Zambrzycki Ádám: Profil, Solº / Merlin Színház
2011.11.16.

Zambrzycki Ádám a Merlin Színház november eleji Tánckeddjén két koreográfiát tett publikussá a színpadon. A Profil az arcunkat veszi célba, a Solº egyenesen a Napot. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.

Ez a megosztás évszázada, és ez most nem politika, hanem fészbuk. Mindent szabad, amit mások nem tiltanak, de posztold, üzenj, ha te másként gondolod. Van egyszer a felhasználó, és van az előadóművész. A felhasználó ül a székén a sötét teremben, kedvesével az oldalán, a kapcsolat elején még kéz a kézben, és várja is, meg nem is, hogy a fények felgyúljanak. Ez az ő magánélete, privát szférája. Jó is, örül is neki. Aztán jönnek hárman, laptoppal, a laptop a földre kerül, láttunk már ilyet, majd mint modern totemoszlopot, a táncosok körbegöngyölgik a talajon, kifacsarodnak előtte, terpesztenek neki. Hallasz, ott vagy? – kérdezik. 

De mit kérdez valójában a koreográfus? Mi jár a fejében, mit oszt meg velünk a Profil? Hogy zombiként kezeljük a gépet, a virtuális látszatvalóságot; hogy a sorozatgyilkosos krimik meg netes szerepjátékok közt éljük életünk, és vonzónak és sikeresnek mutatjuk magunkat, miközben legbelül rettegünk. Nagyjából ennyi jelenik meg az üzenőfalon. S bár a szöveg közhelyes és uncsi, s a mozgás még csak leírónak vagy illusztratívnak sem mondható (nem beszélve a megannyi pontatlanságról, az átgondolatlanul összefércelt jelenetekről), néhány képet azért lájkolok. 

Látom, ahogy a tánctéren felvilágló három fénynégyzetből mint virtuális koporsókból emelkednek ki korunk fényérzékeny emberei, tátognak, szavakat formálnak, miközben helyettük más beszél. S látom, hogy laptopjaik törékeny csigaházak, amelyeket két lábról négykézlábra ereszkedésük közben hátukon egyensúlyoznak, de belébújniuk nem lehet. Zambrzycki Ádám Simet Jessicaval és Sebestyén Tímeával az oldalán igyekszik megmutatni a magunkról kialakított kép álságosságát, de végeredményben önmagát éri tetten, önnön előadó-művészi portréját készíti el. S ez az imidzs maximum a fészbukra való. 

Míg a Profil csak rosszul sikerült (tükör)kép, esetlenül korfilozofáló darab, s míg a felhasználóra és az előadóművészre vonatkozó, némi malíciával is megkockáztató definíciója hatástalanul pattan le a nézőről, addig a Solº az ízlés ellen intézett támadás. Szándékosan nem beszélek „jó” ízlésről – ma nem divat tudni ilyesmiről. Az előzetesen meghirdetett öt szóló helyett (Feicht Zoltán szólója elmaradt) négy táncművész lépett színpadra: Maday Tímea Kinga, Kelemen Krisztián, Sebestyén Tímea és Jellinek György

A kép forrása: Merlin Színház
A kép forrása: Merlin Színház
Mint azt a közös cím és az ismertetőben közzétett upanisad-idézet is jelzi, a koreográfus Zambrzycki Ádám Napról alkotott színpadi vízióinak vagyunk tanúi. Először egy csepp táncos érkezik a színpadra, óriás gömbfejjel. A méretes motoros sisak eleve is nehéz lehet, de a szóló koncepciója is az, hogy a mozdulatokat a földre lehúzó fej határozza meg. Az alapötletre épülhetne sikeres szóló, ehhez azonban tovább kellene lépni a gravitáció mibenlétének felfedezésétől a test működésének megértése, a gazdag mozgásanyag megteremtése és a mindent egységbe fogó épkézláb koreográfia-egész felépítése irányába. Ennek hiányában az első Nap-vízió bukósisakos go-go görl húsz másodpercig mulatságos, azon felül kínos bukdácsolása marad. 

A következő szóló – valójában ketten vannak a színpadon, de a társ arctalanul a háttérbe húzódik – már valamivel hálásabb szerepet ró a táncosra: a férfierőt jeleníti meg nem csak hosszú, levegőbe hasító furkósbot formájában, de magyar férfitáncokat idéző mozdulataiban, lépéseiben is. Talán ellenpontként, rögtön meg is kapjuk utána magunknak a Lady GaGa-szerű női-Napot. Nem sokáig kell tűnődnöm azon, hogy a hatalmas szőke hajzuhatag mögött a „csúnyáját” rejtegető, majd teljes meztelenségében is megnyilvánuló, boszorkányosan ránk vicsorgó előadónő feminista nyilatkozattételre készül, vagy egy erősen vitatható koreográfusi koncepció áldozata. Az aranyhaj látványa dominál, meg a kíváncsiság, vajon tényleg pőre-e az igazság. Hát, elég pőre. A negyedik Nap-szóló a csörgősipkás bolondé, csörgők nélkül. Talán a legszomorúbb mind közül. Ki ő, a bolondok királya, vagy a királyok bolondja? A Napkirály karikatúrája? Félő, hogy egyik sem. A falsul hangzó zene dallamán lépkedő balett-táncos a képünkbe nevet. Még a hanyagul megválasztott zenei alapot is megbocsátaná a néző, csak látna egyebet üres, artisztikus koreográfusi gesztusok sorozatánál. 

A felhasználók üzenőfalára fölkerült egy újabb bejegyzés. Lehessen hozzászólni, lájkolni, kifejezni a nemtetszésünket. És lehessen tudni, hogy ez az egész nem hiábavaló.
Cím:  Profil,  Előadók:  Sebestyén Tímea, Simet Jessica, Zambrzycki Ádám,  Videó:  Massih Parsaie,  Fény:  Dézsi Kata,  Zenei szerkesztés:  Zambrzycki Ádám,  Koncepció/koreográfia:  Zambrzycki Ádám,  Cím:  Sol,  Próbavezető:  Sebestyén Tímea,  Fény:  Dézsi Kata,  Énekhang:  Jónás Vera,  Zenei szerkesztés:  Zambrzycki Ádám,  Koncepció/rendezés:  Zambrzycki Ádám,  Előadók:  Maday Tímea Kinga,  Kelemen Krisztián,  Sebestyén Tímea,  Jellinek György,  Feicht Zoltán
Megítélt támogatás: 1 500 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Az előadás bemutatására (2011)