Hirdetés
Huszonöt éves a TranzDanz: Kovács Gerzson Péter műhelyében a magyar táncművészet színe-virága megfordult az elmúlt negyed században. A társulatvezető, aki kipróbált művésztársak, fiatal ígéretek sorát emelte és emeli munkáiba, e választásaiban ritkán nyúl mellé, vagy inkább soha. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Viharos cáfolattal szembesülhettem a minap, a tőlünk az elemző érzékelés szintjén ismét kozmikus távolságba került Bécsben. Az izraeli Ohad Naharintól, napjaink egyik legnagyobb koreográfusától alkotói válság-gyanús ismétléseket láthattunk mi itthon, pár év alatt háromszor is. De, jelentem: nincs baj, egy szál se. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Pannonhalmán a városi nyüzsgésből kiszabaduló kultúrturista számára a lelassuló idő, a csend, a levendulaillat, az éjszakai tücsökciripelés, a bor zamata, keveredve az ottlét minden apró mozzanatával észrevétlenül is az előadások részévé válik. Elvétve még felül is írja azokat. KRÁLL CSABA CIKKE.
Hirdetés
A Twins – Ikrek a 2006-os MIL AN ikerdarabja, és bár elsőre úgy tűnik, nagyon hasonlít hozzá, mégis mások az erősségei. Külön öröm például Major Lászlót végre az első, valóban neki való szerepben látni. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Temps d’Images idei ARTE TV filmválogatásában láthattunk a táncfilmek között dokumentumfilmet, táncopera-mozit, munkafolyamatot bemutató sztorit és transztánc-movie-t is. A kínálatot a sokszínűség jellemezte – meg a kétely, hogy létezik-e a táncfilm mint önálló műfaj. SISSO BESZÁMOLÓJA.
Kevés újdonsággal kecsegtető mozgásverkli Beckett után szabadon. Depresszív tanulság, sokszor a szájunkba rágva, arról, hogy az élet re-mény-te-len. Kicsit több tiszteletet és szabadságot a nézőknek! TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Dusa Gábor fotóművész hamarosan pályája huszadik évfordulóját ünnepelhetné. Szerénysége, diszkréciója, szakmai alázata azonban ebben – felteszem – meg fogja akadályozni. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Szép képek, megindító találkozások úsznak egy végtelen hosszúságú, időtlen estében, ami a nézői befogadóképességet jócskán igénybe veszi. Húzni, húzni, húzni. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Mintha egy hetvenes évekbeli sci-fit néznénk, ahol az űrből érkező szörnyek rafináltan, földön tekeregve próbálják meg becserkészni áldozataikat. Az ellenállás reménytelen, tűzzünk fehér zászlót a fülünk mögé, és adjuk meg magunkat. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Budapest Tánciskola szokásos bemutatkozó estjének címe: A, B, C. A táncosok jó diák módjára megtanulták a leckét, de jó művészpalánták módjára nem csupán bemagolták, hanem magukévá is tették a tananyagot. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Frenák nem szépeleg, nem gügyög, nem hazudik. Az InTimE minden vadromantikus álca ellenére az időbe vetettség tragikus tapasztalatával szembesít: ölelni azért kell, mert halandók vagyunk. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Két nyomtávon, de azonos szellemi alapból dolgozik a Duna Művészegyüttes. A maga nevén nagyszabású, „hagyományhűbb” produkciókkal jelentkezik, míg a Duna Táncműhely bevállalós kísérletezésekkel. A kettőt az együttesvezető Juhász Zsolt és a táncosok személye is összeköti. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Hirdetés
Az a fajta előítéletmentes, szabad, radikális testkutatás, amit Hód Adrienn végez, leginkább a hetvenes évek posztmodern táncforradalmát idézi, és Magyarországon mégis rendkívül frissnek hat. Nagyjából innen tudjuk kiszámolni, hány évtizeddel csúsztunk le a fősodorról. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Pálosi István új koreográfiájának címe 3_Nő_Vér, de az előadáshoz jobban passzolna a 3 csaj, vagy inkább 3 csajszi, netalán a 3 szexi dög cím. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Vidám hangulatban telt a húszéves jubileumi évadját ünneplő Közép-Európa Táncszínház idei első bemutatója. Nemcsak azért, mert a belépő csupán jelképes összeget, húsz forintot kóstált, hanem mert Hámor József új koreográfiája igazi örömtánc volt. Amit öröm volt nézni is. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
A MU Terminál mint módszer, kiválóan működik. Olyan, mint egy nagyszerű keltető, melyből évről-évre bújnak ki a szinte színpadkész táncospalánták. Ez alkalommal Fodor Zoltán és a művészeti vezető, Fejes Ádám darabjaiban mutatta meg magát az aktuális évfolyam. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Tizennyolcadik alkalommal rendezi meg gálaestjét, „elegáns tánckoncertjét” a Táncművészet című lap, s főszerkesztője, a gála szerkesztő-rendezője, Kaán Zsuzsa. HALÁSZ TAMÁS ÍRÁSA.
Izrael idén ünnepli megalakulásának 60. évfordulóját. Ebből az alkalomból az ország fortyogó táncéletének két izgalmas együttesét fogják bemutatni Budapesten. A két este során kialakult kép azonban inkább Izrael tánccsoport-terápiás arcát mutatta be. Ne lenne élet Yasmin Godder után? SISSO ÍRÁSA.
Az előadást zeneszerzőként jegyző Sáry László Weöres Sándor Téma és variációk című versét is beleszövi a Labirintus zeneanyagába. Az előadás maga is számos variációt ad néhány visszatérő témára. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
Szemlénk első részéből kiderült, hogy a Táncművészet „a professzionális színpadi művészet”, vagyis a főiskolai diplomával rendelkező balett- és néptáncosok „eseményeire” szándékozik elkalauzolni az olvasót. És ennek a célkitűzésének eleget is tesz. MESTYÁN ÁDÁM SZEMLÉJE.
Tisztázzuk először is, hogy mit jelent szemlézni egy periodikát: miként lehetséges egyáltalán egy újságról ítélkezni? MESTYÁN ÁDÁM SZEMLÉJE.