A feszülettel való maszturbálásig fanatikus hit hegyek mozgatása helyett embereket gyötör az osztrák rendező értelmezésében. Seidl látlelete kegyetlen, visszataszító és teljes kiúttalanságot sugároz – a Paradicsom-trilógia második filmje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Hollywood továbbra is kegyetlen femme fatale, aki látványával és pénzével csábít: például a kisebb csodagyereknek kikiáltott Neill Blomkampot is simán rávette, hogy szociografikus gettó-scifije (District 9) után akció- és geildús látványfilmet rendezzen. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A Csak Isten bocsáthat meg hipnotikus vízió, allegorikus moralitásjáték, melyet a rendező, Nicolas Winding Refn a chilei művészpolihisztornak, Alejandro Jodorowskynak ajánl, jóllehet a film végig olyan benyomást kelt, mintha beszorultunk volna David Lynch vörös szobájába a Twin Peaksből. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A nők vagy tökéletes alakúak vagy ocsmányul kövérek, mindenesetre ribancok egytől egyig, a férfiak kigyúrtak és ostobák, vagy szőröshátú öreg, csúnya gazdagok, a katolikus papok melegek, a zsidó üzletember pénzéhes csaló, a rendőrök hülyék, a négereknek pedig nagy a farkuk. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
A Byzantium misztikus vámpírfilm, amiben keserédes zongoraszólamra szívják a vért a szomorú szemű halhatatlanok. Neil Jordan az Interjú a vámpírral után újabb érzéki vérszopódrámát vezényelt. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Mi történhet, ha egy filmkészítő a híres impresszionista festőművész életrajzát kívánja vászonra vinni? Legjobb esetben egy, a választott személy éthoszához felérő munka, optimális esetben korrekt mementó, rosszabb esetben jellegtelen dolgozat születik. Gilles Bourdos műve ez utóbbi kategóriába esik bele. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Gore Verbinski a Rangoban mutatta meg, hogyan kell a XXI. században westerneset játszani: ironikusan, merészen és mély zsánerszerelemmel. A Karib-tenger kalózai által felnyergelt A magányos lovas 250 millió dollárjából viszont csak cirkuszi poénokra és grandiózus unalomra futotta. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A Guillermo del Toro rendezte Tűzgyűrű szigorúan korhatáros. Nyolc éven felülieknek nem ajánljuk. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A lány és a költő lírai hangulatú embermese az emigránslétről két remek színésszel, atmoszférikus képekkel, mely végül a cselekmény klisészerű építkezésén bukik el. Kár érte. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A folytatás áldatlan műfaj: ugyan keresőképessége bizonyított, de a frappáns bőrlenyúzáshoz ötletek is kellenének. Az utóbbi évek egyik legnyereségesebb animációs filmje, a Gru készítőinek történet nem, csak a hozzá tartozó poénok jutottak eszükbe. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A Z világháború a következő evolúciós lépcsőfok az akciózombik (mű)fajában, amely a nagyközönség számára is átélhetővé teszi a borzalomfosztott apokalipszist, ráadásul zombifilm-történelmet ír a hulla-alakítás terén. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Egy tinikből álló dél-kaliforniai baráti társaság sorra rabolja ki a hollywoodi sztárokat. Sofia Coppola új mozija, a Lopom a sztárom távolságtartó, atmoszférikus, ironikus mozi mindenről, ami talmi. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Habár az új Superman-film előzetesei a Sötét lovag trilógia realizmusának drámai félhomályát és a Zack Snyder nevéhez fűzött futurisztikus látványorgiát ígértek be, Az acélember giccstelített drámai kitérők után inkább a Michael Bay fémjelezte Transformers-filmek túlhabzó aprításába torkollik. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha emberek ugyanazt a dolgot akarják nagyon, a legrafináltabb módokon vágják majd át egymást. Ha emellett valakinek a tudatába is bejárást kapunk, felkészülhetünk mindenre. Ha pedig felkészültünk mindenre, nagyon meglepni már nem lehet minket. A Transz ezen túllépve mégis izgalmas lesz. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA.
Az Álmodozók után újabb regényadaptáció, és újabb művészi fiaskó. Bertolucci nagyon fiatalon, az európai modernizmus idején kezdte pályáját – öregkorára pusztán ordító közhelyekre, hiteltelen belső folyamatok erőltetésére futja tőle. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.