Shakespeare

LATEX CSACSISZÖRNY A SCALÁBAN
Lidércek, Shaxpeare, Delírium / Örkény Színház

A bivalybasznádi Scala egy málló, széteső, beázott rehabilitációs központ, amelynek függő, zömmel drogos lakói Shakespeare komédiáját adják elő Vazul, a színházterápiás segítő betanításában. Az eredmény távolról sem ugyanaz lesz, mint a charentoni elmegyógyintézet Marat történetét játszó ápoltjai esetében; közbeszól a drog, a vízió – no meg Bodó Viktor. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

HAMLEARGÉP – AVAGY MINDEN A CSALÁDBAN MARAD
Győrei Zsolt–Schlachtovszky Csaba: Hamlear / Gyulai Várszínház–Bartók Kamaraszínház, Dunaújváros

Néha az volt az érzésem, hogy a Hamlet és a Lear király vadul kifordított és eltorzított párhuzamaiból, valamint a Bánk bán kontraszthatásából fakadó helyzetkomikumok és szóviccek viszik csupán előre az eseményeket. Ami természetesen nem baj. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

ROSSZKEDVÜNK TELE UTÁN
William Shakespeare: Lear király / Katona József Színház, Budapest

Azt hiszem, a hosszan, elviselhetetlenül hosszan elnyúló járványidőszak után (és ki tudja, még mi előtt) két dolgot nem fogadhat el a valamennyire is közegtudatos néző: a rossz választást és a hamisságot. Márpedig a rendező (és a színház) jól választott a Lear királlyal, és az előadás sem volt hamis. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

VESZEDELMES VISZONYOK
Amit akartok (Vízkereszt) / Zenthe Ferenc Színház és Szkéné Színház

Van, akinek természetes, hogy a nem heteroszexuális állampolgárok is hasonló jogokkal rendelkezzenek, mint a többiek, míg mások számára ez nem magától értetődő. Gondoljunk róla bármit, a kérdés jelen van ma Magyarországon, így a színháznak is kötelessége reflektálni rá. Erre tesz kísérletet Tarnóczi Jakab Vízkeresztje. HORNOK MÁTÉ ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

RAJONGÓSZÍNHÁZ
Marc Noman – Tom Stoppard – Lee Hall: Szerelmes Shakespeare / Miskolci Nemzeti Színház

A Szerelmes Shakespeare sokkal jobban működik színházban, mint filmen. Nem véletlen: a szerzők, s közülük gyanítom, főleg Tom Stoppard, mintha a Színházhoz írtak volna ódát. Az Élet, a legnagyobb rendező, meg úgy hozta, hogy a miskolci nagyszínházi bemutató a vírushelyzet miatt a tavaszról a nyár végére, az újraindulás első napjaira tolódott. Lehet-e a véletlent ennél nyomatékosabban metaforaként tekinteni? PAPP TÍMEA ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez