A bárányok hallgatnak, a Nyomtalanul és a Titokzatos folyó erényeit ötvöző Fogságban az év egyik legjobb és legdrámaibb thrillere. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Hat év, egy nagyjátékfilm a délszláv háború utóhatásairól. Napjaink egyik legméltatottabb szerb szerzője, Srdan Golbovic ezúttal klasszicizáltan, méltóságteljesen dolgozza fel országa traumáját. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
A Gravitáció az a film, ami miatt érdemes volt feltalálni (és fejleszteni) a 3D technológiát. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
A harmincas színészgeneráció üdvöskéjét, Joseph Gordon-Levittet új szerepben üdvözölhetjük: Don Jon című filmjében nem csupán a főszerepet alakítja, de forgatókönyvíróként és rendezőként is bemutatkozik. Tulajdonképpen: sikerrel. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A Metallica színpadra állította a legütősebb metálkoncertet, leforgatta a koncertfilmek Avatárját, 3D-ben ördögvillázó rajongókkal és lezserül pengető rocksztárokkal. A Through The Never túllép a valóságon és a koncertfilm zsánerén, hogy tökéletesre mosott élményt adhasson. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Gengsztervígjátékot bő évtizede nem rendeztek Amerikában, jót meg ki tudja mióta. Talán csak De Niro emlékszik rá: ő már a Csak egy kis pánikban is flottul karikírozta saját klánfőnök-alakításait. A Vérmesékben most szórakoztatóan ismétel és a Nagymenőkre is visszakacsint. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Az Epizód egy vasgyűjtő életéből idei mérlege Berlinben: a legjobb rendezőnek és férfi főszereplőnek járó Ezüst medve-díj. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Szász János filmjeiben az egyént így vagy úgy, de mindig felőrlik a rendszer kíméletlen fogaskerekei. Ezúttal konok ikerpár próbálja szembeszegülésből és kompromisszumból kikavarni a túlélés varázsitalát. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Fél lábbal az óhazában, a másikkal az Újvilágban: a messzi Izland legismertebb auteur-je eddig legutolsó otthoni mozijával már végképp bebocsátást szeretne nyerni az Álomgyárba. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
A Hajsza a győzelemért tétje nem volt kevés: ugyanúgy elvarázsolni a Forma-1 fanatikusait, mint azokat, akik annyit érzékelnek csupán a száguldó cirkuszból, hogy hangos autók délidőben egy pályán köröznek. Ron Howard filmje simán vette az akadályt. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A néhai Bruce Lee egykori mestere reneszánszát éli Kínában: 2008 óta három filmet is szenteltek neki, most pedig a szemet gyönyörködtető lassított felvételek hongkongi rendezője is belenyúlt a témába. Kérdés, hogy minek? GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Pornómogulról biográfiát forgatni hálás téma, hiszen a provokatív, nézőcsalogató erotika mellett békésen megférnek a mélylélektan rejtelmei. Michael Winterbottom filmje is mindkettőre apellál, pornómogulról, erotikatörténelemről és családi dilemmákról egyaránt értekezik. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Woody Allent újfent megihlette egy klasszikus. Legújabb mozija, a Blue Jasmine Blanche DuBois alakját gondolta újra a gazdasági világválság közepén. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Obamából akciósztár lett: a Jamie Foxx játszotta elnök-alteregó a Die Hard-szériát idéző aranyköpések kíséretében lövi halomra a szélsőjobbos belső ellenséget, akik akadályoznák a közel-keleti csapatkivonásokat. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Két év alatt öt nagyjátékfilm – az utóbbi időben híresen munkamániássá vált Steven Soderbergh termékenységi ciklusának talán legsikerültebb darabja kerül most a vásznakra. A Túl a csillogáson pusztán a felszínen gejl híresség-bemutató, valójában árnyalt férfimelodráma. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.