A két színész – Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó – súlyos állapotban, hosszú és bonyolult műtétek után fekszik a kórházban. Hogy lépnek-e színpadra valaha, kérdés. És eközben a Nemzeti Színház igazgatója és a kultúráért is felelős miniszter hitvány komédiát csinál az esetből. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Nincs is annál szívszorítóbb, mint amikor a néző látja, hogy a fiatal, még tapasztalatlan, netán rendezőileg sem eléggé segített, támogatott és kontrollált színésztanonc mennyire védtelen és kiszolgáltatott a színpadon. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Vidnyánszky Attila saját #sohavégetnemérős projektje a Bánk bán színrevitele. A kör egyelőre bezárult: huszonegy évvel azután, hogy a Nemzeti Színház nagyszínpadán először megrendezte Katona József drámáját, az elkövető diadalmasan tér vissza a tett helyszínére. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A Nemzeti Színház nagyszínpadán jelenleg futó tizenöt előadásból tízet a direktor, Vidnyánszky Attila rendezett. Négyet három külföldi rendező. És van egy mesemondó est is. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A Tündöklő Jeromos nem tartozik Tamási Áron legerősebb írásai közé. Ha valaki ma szeretné érvényesen színpadra vinni, annak komolyan át kell gondolnia a darab dramaturgiai és ideológiai kérdéseit. Márkó Eszter rendező ezzel szemben talán túlságosan is hű akar maradni Tamási darabjához. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Theodórosz Terzopulosz évtizedek óta keresi-kutatja a színház ősi rítusát, szeretné a színen megmutatni a Dionüszosz eksztatikus kultuszában gyökerező kiindulópontot, ahonnan a színházi műfajok és formák erednek. Ehhez kínálkozó anyagnak gondolja Euripidész Bakkhánsnőkjét, az egyetlen fennmaradt görög tragédiát, amelyben a színház istene, Dionüszosz szereplőként is fellép. KARSAI GYÖRGY ELEMZÉSE.
Képek. Szikárak, barokkosan zsúfoltak, szürreálisak. És zene. Zenekari, szaxofonon megszólaló és a soknyelvűség zenéje. Aki látott már Wilson-előadást, sejthette, mire számítson. Nem kellett csalódnia. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Támogatja a Freeszfe Egyesületet és elítéli a művészet szabadságának csorbítását. A miértekről kérdeztük Robert Wilsont, aki üzent a magyar fiataloknak is. NÉDER PANNI INTERJÚJA.
Töredelmesen bevallom, nem vitt rá a lélek, hogy a Nemzeti Színház előadása előtt elolvassam Wass Albert Tizenhárom almafa című regényét. Elejétől a végéig csupán egyetlen regényt olvastam tőle, A funtineli boszorkányt. Azt is csak becsületből. Hogy legalább egy legyen meg. A többibe hagytam beletörni a bicskámat. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIIKÁJA.
2008 óta a Nemzeti Színház tagja; miközben az épület ugyanaz, benne már minden másképpen és másról szól. Hogyan lehet megőrizni a pályán az induláskor kapott muníciót, többek között erről beszél Nagy Mari, a Nemzeti Színház művésze. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Véletlenül tudom, hogy hol voltam 2005. június 6-án hétfő este. A Nemzeti Színházban ültem egy jótékony célú gálaesten. A címe: A Beregszászi Magyar Színházért. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA.
A Nemzetiben nem Örkény Macskajáték című színdarabját játsszák, hanem saját verziót, amelyet Kulcsár Edit dramaturg a színpadi műből, az alapjául szolgáló regényből és a filmből szerkesztett össze. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Azok az igazán ütős diákszínjátszó előadások, amelyek a résztvevők saját világáról szólnak, olyan területről, amit igazán jól, belülről ismernek. Ki a diktatúrában, ki a mitológiában talált magára a harmincéves jubileumát ünneplő Országos Diákszínjátszó Egyesület gálaműsorának két előadásában. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Kallódó lakótelepi tinédzserek, akik egy értelmetlen haláleset miatt nőnek fel hirtelen, illetve egy, a nevekben történelmi, a sztorit illetően nagyon is aktuális uralkodói felnövéstörténet, sok zenével. Ilyen előadásokat is láthattunk az Országos Diákszínjátszó Egyesület 30. születésnapja alkalmából a Nemzeti Színház kamaratermeiben. KÓNYA RITA VERONIKA BESZÁMOLÓJA.
Muszáj megírnom, különben feledésbe merül. És én, noha tanúja és részben érintettje voltam annak, amiről alább szó lesz, máris felejteni vagyok hajlamos, miközben felelős vagyok azért, hogy legyen emlékezet. Hát ezért. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.