Hirdetés
A színház kreativitás, filozófia, önismeret, traumafeldolgozás, közösség, hit, politika, szórakozás. A színház próbálkozás, tenni akarás, szabadság. Az idei THEALTER második felében tematikailag és formailag egyaránt változatos, többé-kevésbé kísérletező előadásokat láthatott a közönség. SZABÓ RÉKA DOROTTYA BESZÁMOLÓJA.
Szereplőváltozás gyászeset miatt, esővel és esőkabát-osztással induló este – és utána egy operagála, amely közhelyességében is pompásan betöltötte hivatását. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A Régi Zsinagóga kertjébe lépve szemet szúrnak a bejárat fölé aggatott színes nyakkendők. Milyen ünnep készülődik itt? Megnyitó, búcsúztató, esetleg megemlékezés? A kérdésre nem kapunk választ Balog József performanszba hajló beszéde után sem, aminek a végén ő is felköt egy fekete nyakkendőt. Háta mögött a 33. THEALTER plakátja: egy kézpár, tele fehér körökkel. Vagy nézői szemekkel. Vagy nullákkal. BÁLINT ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.
Hirdetés
Hogyan lehet részvételivé tenni egy köztéri installációt? Mivel lehet elérni a bevonódást Budapest egyik legforgalmasabb terén, mindössze egy kisfilm megtekintésével? Ilyen kérdések jártak a fejemben szeptember végén, a Széll Kálmán térre menet. KESZTE BÁLINT ÍRÁSA.
Ötödik alkalommal fókuszált az operatőri mestermunkákra a szegedi Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál, melyet rengeteg szakmai előadás, nívós OFF-program, közönségtalálkozó és fényfestés színesített a Belvárosi moziban és azon kívül is. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
Mindig is erős hasonlóságot éreztem a poznańi Malta Festival és a szegedi THEALTER között: mindkettő a kelet-európai rendszerváltások idején, 1991-ben indult, nem az ország fővárosában, hanem egy erős kulturális szcénával rendelkező nagyvárosban. NÁNAY FANNI ÍRÁSA.
Másfél éves kényszerszünet után végre újra együtt fesztiválozhatott a táncot szerető, és azzal ismerkedni vágyó közönség Veszprémben, ahol a TÁNC XXIII. Nemzetközi Kortárs Fesztiválját rendezték. BÁLINT ORSOLYA BESZÁMOLÓJA.
Tudomásul kell vennünk életkörülményeink gyökeres megváltozását, a COVID-korszak teremtette új helyzetet, és az élet minden területén túlélési stratégiákat kell kidolgoznunk. A színház e tekintetben különösen nehéz terep. KARSAI GYÖRGY ÖSSZEFOGLALÓJA.
Képek. Szikárak, barokkosan zsúfoltak, szürreálisak. És zene. Zenekari, szaxofonon megszólaló és a soknyelvűség zenéje. Aki látott már Wilson-előadást, sejthette, mire számítson. Nem kellett csalódnia. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A komoly hagyományokkal rendelkező plzeni fesztivál az évad legjobb cseh előadásai mellett megörvendezteti nézőit a nemzetközi színházi élet kurrens szuperprodukcióival is. Itt most két családi történetről írok. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Crespo Rodrigo, a Jászai Mari Színház igazgatója, a fesztivál nyitóbeszédében felhívja figyelmünket arra, hogy bár a maszk viselése nem kötelező, de ajánlott, és hogy viselésével azt mutatjuk, törődünk egymással. A fesztivál öt napján a közönség és a színház dolgozói is kitartóan viselik a maszkokat. Tényleg borzalmas lenne még egy színházi leállás. BOGYA TÍMEA ÉVA KRITIKÁJA.
Az 1940-es évek végén a polgárháború elől menekülő görögök közül 7500-at fogadott be a magyar népi demokrácia, elvi alapon. Más szelek fújtak akkor. A Trafó Liberty Fesztiváljának ez a történet jelentette kiindulópontját – ezt gondolták több szempontból tovább tehetséges színházi alkotóink. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Hirdetés
Balkán szindróma: egymást nem ismerő, nem megértő, egymással szolidaritást nem vállaló népek összezárva. Mindenki a rájuk nem kíváncsi Nyugatra vágyik, de Kelet, a kommunista múlt visszahúz. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Minden Ábelek genezise csütörtök hajnalban hangzott el a Fishing on Orfű kempingjében. Valaki nagy elánnal kereste a haverját. A bulizásban megfáradt kempingezők pedig, hogy mielőbb véget vessenek a kiabálásnak, beszálltak segíteni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Cecilia Bartoli és az Il trionfo del Tempo e del Disinganno. Egy operába oltott oratóriumról. GYENGE ENIKŐ BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
Amit csak lehetett, egyik kezével elvett énekes színészeitől Alföldi Róbert a szegedi Dóm téren hatszor közel teltházzal játszott West Side Storyban. A másik kezével azért adott rendesen: nekik is, nekünk is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Zavarba ejtő, sokszínű gazdagság. Mozart városában jártunk, a szülőház körül hömpölygő tömeg, napközben és este pazar művészeti élmények. GYENGE ENIKŐ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
Forró napokat hozott az augusztus Kaposváron is, az idei kamarafesztivál második napján egy napistennek szóló kortárs zenemű és egy érzéki Bach-balett fűtött még tovább. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
A nyárvégi Kaposfestet Bartók és Piazzolla zenéje nyitotta meg, de a show-t egy venezuelai hegedűs lopta el. Pepitás beszámoló Baráti Kristóf és Várdai István fesztiváljának első napjáról. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
„A kellemetlenkedő szerző kellemetlen darabja 130 év múltán még aktuálisabb, mint megírásakor volt” – írta Nánay István Ibsen darabjáról a 2013-as Katona József színházbeli bemutató kapcsán. 2021-re ez az érzésünk még tovább fokozódott. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Különös dolog a nosztalgia, furcsamód működik. Összetettebb, mint ahogy valaha is gondoltam rá – előfordulhat, hogy nincs is köze az emlékezéshez, a konkrét visszajutáshoz. Inkább egy utazás, ami alatt újragondolhatunk dolgokat. FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA.