Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
babszinhaz krabat kicsi revizor
magveto krasznahorkai 20240117

OVIS ABSZURD

Szabó Borbála: Kalandok a Ló csoportban
2024. febr. 5.
szabo borbala portre revizor online
A gyerekvilágba időnként felnőtt problémák tolakszanak, rájuk pedig talpraesetten és viccesen reagálnak a gyerekek. Ez akár Erich Kästner könyveinek összefoglalója is lehetne, de ezúttal Szabó Borbála Kalandok a Ló csoportban című kötetét jellemzi. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA.

Szabó Borbála író és drámaíró legújabb mesekönyve, a Kalandok a Ló csoportban ovisoknak szól, ovisokról, és oviban is játszódik. Ló csoportos ovisnak lenni mindennél jobb, még akkor is, ha délután kötelező a pihenés. Néha ugyan meginog az ember lánya, olyankor az apukája veszi át egy napra a helyét (3. fejezet. Kriszti apukája), de azután belátja, otthon maradni sokkal unalmasabb, mint a társaival játszani. Ló csoportos ovisnak annyira jó lenni, hogy az ember lánya-fia még a hollywoodi filmes karriert is feladja érte (8. fejezet. A karácsonyi siker). Tudnivaló ugyanis, hogy az egész Ló csoport híres lett, de külön-külön. Ők meg együtt szeretnek játszani. És különben is, a filmezés olyan „mű” dolog. Ebben mind egyetértenek. És visszamennek az oviba.

Az ovis lét az aztán nem mű. Bár abszurdnak időnként abszurd. Na de mi nem abszurd ebben a világban? Még egy teljesen hagyományos óvodában is sok furcsaság fordul elő, pedig első látásra itt is minden olyan, mint mindenkor minden óvodában: két óvónéni, az egyik szigorúbb, a másik kedvesebb, a legszigorúbb persze a dadusnéni, májkrémes kenyeret uzsonnáznak, és ha nem homokoznak, és nem papás-mamásat játszanak – súlyos családi konfliktusokat kell megoldaniuk –, akkor a szőnyegen foglalják el magukat: „A fiúk markolóztak, a lányok babaházaztak.”

Hogy mi az abszurd ebben az idilli világban? A kezdet például.

De mesélni csak úgy lehet, ha kézbe vesszük a könyvet. És akkor már nem is akarjuk letenni, széles vigyor ül az arcunkra, mert megnéztük a borítót. Zseniálisak Baranyai (b) András illusztrációi. A képek önmagukban is nézegethetőek és murisak. Szabó Borbála szövegével együtt pedig kerek egészet alkotnak. A borítón a csoportszobából minden valaha volt ovis számára ismerős zsebes (ló)takaró, a vigyori gyerekek, akikről ránézésre látszik, hogy tudnak munkát adni az óvónéniknek (és nem kétséges, azonnal tudjuk, melyik Eta néni, aki eleve szigorúbb). A ló – a rajzon kicsit hasonlít a Május 35 Negro Kaballójára, de ez egyáltalán nem baj, sőt, jelzi, hogy itt a gyermeki világot mélyen megértő alkotókkal van dolgunk – persze nem valódi, csupán nevet ad a világon „a legeslegjobb oviscsoportnak”, akiknek unalmas a Katica név, ráadásul ilyen minden oviban van, ők pedig nem akármilyen gyerekek, ezt megtudhatja mindenki, aki nyomon követi a kalandjaikat.

szabo borbala kalandok a lo csoportban revizor online

Nyolc ovis, akikről rögvest az első fejezetben kiderülnek a legeslegfontosabbak, vagyis, hogy kik ők a csoportban. Elsősorban talpraesettek mind a nyolcan, azonkívül mindegyiküknek van fontos ismertetőjegye, nevezhetnénk eposzi jelzőnek is. Aki ült már ovis padon öltözködve vagy öltöztetve, biztos ismerősnek találja majd őket: Vince, az erős, aki nagyon szereti az állatokat és lovagol is; Dani, a csoport egyik vezére, Kriszti, a csoport másik vezére; Olívia, a pörgős szoknyás kislány, aki mindig hercegnős ruhákban jár oviba; Janka, Kriszti legjobb barátnője; Luca, a sápadt, gyakran beteg; Marci, a vicces fiú és Ábel, aki sokat szokott sírni az oviban, hogy anyu, anyu, de a játék hevében persze elfeledkezik a bánatáról.

