Sárga az arca a fekete korona lakkfényű pántja alatt. Szinte foszforeszkál. Richárd ő, a démon, aki tudja, mit kell gondolni az emberről ahhoz, hogy aztán kellőképpen meg lehessen rontani. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Shakespeare
GLOSTER, A HÜLLŐ
„MEGLÁTJUK MAGUNKBAN III. RICHÁRDOT” Beszélgetés Andrei Şerban rendezővel
Nehéz egyeztetés volt, de végül kötélnek állt: Andrei Şerban, román származású amerikai rendező, aki a Radnóti Színházban a III. Richárdot rendezi Alföldi Róberttel a címszerepben, a darabról, a mindannyiunkban ott rejtező „Richárdról” is beszélt a Revizornak. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
ZÓNAORSZÁG „Ahogytetszik” – Shakespeare nyomán / Miskolci Nemzeti Színház
A cím idézőjelbe került, és a két szó egybe van írva: „Ahogytetszik”. Hát persze, hogy a szerző nem Shakespeare, hanem a „nyomán”. Mert a miskolci előadás nyomokban másokat is tartalmaz. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
CSALÁDEGYESÍTÉS Shakespeare: Tévedések vígjátéka / Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat
A Nemzeti jókora színpadán egy kis fehér doboz: ez a játéktere a Tévedések vígjátékának. Díszlet semmi, de még járás sincs. Jelenet, sötét, új szereplők, sötét, megint új szereplők. Képsorozat. Mozgóképsorozat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
ÉS MOST Ő JÖN Shakespeare: IV. Henrik I-II. / Örkény István Színház
Henrik, az ötödik (Nagy Zsolt), másnaposan és kialvatlanul hunyorog a frissen elnyert hatalom fényében. Szájszéle remeg, de fegyelmezett, elszánás és félelem uralja. Okkal. Ő aztán tudja, mi lakik népe szívében. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
MESTEREMBEREK SZÍNHÁZA Shakespeare: Szentivánéji álom / Soltis Lajos Színház, Celldömölk
A mesteremberek a leglelkesebb színházcsinálók: szívüket, lelküket adják, hogy jól sikerüljön az előadás, úgyhogy jól is sikerül az előadás. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A MÉDIUM Shakespeare: Hamlet / Vígszínház
Jöjj el, szabadság, mondja tagolt, pontos értelmezéssel a színészkirály a József Attila-verset az előadásban. A négy évszázados tragédia, s a harmincas évek súlyos látlelete a mába ér. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
BÁNOM IS ÉN Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok / Szegedi Szabadtéri Játékok 2017
Minden igyekezet hiába, a Vízkeresztet nem lehet érdemben bemutatni egy négyezer fős nézőterű szabadtéri színpadon. A strandváltozatot láttuk. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
ELIDEGENEDÉS Interferenciák Fesztivál 2016, Kolozsvár
A kolozsvári Interferenciák Fesztivál idei tematikája az idegenség volt. A közel-keleti helyzet és a menekültválság szinte kikényszerítik a kérdést az európai alkotókból: hányféleképpen válhat egy ember idegenné? PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A VISZONTLÁTÁS MELANKÓLIÁJA Shakespeare: Vízkereszt / Kecskeméti Katona József Színház
Bár megtalálja párját majd’ mindenki, mégis szinte végtelen szomorúság lengi be Mohácsi János kecskeméti Vízkeresztjét. Hőseink nem akarnak semmit, nem is küldenek el a jó fenébe; egész egyszerűen elmennek az életünkből. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
ESTE OTT A HEGY Beszélgetés Lábodi Ádámmal
A harminc év alatti kiválóságokat elismerő Junior Prima Díjat idén nyolcadik alkalommal adták át. Az FHB Bank támogatásával adományozott díjban részesült Lábodi Ádám, a székesfehérvári Vörösmarty Színház művésze is. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
FÜTYÖRÉSZŐ BÉKEKOR Shakespeare: III. Richárd / XII. Shakespeare Fesztivál, Gyula
Ifj. Vidnyánszky Attila nagy érzelmi és értelmi amplitúdójú gyulai III. Richárdja jóval több egy nyári kalandnál: a telitalálatok és megoldatlanságok széles választékából az előbbiek az emlékezetesebbek. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
FŐ A ROMLOTTSÁG Shakespeare: Szeget szeggel / a varsói Teatr Dramatyczny vendégjátéka a XII. Shakespeare Fesztiválon, Gyulán
Aki a Szeget szeggelt megrendezi, annak okvetlenül gondolnia kell valamit erről a bizarr történetről és főbb szereplőiről. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
KÖZÜGY A SZERELEM Shakespeare: Rómeó és Júlia / Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen
Szikszai Rémusz rendezéseinek központi témája az egyén és a hatalom egyenlőtlen viszonya. A rendszer elleni fellépés, egyáltalán: bármiféle ellentmondás lehetetlenségéből fakadó tragédia. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
EZ VAN William Shakespeare: A velencei kalmár / Pesti Színház
A „Velence elnöke” tisztségétől, a bírósági döntés felelősségétől számítóan távol maradni igyekvő Dózse az előadás végén beszédes mozdulatot tesz. Alakítója, Fesztbaum Béla – jelentőségteljes pillantást vetve ránk – két alkarját, kézfejét nyisszantó mozdulattal elrántja egymás felett. Vége. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.