátos természetrajza a szerelemről. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Philadanco igazi, amerikai típusú nézőnevelést folytat: amikor az első koreográfia végén felvételről felcsendül a tapsvihar – pontosan, mint egy sitcomban –, és egy virtuális, őrjöngő tömeggel tapsolunk együtt, hamisnak tűnik az egész. A végére azért belerázódunk, a közönség tanulékonyan produkálja a hangos ovációt, az együttes ráadásként rutinosan ismétli az utolsó koreográfia végét. Attrakció-ó-ó. Soha rosszabbat. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Dániában született, de a brüsszeli P.A.R.T.S.-ban végzett koreográfusnő, Mette Ingvartsen ízekre szedi a testet. Összekeveri a nemeket, az életkorokat, a testrészeket, sőt az antropomorf figurákból olykor hatlábú-hatkezű amorf lényt varázsol. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Frenák Pál Társulat tavalyi, Instict/Ösztön című darabja idén Lábán-díjat kapott mint a legjobb hazai kortárs tánc produkció. Most új szereposztásban volt látható a Trafóban a racionalitásnak, a fizika törvényeinek való ellentmondások show-műsora. SISSO KRITIKÁJA.