Ha egy verseskötet azzal kecsegtet, hogy a nem-beszédet szólaltatja meg, kicselezve az illendőség és a megszokás korlátait, áttörve – hiszen ehhez nyilván át kell törnie – nyelvi vagy kulturális tabukat, voltaképpen nem vállal többet, mint bármelyik hiteles költői világ. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA.
E könyv a kettősségek, köztességek bemutatását a legapróbb mozzanataiban is hordozza, még saját nyelvében is, hiszen maga A hatalom képzelete mozog az esszé- és tanulmánykötet határán. KOVÁCS FLÓRA KRITIKÁJA.
Tóth Krisztina kilencvenes években játszódó novellái nem akarnak nagyobb darabokat kiszakítani a valóságból, megelégszenek egy-egy helyszűke pillanattal, egy-egy történésszerű ötlettel. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
A Máglya, Dragomán György új könyve, az elhallgatás-sejtetés-kimondás regénye, melynek olvasása során váltják egymást a befejezés nélküli történetek. Közben várjuk a lényegi mondanivalót, de légüres térben vagyunk és a főszálak mintha nem akarnának kibomlani és végigérni. RÁCZ GERGŐ ÍRÁSA
Szív Ernő vélhetőleg pontosan tudja, hogy a tárcanovella nevel is: hogyan tegyük magunkat érdemessé a valóság egész más aspektusainak érzékenységére, hogy meghalljuk a mélyről folytonosan feltörő zenét, amely minden pillanatban, ha nem is valóság, de elviselhető jelenlét. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Olyasvalaki visszatekintése ez, akinek nem kenyere az írás (nem az írás a kenyere), másik művészeti ág jeles szereplője, de feszíti a közlésvágy. V. GILBERT EDIT ÍRÁSA.
Feszültség, fegyelem – Krusovszky Dénes mindhárom verseskötetében a mesteri módon uralta a költői nyelv lehetőségeit, rendezett struktúrákat zilált szét, kaotikus szövegfolyamatokat dermesztett renddé, hol fokozta a tempót, hol lecsendesítette; és mindeközben az olvasónak kétsége sem férhetett hozzá, hogy Krusovszky szerint az irodalom elsősorban kreáció, alkotó találkozás egy autonóm rendszerrel. SZŰCS TERI KRITIKÁJA.
Minden regényre, ami egy kicsit is személyesnek tűnik, rásütik, hogy önéletrajzi. Ezt az irodalmi közhelyet nyergeli meg Grecsó Krisztián új, eddigi legmélyebbre ásó regényében. Vajon fontos-e, hogy a főszereplő Daru ő maga, vagy sem? RÁCZ GERGŐ RECENZIÓJA.
Különös benyomás: e kötetnek nincs elég önbizalma. Holott nem is egy kötet, hanem (Kettős verseskönyv, 1980–2014). De nem dupláz: felez. Címe is szelve olvasandó. Két-két szava idézetként jelöli első és második részét: York napsütése; Zengő tombolás. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Egy lány megtudja, hogy akit vér szerinti apjának gondolt, az valójában mostohaszülője; beleszeret egy gazdag, polgári családjának hátat fordító, radikális és újszerű elveket valló fiúba, akinek azonban egy színésznővel is van viszonya. Kitör egy rövid, ám a társadalmat alapjaiban megrázó forradalom, s annak e fiú fontos funkcionáriusa lesz. SZŰCS TERI KRITIKÁJA.
A hármas számmal és szorzataival termékeny számmisztikus kapcsolatot tartó költő háromszavas című kötetének három különböző formaelvű ciklusát egymásra olvasva jutunk közelebb annak a hármas útnak a lényegéhez, amely az Egy felé vezet. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Lehetséges, hogy Isten egyáltalán nem létezik, ennek ellenére, sőt éppen ezért, hinni még lehet benne, és imádkozni is lehet hozzá, valamint, ezt sokan tapasztalatból is elmondhatják, még félni is kell az Istent. (Voltaire szerint pedig, ha nem lenne, akkor ki kellene találni, ugye.) SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Megmagyarázhatatlan dolgok, kémek, álmok, drog és hatalom beoltva egy több szálon futó detektívregénybe: ezeket is nyújtja Havasréti József Űrérzékeny lelkek című könyve. FEKETE I. ALFONZ KRITIKÁJA.
Igazi magyar lecsúszástörténet egy valóságos magyar városban – a bennünket körülvevő realitás a magja Szilasi László második regényének. SZŰCS TERI KRITIKÁJA.
Závada Pálnak sikerült, megírta a huszadik század magyar sorstörténetének egyik legfontosabb regényét. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.