Hirdetés
A Klara és a nap az idei évad egyik legfelkavaróbb előadása. Habár 2082-ben játszódik a történet, egy pillanatig se higgyük, hogy arról szól, hova tartunk. Arról szól, milyenek vagyunk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A gyerekvilágba időnként felnőtt problémák tolakszanak, rájuk pedig talpraesetten és viccesen reagálnak a gyerekek. Ez akár Erich Kästner könyveinek összefoglalója is lehetne, de ezúttal Szabó Borbála Kalandok a Ló csoportban című kötetét jellemzi. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA.
Szombathely város önkormányzata pályázatot írt ki a Mesebolt Bábszínház igazgatói pozíciójára a 2024-2029 közötti időszakban. A következőkben közöljük Csató Kata bábművész, bábrendező pályázatát.
Hirdetés
Csalódott lesz az, aki a Vaskakas Bábszínház honlapján Gyigyimóka történetével szeretne találkozni a Gyigyimóka története című előadásban. De még őt is kárpótolhatja az elvarázsolt tűzoltózenekar muzsikája. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Kirekesztés és normalitás kérdéseit veti fel a Grimm testvérek Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű című meséje, és a belőle készült adaptáció is, amelyet Fodor Orsolya és Oláh-Bebesi Bori készítette a Ciróka Bábszínház számára. A kettő között csak finom hangsúlyeltolódásokat figyelhetünk meg. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A kecskeméti Ciróka Bábszínház nagyszínpadán egy önkiszolgáló mosodába keveredik János vitéz, hogy a történetmondás segítségével mindenkivel megértesse, miért a legfontosabb dolog a világon a szerelem. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Az epikus történetekben mindig vannak kiemelkedő riválisok. Akhilleusz és Hektor, Zrínyi és Szulimán, Capulet és Montague, hogy csak a kötelező olvasmányokat idézzük. Sokáig úgy képzeltem, hogy a magyarországi színházi nevelés történetében ilyen a Káva és a Kerekasztal. Aztán létrehoztak egy közös produkciót, ami felülírta ezt a mítoszt. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
A hazai kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom rendkívül színes, és számos értékes újdonság jelenik meg, amelyek színpadra kívánkoznak. Mégis van, amikor a korábbi, akár csak néhány évtizeddel ezelőtti klasszikusok továbbörökítése a cél. Nemes cél ez, amit nehéz igényesen, pátosz és felesleges retrózás nélkül teljesíteni. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Mivel ma, a gyerekek számára kevésbé élő és nehezebben értelmezhető nyelvi forma a líra, ezért kizárólag versekből előadást készíteni meglehetősen kockázatos vállalkozás. És éppen ez az oka annak is, hogy rettentő fontos ilyen előadásokat létrehozni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Jókedvű, pörgős a produkció, és magával ragadó az a szüntelenül átváltozó varázslatos világ is, amelyet díszletben-jelmezben a színre álmodott tervezőjük, Kovács Yvette Alida. Teljes a színpadi illúzió, és alkalmas rá, hogy mindenestől elvarázsolja a legkisebbeket. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Szabó Attila átdolgozásában a Fehérlófia című előadás az eredeti történetet csupán keretként használja, s gazdag népmesei referenciákkal összefércelt mesemontázst hoz létre. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
Megnéztem Kocsis Rozi új csecsemőszínházi rendezését, a Ki lakik az asztal alatt? című előadást a Vaskakas Bábszínházban azzal a céllal, hogy írok róla egy kritikát. Az előadást követően újra rájöttem, amire ilyenkor szoktam: fogalmam sincs, hogy kell a legkisebbeknek szóló színházról írni. Végül úgy döntöttem, megkérdezem inkább Kocsis Rozit e speciális színházi műfaj sajátosságairól. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Hirdetés
Mark Haddon sokszorosan díjnyertes ifjúsági regényéből több sikeres színpadi adaptáció is készült. Az Asperger-szindrómás Christopher történetét most a Budaörsi Latinovits Színház játssza gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Mindig azt gondoljuk, hogy jól ismerjük már a nagy klasszikusokat. Éppen ez a kihívás, ha klasszikus műveket tűz műsorára egy színház: hogyan tud újat mondani ezekkel a történetekkel? SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Mária és József szamárháton kénytelenek Betlehembe eljutni, de mivel sehol sem találnak szállást, a kis Jézusnak egy istállóban, bárányokkal körülvéve kell világra jönnie. A jól ismert történet a Budapest Bábszínház Az utolsó bárány című előadásában új szemszögből, a bárányok nézőpontjából meséli újra az eseményeket, egy alternatív történetet hozva létre. BÁLINT ZSÓFIA KRITIKÁJA.
Két és fél szakra vették fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, most a Budapest Bábszínház nagyszínpadán mutatkozik be rendezőként. Cseri Hannával a pályakezdés nehézségeiről és a közösség megtartó erejéről beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Erre is jó egy jó fesztivál: az addig önállóan, térben és időben szétszórva létező jelenségek hirtelen koncentráltan jelennek meg, az ember (na jó, a kritikus) meg elkezd trendeken tűnődni. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
A május utolsó hetében a pécsi Uránvárosban felbukkanó konnektorfejű ember kétségtelenül a legbizarrabb fesztiválarc az idei palettán. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
A Magyar Bábszínházak XV. Találkozóján a program rendkívül színes volt: a hagyományos bábos formák megőrzésétől vagy tartalmi-formai újragondolásától egészen a fiatal alkotók formai kísérleteiig sok mindennel találkozhattak a fesztivál nézői. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Ahhoz, hogy „a báb mindenkié” legyen, már a legkisebb korban el lehet kötelezni a gyermekeket a forma iránt. Ehhez pedig olyan eladásokra van szükség, amelyek ismerik a saját közönségüket és tudják, mik azok az eszközök, amelyektől gyermeknek és felnőttnek egyaránt élvezhető lesz a színházi élmény. A Harlekin Bábszínház Boribonja egy generációs élményt tovább éltetve igyekszik ezen elvárásoknak megfelelni. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” – de azért semmiképp se feledd, hol az ESC billentyű… OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.