Ahogy azt a műfaj elkötelezett hívei is jól tudják, a musicalek előadásának rendszerint két buktatója szokott lenni: a játék meg az éneklés. Erre a sokszorosan megalapozott vélelemre még az olyan szuperprodukciók sem cáfolnak rá, mint amilyen A nyomorultak. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Aki szerette a Blue Valentine című filmet, a Volt egy táncot is valószínűleg kedvelni fogja. És nem csupán azért, mert mindkettőnek az angyali Michelle Williams a női főszereplője, hanem mert a hangulatuk is nagyon hasonló: érzékeny, intim, lírai, lebegős-levegős, melankóliára hajlamos. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Ang Lee spirituális látványmozijában mintha a Gettómilliomos hősét a Titanic egyik Mentőcsónakján látnánk, amelyen egy animált bengáli tigris az egyik potyautas. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Időnként valóban vicces, néhány jó színészi pillanattal megáldott, szolidan hímsovén magyar vígjáték. Nejem, nőm, csajom – így, birtokos esetben, csak hogy mindenki értse, hol az asszony helye. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
2012 sokak által legjobban várt filmje, A hobbit – Váratlan utazás bravúros alkotás. Igaz: azt, hogy bravúrra kényszerül, magának köszönheti. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
Lehetett volna könyörtelen fekete komédia, ám csak egy szenvedélytelen leckefelmondás sült ki belőle. A Börni egy galamblelkű gyilkos története. Hivatalos címe azonban kínos és víg pillanatokat sugall – ami súlyos félrevezetés. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
A hollywoodi zsánerfilm középvonalát erősítő Scott Derrickson egy ördögűzős horror és egy inváziós sci-fi után újra a rémisztgetés műfajában igyekszik bizonyítani – de a Sinister nem nagyon üti felül az elődei nívóját. NAGY V. GERGŐ CIKKE.
Martin McDonagh új filmjében hemzsegnek a hollywoodi sablonokra tett utalások és a pszichopaták. A Si-cu az előbbiek közül való. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Türkizkék tenger, kopár sziklák és szikrázó napsütés. Szicília egy kis szigetén ismerős olasz család hangoskodik. Portréjuk azonban egyre mélyebb és komorabb tónusokat kap, újraszínezve a megszokott képet. Emanuele Crialese bizonyos szempontból a Grazia szigetének ikerfilmjét készítette el. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA.
Úgy tűnhet, hogy a kloroformmal felszerelt portás a szerelem, az osztályharcos düh vagy épp a magány miatt költözött be a társasház egyik hölgylakójának ágya alá – de valójában egészen más jár a fejében. NAGY V. GERGŐ CIKKE.
Vibrátor – ha ez a tárgy vagy akár csupán ez a szó felbukkan bármely szórakoztatásra rendelt mozgóképes alkotásban, a derűs közönségreakció máris garantált. Bízvást érdemesnek tűnhetett hát ismeretterjesztő vígjátékot készíteni a hölgyek öröméről. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Matteo Garrone témájában, stílusában egészen más filmet készített, mint amilyet tőle a komoly kritikai sikert aratott Gomorra után vártunk. A Reality egyszerre média-, társadalom- és valláskritika, és ugyanolyan megérdemelten hozta el idén Cannes-ban a nagydíjat, mint anno a Gomorra. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A lengyel börtönben jogtalanul fogva tartott, éhségsztrájkba belehalt román Claudiu Crulicról szóló dokumentarista animációs film a ’van-e élet a halál előtt?’ kérdésre könnyedén kínálkozó igen feleletet cáfolja. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A nagyszívű séfasszony felsőházi karriertörténete biztosan meghozza az étvágyat egy bőséges vacsorához, egyéb erényeiről viszont nehéz számot adni. NAGY V. GERGŐ INKORREKT ÍRÁSA.
A saját temetésén ügyködő remete sztoriját alighanem már rég elfelejtették Amerikában, ám a három évet késő hazai bemutató miatt mi most újra rácsodálkozhatunk, hogy milyen rokonszenvesen öreges és megindító drámát hozott össze egy elsőfilmes rendező. NAGY V. GERGŐ ÍRÁSA.