Hirdetés
A belga koreográfus, rendező, táncos, filmes, fotós Wim Vandekeybus fáradhatatlan, eltökélt és szuggesztív. Vibráló és magával ragadó karakter, aki letagadhatná, hogy tavaly volt 50 éves, pályája elmúlt 25 évében több mint 28 produkciót jegyez, filmeket, rövidfilmeket, előadásokat. JUHÁSZ DÓRA INTERJÚJA.
A kortárs táncban néha csak nüanszokon múlik, hogy egy darabot üres, l’art pour l’art-szerű attrakciónak, vagy tartalmas, gondolatébresztő műnek érzékelünk. Az Ultima Vez hírnevét megalapozó, 1987-es Amire a test nem emlékezik esetében előbbi felé billen a mérleg nyelve. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Mikor a táncos teste meg a hangszeré játékba kezd, mikor a kettő hangolja s elhangolja a másikat, mikor a megszerzett harmóniák őrületté zilálódnak, akkor: Nyúzzatok meg!, Dányi Viktória, Molnár Csaba és Vadas Zsófia Tamara táncos-zenés létképe az emberi kapcsolatokról a Trafóban, újra. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA INTERJÚJA.
Hirdetés
Egy férfi mellettem – eléggé el nem ítélhető módon – végigalussza az előadást, majd engedelmesen tapsol a végén: vajon kihez tartozhat, hogy ilyen szolidáris? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Hihetetlen könnyedség, koncentráció, professzionális összmunka, szemkápráztató látványorgia, és még valami: lassan bekúszó, alattomos unalom. Pedig olyan gyönyörű és hibátlan ez az előadás – talán éppen ez az oka a lankadó figyelemnek. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Nincs Lehetetlen Holland Kultfeszt programján szerepelt Keren Levi és Ugo Dehaes táncelőadása, a Couple-like (Mint egy pár). Ennél talán csak egy torony elhordása jelentett volna nagyobb fizikai teljesítményt. SISSO KRITIKÁJA.
A Duna Művészegyüttes fáradhatatlanul dolgozik a tradíció megújításán. Új csomagolás, tökélyre vitt előadói stílus és hagyománytisztelet. Egyszerre sok és kevés. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
A Cullberg Balett vendégszereplése újabb bizonyíték arra, hogy attól, hogy valaki halálosan komolyan veszi a táncot mint szakmát, nem kell, hogy halálosan komolyan vegye önmagát is. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Két, homlokegyenest eltérő darabot hozott a Bangarra a Tavaszi Fesztiválra: mintha különböző társulatot látnánk szünet előtt és után. Sajnos, művészileg egyik sem meggyőző. Vagy nem is ez a cél? Elég, ha megjegyezzük, mit jelent az, hogy X300? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Honvéd Táncszínház előadása egy dramatizált népi esztrád, élvezhető táncbetétekkel, felejthető kerettörténettel és még felejthetőbb szövegekkel. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Utoljára rendezték meg a kortárstánc új generációjának felkutatásában és pályára segítésében egykoron pótolhatatlan Inspirációs-esteket. KRÁLL CSABA CIKKE.
Mit lehet kezdeni egy végletesen passzív testtel? Létrejön-e kommunikáció, vagy csupán a kommunikáció illúziója az, ami egy kómában lévő férfi és hátrahagyott társa között végbemegy? Egyáltalán: szólót vagy duettet látunk? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Két terjedelmes estén mutatkozott be a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a Prágai Nemzeti Színház Petr Zuska vezette Balettegyüttese: a formáció természetesen járt már itt, ám a még mindig ifjú titán, nemzetközi szinten is ismert táncos-koreográfus hat éves regnálása alatt nem. Most viszont kaptunk, bőven. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
A 2-1/16 milliméter két szereplőjének duettje időnként vetített másaikkal bővül tercetté. Ahogy gyarapodik a társaság, úgy növekszik a magány is. Az előadás egymás vágyott, de áthidalhatatlan, így elviselhetetlen közelségéről beszél. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
Van abban valami szürreális báj, amikor kiválóan képzett balett-táncosok felnőtt közönség előtt a Paff, a bűvös sárkány, akarom mondani, a ’magic dragon’ dallamaira mozognak. Ráadásul mindezt teljes komolysággal és hihetetlen profizmussal. JUHÁSZ DÓRA KRITIKÁJA.
A színlapon két alkotó közös munkájának metszeteként beharangozott előadás minden jó szándék ellenére sem tekinthető többnek félbemutatónál. Gergely Attila ugyanis egyszerűen beemelte egy korábbi darabját Zambrzycki Ádám (ön)ironikus-kritikus vidám szórakoztató műsorába. Ravasz. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Édeskés, modoros, giccshatáron egyensúlyozó előadás a Merengők. De végül is mitől „muchás” a bemutató? A háttérben és a padlón zajló, elmosódó vetítéstől? Az artisztikus öltözésektől-vetkőzésektől? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Közép-Európa Táncszínház húsz gyertyával bevilágított születésnapját kétkoreográfiás esttel ünnepelte. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
A MU Terminál IV. évfolyamának B estjén két egymástól teljesen eltérő stílusú koreográfiában mutatta meg öt egymástól teljesen eltérő stílusú táncos, hogy mit tud. Lelkek a celofánban, tangó a fiókban – ez első hallásra furcsán hangzik, de kiderült, hogy minden a helyén van. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Marisa Godoy svájci táncos-koreográfus és előadóművész Radical_Connector című előadásán a MU Színházban megtörtént az a bizonyos színházi csoda. SISSO KRITIKÁJA.
A piros bohócorr elhagyhatatlan játékszerként kíséri végig az előadást. Orron fityeg, hímvesszőn lóg, egyszer még önálló életre is kel. Később koromfeketére vált. Kesernyés bolondéria pulzusszám-növekedés nélkül. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.