Bár nem jelezték előre, Bozay Attila hívei felismerhették, hogy szinte azonos programmal szervezték meg ezt az estet, mint a zeneszerző tíz évvel ezelőtti hirtelen halálát követő koncertet. VÉGSŐ ZOLTÁN CIKKE.
Remek szólisták a névtelen trióban (és duóban) és mellettük egy kongeniális klarinétos. Német, osztrák és brit szereplői voltak a Bartók Béla születésnapján megtartott kamaraestnek. VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
A megemlékezéseknek a jó ötletek adnak komolyságot. Bartók Béla II. hegedűversenyének bemutatóját éppen 70 éve, e koncert napján, március 23-án tartották az amszterdami Concertgebouw-ban, Willem Mengelberg vezényletével. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
Ha a dzsessz és a hegedű szavakat egy mondaton belül leírjuk, biztos ott szerepel utánuk Jean-Luc Ponty neve is. A Mahavishnu Orchestra legendás hegedűse megmutatta Pécsnek, hogy művészetének nem a legfontosabb fejezete a John McLaughlin zenekarában eltöltött időszak. VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
Pécs egyelőre nem került fel a magyar dzsessz-térképre: az alterrock és underground pop törekvések egyelőre még hamarabb eszébe jutnak az embernek a városról. Ez azonban nem lehetett akadálya a III. Nemzetközi Jazz Hétvége remek francia koncertjeinek. Nézzük az elsőt! VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
A Magyar Szimfonikus Körkép című sorozat koncertjén jelen lenni olyan volt, mint egy házibuli után másnaposan felébredni egy idegen kanapén. Valami dereng, miért van ott körülöttem ez az egész, a részleteken viszont inkább nem töprengek, mert úgyis lényegtelen, mi történt. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
Ottorino Respighi és Lajtha László szemérmesen összeválogatott kórusműveit meghallgatva csak egyetlen kérdés merül fel: kinek volt szüksége arra, hogy így elrontsák? VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
Aligha gondolhattuk volna, hogy manapság, mikor a zenekultúra csillagát oly magasan járónak képzeljük, hogy abban már semmiféle esszenciálisan új nem történhet, akkor jön egy klarinétos, és egy soha nem hallott világot tár elénk! VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
Tíz éves a Budapest Jazz Orchestra, és mi mással is lehetne ünnepelni a kerek évfordulót, mint jubileumi koncertsorozattal. A Merlin Színház kopottas termében, a sorozat negyedik koncertjén a vendég szólista, Tony Lakatos emelte az est fényét. VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
Első látásra (hallásra) talán fel sem tűnik, milyen kitartó munka állhat a címében a közelmúlt magyar fuvolamuzsikáját bemutató album mögött. A zene gyönyörű, de az világos, hogy a vitatható korszak-meghatározás inkább kényszerzubbony, semmint egységes képet mutató uniformis. VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
Nem mindig járnak együtt a nagyszerű hangszeres előadói képességek zeneszerzői és hangszerelői kvalitásokkal. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
Adott 5 laptopper és 2 hangmérnök, akik Németországból, Ausztriából, Szerbiából, Angliából és Magyarországról érkeztek. VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
Ha valami, akkor egy művész többszöri szerepeltetése biztosan szembemegy a Making New Waves Fesztivál alapcélkitűzéseivel, a soha nem volt, egyedi zenék bemutatásával. De ki bánja, ha David Mossról van szó?! VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
Ha ma egy esemény az Operában vendégeskedik, célja legtöbbször nem egyéb, mint a puccparádé (lásd: Operabál). A Magyar Jazzművészek Társasága ötlete mögött nyilván volt kis öltönyösködni vágyás is, de inkább az opera és dzsessz rokon vonásainak keresése lehetett a cél, gondoltam. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
A személyzettel és a fellépők hozzátartozóival együtt sem voltunk harmincnál többen, ami bizonnyal nem lehetett túl inspiráló helyzet a színpadra lépők számára – a hallgatósággal pedig ilyenkor történik, ami történik. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.