Hirdetés
A villamost József Attilától Csukás Istvánon át Erdős Virágig sokan megénekelték már (ki ne felejtsük a szófordulat miatt a Fonográf együttest sem), most azonban rajzokon is megelevenedik, nemcsak a története, a működése is. VÁNDOR JUDIT ISMERTETŐJE.
Egy hatalmas parfümlaboratóriumban járunk a Les Antiaclastes előadásán. A régi korok automata bábszínházát idéző díszlet tetején helyet kapó orgonasípokból illatfelhő zúdul ránk, miközben a színpadon felvonul a bábművészet típusainak apraja-nagyja. BÁLINT ZSÓFIA ÍRÁSA.
A kísérleti bábszínházi előadás hallatán kevesen rohannak a jegypénztárakhoz. A vállalkozás legnagyobb kérdése talán éppen abban rejlik, hogy a szűk szakmán és az alkotókon kívül érdekes lehet-e bárkinek egy ilyen produkció. Meglephet-e még bennünket a színházban a vetítés? És hogyan kerülnek a térbe robotgolyók? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Hirdetés
Egy kisgyerekeknek szóló revü sok mindenre lehet jó: például felnőtt nézőjét rádöbbentheti arra, hogy milyen egyoldalú a színházról alkotott képe. FRITZ GERGŐ KRITIKÁJA.
Az Örkény Színház IRAM programjának alapítójával, Neudold Júliával beszélgettünk arról, találtak-e valamilyen formát vagy módszert arra, hogy náluk ne álljon meg teljesen az élet, mint ahogy a legtöbb színházban kényszerűen megállt. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Az előadás címe: Az ember tragédiája “junior”. Vajon mit takar, miben nyilvánul meg a “junior jelleg”? Cseke Péter negyedéves kaposvári osztálya majdnem teljes létszámban és rengeteg szerepben vesz részt a kecskeméti Kelemen László Kamaraszínházban bemutatott, ifjúságnak szánt előadásban. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
Tovább folytatódik, alakul Vitéz László majd’ kétszáz éves története. Legújabb epizódja a Budapest Bábszínház Kemény Henrik termében bemutatott Vitéz László Ángliában, Barna Zsombor rendezésében és előadásában. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Ha valaki megkérdezné, mikor jó egy gyerekelőadás, valószínűleg valami olyasmit mondanék rá, mint amit a Harlekin előadásáról kifelé menet láttam: ha a gyerekek utána nevetgélve, izgatottan elemzik, hogy melyik szereplő mikor viselkedett jól és mikor nem. ELEFÁNTI EMMA KRITIKÁJA.
Arcok mozdulatlansága és egy történet mozgékonysága, egy osztályterem, és benne tényleg csak a legszükségesebb eszközök. Vajon hogyan lehet a leginkább minimálisra redukálni Othello tragédiáját ahhoz, hogy ne veszítsünk el belőle semmi fontos részletet? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A győri Vaskakas Bábszínház A kismalac meg a farkasok című előadása egy hibátlan klasszicista dráma. Nemcsak gyönyörködtet, de tanít, amiként minden nagy klasszikus. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
Az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet ezúttal a magyar közoktatást vette célba, és elég jól telibe találta. A célpont ennek ellenére sértetlen maradt. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Megkapó atmoszférájú bábelőadást rendezett Szilágyi Bálint az Esti Kornélból. Az előadás vizuálisan megerősít bennünket Kosztolányi hősének vagányságáról, a formát tekintve azonban maradhat bennünk hiányérzet. FRITZ GERGELY ÍRÁSA.
Hirdetés
A Budapest Bábszínház új bemutatója azt mutatja meg, hogyan lehet a gyerekekkel a másságról őszintén beszélni, sőt azt is el lehet nekik mesélni, hogy az ilyen történetek végén a happy end egy kicsit felemás, nem száz százalékig megnyugtató. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Gyerekekkel színházba menni az egyik legjobb élmény, mert nagyon kegyetlen nézők. Ha valami nem tetszik, beleszólnak, másra figyelnek, előkerül valami ennivaló, de az a minimum, hogy elkezdenek egymással beszélgetni. Ha viszont valami tetszik nekik, akkor egészen átadják magukat az élménynek. BALÁZS JÚLIA KRITIKÁJA.
Milyen csábítások, veszélyek leselkednek a nagyon közeli jövőben játszódó sci-fiben Pinokkióra? A cirkusz tévéshow-vá válik, játékországból pedig egy VR-játékterem és egy szoftver-hardver-gyártó üzem lesz. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
A Kolibri Stúdiójából indult, most a Harlekin Bábszínház színésze és rendezője, következő rendezésének bemutatóját januárban láthatja az egri közönség. Szűcs Rékával pedagógiáról, fejlődésről, a gyerekek igényeiről és a fogyasztói társadalom zsákutcáiról beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Azok az igazán ütős diákszínjátszó előadások, amelyek a résztvevők saját világáról szólnak, olyan területről, amit igazán jól, belülről ismernek. Ki a diktatúrában, ki a mitológiában talált magára a harmincéves jubileumát ünneplő Országos Diákszínjátszó Egyesület gálaműsorának két előadásában. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Kallódó lakótelepi tinédzserek, akik egy értelmetlen haláleset miatt nőnek fel hirtelen, illetve egy, a nevekben történelmi, a sztorit illetően nagyon is aktuális uralkodói felnövéstörténet, sok zenével. Ilyen előadásokat is láthattunk az Országos Diákszínjátszó Egyesület 30. születésnapja alkalmából a Nemzeti Színház kamaratermeiben. KÓNYA RITA VERONIKA BESZÁMOLÓJA.
Akiknek a betlehemes játékról véget nem érő általános iskolai műsorok jutnak eszébe, ahol bágyadt szülők nézegetik lopva a telefonjukat, miközben gyermekeik egy nem nagyon képességes pedagógus rendezésében szavalják a Betlehemi királyokat, feltétlenül nézzék meg Horváth Márk előadását a Vaskakas Bábszínházban. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Nem lehetetlen, hogy ebből a nehézkes nevű intézményből jó színház legyen egyszer. Az erő tudniillik, ha nem is művészi teremtőerő, olykor csodákra képes. Márpedig ki tagadná itt az erő jelenlétét? GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Budaörsön, két vendégelőadás közötti szünetben beszélgetünk negyvenéves pályájáról, az egri Harlekin Bábszínházról, amelynek igazgatója. NÁNAY ISTVÁN INTERJÚJA.