Hirdetés
A régió egyik legjelentékenyebb színházi fesztiválja idén rejtvényfejtésben utazott. JÁSZAY TAMÁS ÖSSZEFOGLALÓJA.
Igen jó hangulattal búcsúzott a Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál 14. felvonása. És egy új élménnyel: a zsúfoltsággal, a vetítésekről lemaradó nézőkkel. Persze ez egyelőre csupán a kisebb termekre volt jellemző, bár a kedvező időpontokban (értsd: munkaidő után) a legnagyobb teremben is szépen gyűltek az érdeklődők. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Miért is hiszi azt az ember, hogy ami jó, az csak kevesek élvezete marad, míg világ a világ? A miskolci CineFestet, amely a filmkedvelők viszonylag szűk körének hoz el évről évre filmes csemegéket, idén felfedezte a közönség. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Hirdetés
A jelen cikk első részének címében feltett kérdésre így is válaszolhatunk: egytől (az) egyig. Mert az korántsem mindegy, mikor nyúl az alkotó az egyszemélyes műfajhoz. Ahogy nagyon nem mindegy az sem, ki az az alkotó. JÁSZAY TAMÁS CIKKE.
A kritikus semminek sem tud örülni: épp hozzászokott, hogy minden decemberben Dunaújváros bájosan ásatag szocreál kulisszái és méretes hóakadályai között rendezik meg a „monotáncosok” fesztiválját. JÁSZAY TAMÁS CIKKE.
A közönség bevonására törekvő improvizatív kortárs- és zajzenei fesztivál egyik ismérve az lehetne, ha tényleg van mód a közönség bevonására. A szervező Sőrés Zsolt az első napon többször is elmondta, hogy aki tud, másnap vigyen laptopot, mert be lehet majd szállni. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
A címben foglalt kérdéssel valószínűleg a „Relatív (át)hallások” nemzetközi kortárs zenei találkozó legfontosabb felvetését feszegetjük, mégis csak részválaszokkal tudunk szolgálni. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
A találó, bár keveset mondó Együttélés névre keresztelt fesztiválra a rendszerváltás óta készült nemzeti és etnikai dokumentumfilmek legjavát nevezték az alkotók. Közel húsz év anyagából válogatott az előzsűri. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
„Jó szerencsét, semmi mást!” Zrínyi Miklós szavaival zárta a XI. Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozót, ismertebb nevén a veszprémi táncfesztivált Jancsó Miklós filmrendező, a zsűri elnöke. VIDA VIRÁG CIKKE.
Nyolcadik alkalommal gyűlt össze a magyar ókortudomány színe-virága, ezúttal Szegeden, hogy két év után ismét komolyabb életjelet adjon magáról. TÓTH IVÁN CIKKE.
Körhinta, kolbász, népzene, rákendroll, művházakat reklámozó sátrak nosztalgikus szórólapokkal, ovistornát ordítva vezénylő cicalányok a színpadon. A Művelődési Házak Majálisa az Orczy-kertben vidám időutazás volt. SISSO CIKKE.
A Nyugat-maraton estéjén huszonnyolc kortárs író elevenítette meg a Nyugatot maguk választotta szövegek felolvasásával, délután hattól nem sokkal éjfél utánig. SZOLCSÁNYI ÁKOS ÍRÁSA.
Hirdetés
Hosszú sor a Batthyány téri BKV-pénztár előtt, a szentendrei buszmegállóban, a Skanzen bejáratánál, bent, a jászárokszállási fogadóban és annak különb-különb mobil kirendeltségei előtt meg a tökipompososnál. PAPP TÍMEA CIKKE.
Egy estényi ízelítő a III. Gesztus Fesztiválról: kő-mozi, nyolchengeres imamalom, fiktív emléküvegek és két, szómágiától fűtött koreográfia. TÓTH ÁGNES VERONIKA CIKKE.
Reménybeli balettnövendékek Szentpétervárról, punk-rock bandák Tokióból, felhőkarcolók fölött repülő delfinek és víz alatti, kalapos szellemalakok – szubjektív leltár a Mediawave legjobb talált tárgyairól. TÓTH ÁGNES VERONIKA CIKKE.
Három évvel ezelőtt Oroszország volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, de idén is az oroszoké az elsőség: a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ non-stop programokkal várta az érdeklődőket. SZILÁGYI ZSUZSA CIKKE.
Szép dolog ez a könyvfesztivál. Jó is. Mennyiségre, mintha kiterítettek volna egy közepes méretű könyvtárat. Minőségre: hmmm. SZEMERE KATALIN RIPORTJA.
A kortárs amerikai irodalom ellentmondásos, nálunk rendkívül népszerű egyénisége közelről nagyon kedves és vicces figura, aki meglepődött, hogy Magyarországon egyáltalán ismerik a szövegeit. ZANIN ÉVA CIKKE.
Mert mondotta Kodály: „Legyen a zene mindenkié”. És lett. Meg a tánc is. Hogy utána levezetésképp jól bevásároljon a nép. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.
Megint hagytam magam meggyőzni: a határ nem felnőtt- és diákszínjátszás, hanem rossz és jó színház között húzódik. Az idén a kecskeméti Fringe-be olvasztott XIX. Országos Diákszínjátszó Találkozó dél-alföldi regionális fordulóján szerencsére az utóbbit mérték bővebben. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Idén negyedik alkalommal rendezték meg Egerben a monodráma fesztivált, amelyen 18 gyerek- és felnőtt- (köztük két tánc-)előadás versenyzett. A zsűriben az egrivel azonos profilú wroclawi és trencsényi fesztiválok igazgatói is helyet kaptak. PAPP TÍMEA ÖSSZEFOGLALÓJA.