Néder Panni

HOGYAN REMEGSZ?
Beszélgetés Milo Rauval

Milo Rau napjaink egyik legizgalmasabb európai színházcsinálója. A Five Easy Pieces a belgiumi pedofil gyerekgyilkos, Marc Dutroux történetét dolgozza fel hét gyerek- és egy felnőtt szereplővel. A már a bemutató előtt botrányokkal övezett előadás november elején érkezik a Trafóba. NÉDER PANNI INTERJÚJA.

Tovább a cikkhez

ETTŐL FELVIDULOK
Beszélgetés Jérôme Bellel

„Amennyiben nyolcvan perc során ekkora mértékű feloldozás, elfogadás és nyitottság létrejötte szavatolható, talán még sincs annyira elveszve az emberiség. Jérôme Belt minden magyar színházba, iskolába és buszmegállóba!” – írtam egy évvel ezelőtt Bel Gala című produkciója kapcsán. Az előadás végre látható lesz a Trafóban március közepén. NÉDER PANNI INTERJÚJA.

Tovább a cikkhez

NÁLUNK MINDEN SZÖVEG
Beszélgetés Ivana Müllerrel

A magyar színházi körökben is elismertségnek örvendő Ivana Müller bekategorizálhatatlan művész: táncos-koreográfus-előadó-író-gondolkodó-rendező. November végén Budapestre érkezik a 2. OPEN Fesztiválra a We Are Still Watching című előadásával. Szerencsére az sem lesz felcímkézhető. NÉDER PANNI INTERJÚJA.

Tovább a cikkhez

NEM NYERT
Forced Entertainment: Real Magic / HAU, Berlin

Azon gondolkodom, milyen lenne a Forced Entertainment legutóbbi bemutatója, a Real Magic (Valódi varázslat) kapcsán az előadás stílusában kritikát írni. Végigolvasnák? Várnák, hogy egyszer csak hátha lesz valami nagy bumm, ami a helyére billenti végre ezt a kicsavarodott világot? Feladnák a felénél? NÉDER PANNI KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

HULLÁMVASUTAZÁS AZ EGÓBAN, AVAGY MEGNÉZHETEM A VAGINÁJÁT?
Ivo Dimcsev: Fest / Hebbel am Ufer, Berlin

Ivo Dimcsev, a bolgár koreográfus, táncos, előadóművész, énekes, zenész, író, rendező, performer, képzőművész (kihagytam valamilyen titulust?) a magyar közönség számára is polgárpukkasztó, provokatív, tabudöntögető, egyedi, bekategorizálhatatlan (kihagytam valamilyen jelzőt?) előadásairól ismert. NÉDER PANNI ELEMZÉSE.

Tovább a cikkhez

MINDENKI MINDENKI
Theatertreffen 2015, Berlin

E sorok képernyőre vetője eddig is tudatában volt, hogy a kritikaírás voltaképpen teljesen szubjektív műfaj, ám a Yael Ronen rendezését követő álló tapsvihart bámulva biztossá vált, hogyha a teremben jelenlévők mind tudósítanának az előadásról, ő reprezentálná a magányosan fanyalgók elenyésző százalékát. A stuttgarti Ünnepnél azonban a lelkendezők táborát erősítette. NÉDER PANNI BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.

Tovább a cikkhez

PETER PAN
Robert Wilson – CocoRosie: Peter Pan / Berliner Ensemble

Tartani fogom magam. Nem húz csőbe, kedves Robert Wilson – gondolom a Berliner Ensemble épületébe lépve. Ismerem a színészek maszkjait és lassú járását, a szépre világított operafóliákat, az elnyújtott, karikírozott gesztusokat, a hangeffekteket, a vizuális robbanást – számos védjegyét. És szeretem is őket nagyon, viszont ennyivel nem tud ma megvenni. Szigorú vagyok. Kritikát fogok írni. Kezdem is. NÉDER PANNI ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez