A 33 éves múltra visszatekintő poznańi Festiwal Malta idei utolsó napján a fesztivált alapító és a kezdetek óta igazgató Michał Merczyński bejelentette, hogy ez volt az utolsó kiadás, amit művészeti vezetőként jegyez. NÁNAY FANNI ÍRÁSA.
Az osztrák hegyekben, Flachauban immár 10 éve rendezik meg a minus20degree köztéri művészeti biennálét, amelynek minden kiadása organikusan épült fel egy-egy központi gondolat, kérdés köré. NÁNAY FANNI BESZÁMOLÓJA.
Három olyan példát szeretnék bemutatni, ahol a (színház)épület és annak funkciója túlmutat azon, hogy előadásokat fogadjon be, valójában az épület működ(tet)ése az elkötelezett (előadó)művészeti gyakorlat organikus részévé válik. NÁNAY FANNI ÍRÁSA.
Mindig is erős hasonlóságot éreztem a poznańi Malta Festival és a szegedi THEALTER között: mindkettő a kelet-európai rendszerváltások idején, 1991-ben indult, nem az ország fővárosában, hanem egy erős kulturális szcénával rendelkező nagyvárosban. NÁNAY FANNI ÍRÁSA.
„Sok egyetem lassan elsüllyed, a berlini raumlabor Úszó Egyeteme viszont egy bezárt repülőtér szomszédságában a szennyvízből emelkedett ki.” – írja Bruno Latour francia filozófus és antropológus az ismert berlini építészkollektíva egyik legújabb vállalkozásáról. NÁNAY FANNI ÍRÁSA.
A RIOTE 2 (Rural Inclusive Outdoor Theatre Education) nemzetközi együttműködés magyar résztvevői egésznapos komplex programot szerveztek a projekt eredményeinek bemutatására Dunaszekcsőn. NÁNAY FANNI BESZÁMOLÓJA.
A Nuit Blanche (Fehér éjszaka) hagyománya 2001-re nyúlik vissza, amikor első alkalommal rendeztek nagyszabású éjszakai városi kulturális eseményt ezen a néven Párizsban. Az ötlet gyorsan elterjedt előbb Európa-, majd világszerte, jelenleg már 120 városban valósítják meg az eseményt. Általában az adott város vezetése biztosítja a fesztivál anyagi hátterét, valamint választja ki és bízza meg a rendezvény kurátorait és lebonyolítóit. NÁNAY FANNI ÍRÁSA.
A rendezetlenség és káosz mind a történet, mind a látvány szintjén fokozatosan eluralkodik: a szereplők többé már nem képesek irányítani az eseményeket… NÁNAY FANNI ÍRÁSA.
A 2018-as fesztivál rendkívül gazdag programjából két művészt emelek ki. Mindketten a közelmúlt történelmével, a történelem interpretálásával, annak a jelenre gyakorolt hatásával foglalkoznak – s bár egyikük a szó, másikuk pedig a mozgás felől közelíti meg a felvetett témákat, végül mindketten sajátos összművészeti formáknál lyukadnak ki. NÁNAY FANNI ÍRÁSA.
Karima Mansour egyiptomi koreográfust a helyi kulturális média „Egyiptom kortárstánc-gurujaként”, „a kairói kortárstánc-szcéna mögött álló lángelmeként”, „a kortárs táncra nyíló ablakként” emlegeti – és nem ok nélkül, hiszen a koreográfus valóban óriási szerepet játszott (és játszik) abban, hogy a kortárs tánc elkezdjen gyökeret ereszteni Egyiptomban. NÁNAY FANNI ÍRÁSA.
Akram Khan azt írja az előadáshoz kiadott ismertetőben, hogy munkái közül a Xenos áll legközelebb személyes művészi útkereséséhez. NÁNAY FANNI ÍRÁSA.
A flamand FC Bergman társulat összes előadásáról elmondható, de talán a 300 el x 50 el x 30 el című produkció esetében érvényesül a legerősebben az, hogy az alkotás úgy hat a nézők zsigereire, hogy egyszerre mozgat meg intellektuális és érzelmi „szálakat”, triggereket. NÁNAY FANNI ÍRÁSA.
„Számunkra az már fejlődést jelent, ha életben maradunk.” – válaszolja Emilie Petit, az alexandriai Nassim el-Raqs köztéri táncfesztivál alapítója és művészeti vezetője arra a kérdésemre, hogy az elmúlt hét év alatt hogyan és milyen irányba fejlődött a rendezvény. NÁNAY FANNI ÍRÁSA.
Az előadás valójában egymásba fonódó, egymást kiegészítő és egymással feleselő monológokból épül fel, mindenki a saját történetének fragmentumait teszi hozzá a darabkákból kikerekedő egészhez. NÁNAY FANNI KRITIKÁJA.