Jelenet az előadásból. Forrás: szegedikortarsbalett.hu

A jubileumi produkció kritikai visszhangja azonban finoman szólva is felemás, s mintha ezúttal a szakírók maguk is tétovábban fogalmazták volna meg véleményüket. Amely összességében egyébként meglehetősen széles skálán mozog: Halász Glória már cikke felütésében olcsó blöffről beszél, a végkicsengésben pedig pukkasztóan modern tanmesének bélyegzi a látottakat, Faluhelyi Krisztiánnak a pszichoanalitikus elméletnek az előadás anyagán hagyott nyomait szorgosan keresgélő írásában a leggyakoribb, a produkcióra vonatkozó, egyben minősítő kifejezése a zavaros. Tóth Ágnes Veronika türelmesebben viszonyul Juronics Tamás koreográfiájához, amennyiben – összhangban a fentebb megfogalmazott nézői elvárásokkal – romantikus ars poeticáról beszél.

Jelenet az előadásból. Forrás: szegedikortarsbalett.hu

Mindhárom írás megemlíti, hogy – manapság korántsem szokatlan módon, gondoljunk az Artus vagy Bozsik Yvette „duplázott” előadásaira – a „felnőtt” mellett kifejezetten gyerekeknek szóló verzió is készült. A Szegedi Kortárs Balett csapata ezzel a gesztussal csatlakozott az új színházi közönséget kinevelni igyekvő társulatok közé. Tóth Ágnes Veronika szerint az alig egyórás, kicsiknek szóló előadás fordulatos táncjáték, mesés vadászattal, furmányos varázslatokkal, mókás béka-kacsa kötélhúzással, a gonosz bukásával és a kötelező happy enddel. Faluhelyi Krisztián szintén a békákat, a kacsatáncot és a sok humort emelte ki a szerelmespár kötelező győzelmével záruló opuszból. Halász Glória a felnőtt előadásról szóló kritikája írásakor ugyan még nem látta a másik változatot, mégis eltanácsol tőle: elképzelni is hajmeresztő, Juronics milyen egyszeri mesét tálalhatott fel a nálunk kisebbeknek.

Ez pedig már átvezet az „esti” előadáshoz, amely pszichologizáló, a lélek mélyebb bugyrait feltárni szándékozó verzió (Faluhelyi), pszichiátriai látlelet (Tóth), melyben Juronics minden elképzelhető hatást színpadra sorjázott azért, hogy elterelje a figyelmet értelmezésének magváról (Halász). Faluhelyi Krisztián alaposan leteremti a koreográfus-rendezőt: Az álmokat és vágyakat boncolgató Juronics Tamás egy pillanatra talán maga is elszunnyadt a koreográfia készítése közben, analitikus legyen a talpán, aki szövevényes álmában rendet tesz.

Jelenet az előadásból. Forrás: szegedikortarsbalett.hu

Mi is lenne ennek az új, szemmel láthatólag az emberi pszichét alapul vevő interpretációnak a tétje? Tóth Ágnes Veronika kiemeli, hogy Juronics lehagyja a happy endet a történet végéről, hogy helyette inkább megőrjíthesse/megölhesse főszereplőjét. Halász Glória összegzése szerint Siegfried anyja ölébe hajtja fejét a történet bevégzéseként. A borús valóságban nem találja a hattyúk tavát. Felébred álmából, és szűk korlátok közt létezik tovább, az anya és a fekete semmi igájában. A végkicsengés (és az értelmezés általában) gondolatot is ébreszthetne, ha látható volna az önmagának tetszelgő ötletek erdejének fáitól.

Faluhelyi Krisztián igyekszik végigkövetni a juronicsi gondolatot, ám a hattyú mint jelkép lebirkózni látszik a cikk szerzőjét. A kecses fehér tünemény komplex, sok irányba elkalandozó szimbolikájának áttekintése után elfogadhatjuk Faluhelyi azon felvetését, miszerint a Petipa-Ivanov-féle… hagyományt továbbvivő hattyú-figurát lehetetlen nem női alakként értelmezni. Meglátása szerint a hattyú két, egymástól jól elkülönülő értelmezési rétege ellentmond egymásnak: a balett vizuálisan megjelenő hattyú-alakja már korántsem ugyanazokat az asszociációkat mozgatja meg, mint a mesék és a mítoszok nyelvi kontextusai. A mediális áttétellel a nyelvi kép végtelenül gazdag szimbolikája egy feminin figurává látszik leszűkülni.

Jelenet az előadásból. Forrás: szegedikortarsbalett.hu

Azt már sejthetjük, mit veszítettünk a vámon, ám ugyanolyan fontos annak rögzítése, hogy mit nyertünk a réven? Halász Glória szerint a darab mondanivalóját és látványvilágát egyként uraló fekete-fehér didaktikus ellentétén csupán két szereplő esetében lépett túl Juronics: A Siegfriedet táncoló Haller Jánoson és az anyát formáló Uhrik Dórán kívül valamennyi szereplő egy dimenziójú: gonosz (nagyon gonosz: merev végtagjaival szörnyként gázol végig a színen, és végtelen fekete köpenyt visel), szürkén jellegtelen vagy tiszta (nagyon tiszta: fehéren libbenő és selyemsimaságú). Tóth Ágnes Veronika szintén Siegfried anyját tartja meghatározó, új szereplőnek, akivel a főhős szinte szimbiotikus viszonyban van, érzékeny kettősükből látszik, hogy a nő a domináns, a férfi örök kisfiú mellette. Innen lenne szép győzni, ám erre hősének nem ad lehetőséget Juronics.