És akkor a legrosszabb időkben megjelennek új csapatok, keresnek új utakat, és nekünk csak annyi a dolgunk, hogy nézzük őket, mert érdemes, és nem mellesleg segítsük a megmaradásukat. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Bár a közvélekedés szerint egyéni és társadalmi között éles határvonal feszül, egy élettörténet szoros olvasása felfedi azokat az eleve adott szerepeket, amik meghatározzák a hétköznapi viselkedési mintákat. Mintha ez a kutatómunka lenne a legfontosabb a 6SZÍNben látható, Janikovszky Éva fiatalkori naplóin alapuló Kizárólag az utókor számára című előadásban. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Birtokolhatunk-e valamit, aminek jogos tulajdonlása magunkban is kétségeket kelt? És szét tud-e esni valami, ami úgy jött létre, hogy előtte valami már szétesett, épp úgy, ahogy az ő előtte való is darabjaira hullott? S mi ez a kusza és hullámzó gubanc, amit családi életnek, esetleg nemzetnek hívunk? GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
A Radnóti Színházban bemutatott 3tél című darab szerzője, Tena Štivičić Londonban élő horvát drámaíró. A mű egy zágrábi villában játszódik, amelynek egyik lakásában négy nemzedék asszonyainak-lányainak életét követhetjük három kimerevített idősíkban: 1945-ben, 1990-ben és 2011-ben. Az előadást Alföldi Róbert rendezte, a szerzővel pedig a január 27-i előadás után találkozhat a közönség. Vele beszélgettünk. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Hibátlan, kifogástalan – ezek a fosztóképzős dicsérő jelzők jutottak eszembe, miután megnéztem a Magyarázat mindenre című filmet, Reisz Gábor rendezését. Szeretnék utánajárni, hogy miért éppen ezek. RADNÓTI SÁNDOR PUBLICISZTIKÁJA.
A 6SZÍN Teátrum júniusban mutatta be a Kizárólag az utókor számára című, Janikovszky Éva naplójából készült előadást Keresztes Tamás rendezésében. Az előadás szereplőivel, Sodró Elizával és Martinkovics Mátéval a napló aktualitásáról beszélgettünk. KESZTE BÁLINT INTERJÚJA.
Elöljáróban talán csak annyit: szégyellje magát hetediziglen mindenki, aki oka/felelőse/kerékkötője annak, hogy Hajdu Szabolcs nem rendez filmet Magyarországon. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Van az úgy, hogy egy történet a belőle készült filmadaptáció miatt világhírűvé válik. Olyan is van, hogy egy színház ugyanezt a történetet műsorra tűzi. De mi történik akkor, amikor egyik megtagadja a másikat? Megtörténhet-e ez egyáltalán? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
A Radnóti Színház több halasztás után, végül májusban mutatta be Szophoklész Antigonéját Porogi Dorka rendezésében. A kérdés csak az, hogy mit kezd ma egy kortárs színház az antik tragédiával. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A pandémia miatti viszontagságos, elhúzódó próbaidőszak után vasárnap tartják Porogi Dorka rendezésében az Antigoné bemutatóját a Radnóti Színházban. Szophoklész közel kétezer-ötszáz éves tragédiájának különös aktualitást adott az ukrajnai háború. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Tűzzel játszik az, aki a sebesen táguló vizuális kultúra összefüggésében kívánja ráirányítani a figyelmet a folyamatosan szűkülő olvasáskultúra értékeire és fontosságára – elsősorban vizuális eszközökkel. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Ami jól áll a több száz oldalas regénynek, tudniillik a káosz, nem áll jól a bő kétórás előadásnak. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Van közérzet, van hangulat, van város, pontosabban a hetedik kerület – Reisz Gábor nem ment messzire a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjétől. De azért elment – a filmből a színházba. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Egy fiatal idealista Brüsszelbe futkos, hogy egész Nyugat-Európát az ország ellen hangolja. Vajon sikerrel járhat-e lendülete akkor, amikor ellenfele az öregedő despota, aki körül komoly talpnyalósereg liheg a koncért? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Ez a szegény Ruzante, akit igazából Angelo Beolcónak hívtak, nagyon megszívta, hogy hetven évvel később megszületett William Shakespeare, százhússzal később pedig Moliére. Így járt. És akkor Goldoniról még nem is szóltunk. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.