A nyolc gyerekhez nyolc történet dukál. Kezdődik a Névváltoztatással (1. fejezet), nem jó az a babás Katica név, ezt még a hercegnős Olívia is így gondolja – egyébként végig jellemző a kis csapatra, hogy mindenben közösen döntenek (persze a hangadók többnyire ugyanazok), mintha ideáltipikus uniós vezetők lennének. A sikeres névváltoztatás után – ami, ahogy Teca néni mondta, „…bonyolult dolog. Be kell menni hozzá a Kormányablakba”, meg az Országos Lótenyésztők Szövetségéhez, sőt, a Magyar Katicabarátok Társaságához is” – remek bogárházat építenek (2. fejezet), van ott helye kövérre dagadt papa fejtetűnek, kicsit soványabb, konyhában tüsténkedő mama fejtetűnek, és a serkékért sem kell aggódni, az ovis kezek gondosan betakarják őket. A híres kísérlet itt tehát balul üt ki: hiába választja külön a Tetveseket a Tetvetlenektől az óvónéni, nem kirekesztés lesz a végeredmény (ellentétben Jane Elliott 1968-as kék szem/barna szem tantermi kísérletével), a közös játék öröme mindenkit boldog fejtetű-tulajdonossá avat…

Szóval felolvasó szülők, lehet ovi-nosztalgiázni, érett felnőttként nagyokat derülni az abszurd helyzeteken, a gyerekek pedig biztos ráismernek a saját óvodai mindennapjaikra, és fantáziadús lények lévén nem fognak megrökönyödni se azon, hogy alvásidőben simán ki lehet osonni a szobából, mert az óvónénik elmélyülten kávézgatnak és csevegnek, sem azon, hogyan működik a Kormányablak (azon csak mi, akik tudjuk, hogy ilyen majdnem sima ügyintézés csak a mesében van), azon inkább, hogy milyen kanyargós a bürokrácia útvesztője, de azért mese a mese, hogy a legkisebbek győzedelmeskedjenek.

A Kalandok a Ló csoportban történetei kellemesen vegyítik az óvodai mindennapok szokásos szeretem (homokozás) és nemszeretem (alvás) tevékenységeit a legképtelenebb kalandokkal, ilyen a már említett névváltoztatási kérelem a Kormányablaknál, vagy a megszöktetett óvónéni története (6. fejezet. Herceg az oviban), vagy az összcsoportos lázadás a délutáni alvás ellen (4. fejezet. Le a délutáni alvással!), hiszen „nincs rosszabb dolog az óvodában (sőt: az egész világon), mint a délutáni alvás!”, amikor hőseink bevonulnak a Parlamentbe, hogy beszéljenek a „pulikutyusokkal”, akik „morogva összemarakodtak, de csak játékból”, sőt egyenesen a „Nagy Kutyával”, aki teljesen egyetértett a gyerekek követelésével. Hogy miért kell mégis aludni az oviban, azt megtudhatja a Kedves Olvasó, ha elolvassa a mesekönyvet.

Természetesen nem maradhat ki az ovis szerelem se (5. fejezet. Családi élet). „Volt egy nagy titok, amit mindenki tudott, hogy Vince és Janka kiscsoport óta szerelmesek egymásba, lett is esküvő, a gondok a hétköznapokkal kezdődtek: „eleinte nagy volt a boldogság, azután születni kezdtek a gyerekek”, szerencse, hogy Teca néni (a kedvesebbik óvónéni) időben közbelépett, így azután a pár sok gyerekkel a nyakán boldogan játszhatott tovább.

Szabó Borbála nagyon érti, hogy gondolkoznak a kisgyerekek. Történeteiben kényelmesen megfér egymás mellett a képzelt világ és a valóság; a hétköznapok és a gyermeki fantáziavilág magától értetődően fonódik egybe, mindezt humor és derű hatja át, és üdítő módon hiányzik belőle minden didakszis.

A könyv adatlapja itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek